A siker kulcsa az alapos felkészülés

Az expedíciós hegymászás romantikus vállalkozás, a kevesek kiváltsága. Ez nem mozgástípus, de nem is sport, inkább életforma. Visszatérő önkéntes élet a hegycsúcsok között. Csodás élményeket, mesés kalandokat kínál, a jégvilág minden szépségével, ugyanakkor páratlan veszélyeket is tartogat.

Kevesen jártak eddig a bűvös 8000 méteren túl. Cseppet sem meglepő, hogy akad közöttük egy magyar hegymászó is, Klein Dávid, aki már otthonosan mozog e szédítő magasságban, hiszen több alkalommal is átlépte a mágikus határt. Most is egy hegycsúcs meghódítására készül, a 8126 méter magas pakisztáni Nanga Parbat megmászását tűzte ki célul. Az expedíció decemberben indul, ami különleges, mert a csúcsot eddig még senki sem mászta meg télen, főleg nem oxigénpalack és magashegyi teherhordók nélkül, ahogy Dávid és csapata tervezi. Ez jóval több, mint egy kiváló sportteljesítmény.

CrossFittel a csúcsra

Az expedíciós hegymászás nem magányos műfaj, Dávid két barátjával, Ács Zoltánnal és Ian Overtonnal vág neki. Itthonról maroknyi csapat támogatja az ügy sikerét, meteorológus, a megfelelő kommunikációért felelős szakember, és orvos. Ez messzemenően csapatmunka, a stáb valamennyi tagja felelős a mászókért, azonban nem csupán a mászásban van a munka, a felkészülés is a siker záloga. Egy átlagos expedíció két–három hónapig tart, a felkészülés pedig legalább fél évet vesz igénybe.

A fizikai felkészülés kardinális. Ez komoly edzésmunkát, stratégiát igényel, különösen a hegymászókra leselkedő hegyi betegség (a ritka légkör okozta szédülés, fejfájás, hányinger) és az oxigénhiányos környezetben végzett fizikai erőkifejtés miatt. Fontos a nyers erő, ahogy az állóképesség is. Előnytelen, ha az egyensúly elbillen a nagyobb erő és izomtömeg felé, ugyanis a sok izom fenntartása rendkívül oxigénigényes, és az sem mindegy, milyen súlyt kell felcipelni a csúcsig. Nem árt, ha könnyebb az ember…

A puszta erő ugyanilyen fontos tényező – kell az izomtömeg, hogy legyen mivel gazdálkodni. Kényes egyensúlyra kell törekedni, gyorsaság és erő, izomtömeg és mozgékonyság optimális arányára. A cél, hogy a legkisebb erőveszteséggel a legnagyobb alkalmazkodóképességre tegyen szert. Az évek során bebizonyosodott, hogy ehhez az optimális testsúly Dávid számára 78 kg, se több, se kevesebb.

E célhoz Dávid első pillantásra meglepő eszközt talált, ez pedig a CrossFit. Ez, a mára már hazánkban is egyre ismertebb mozgásrendszer a fittség lehető legteljesebb skáláját lefedi, a mozgás számos képességét egyszerre fejleszti. Ennek fényében már nem is annyira meglepő a választás. A CrossFit sokoldalú, mind az erő, mind pedig az állóképesség megszerzéséhez megfelelő. Az edzéseken az abszolút erőt igénylő gyakorlatok, mint a különféle súlyemelő fogások, nagy súllyal végrehajtott elemelések jól megférnek az állóképességi munkával, ellenállással végzett futással, zsámolyra ugrással, RopeWorkouttal és spinninggel. Hegymászóhoz méltó módon, az alapozás időszakában Dávid magabiztosan húzódzkodik 40 kg pluszsúllyal.

Egy harcos vacsorája

A táplálkozás megfelelő programozása is életbevágó a siker szempontjából. Dávid e problémára is újszerű megoldást talált, a napjainkban divatos étrendet, a Harcosok étrendjét követi, igaz, módosításokkal. A diéta Ori Hofmekler népszerű könyvén alapul, amely ugyan csapnivaló, emiatt jogosan illeti kritika, viszont a módszer a hívek népes tábora szerint teljesen működőképes. A rendszer lényege az időszakos böjt. Művelői napközben alig esznek, akkor is főleg zöldségeket, némi gyümölcsöt, olajos magvakat, este pedig bőséges lakomával koronázzák meg a napot.

Dávid is hasonlóan jár el, nagy vonalakban betartva az étrend szabályait. Nappal keveset eszik, kis adagokat, főleg zöldségeket. Este kerül sor a legnagyobb étkezésre, ilyenkor a leggyakrabban halat vagy csirkét fogyaszt. Ez megfelelőnek bizonyult. Fent a hegyen az étvágy jelentősen visszaesik, ekkor segít, ha egy étel ínycsiklandó, hiszen nagy szükség van a tápanyagra.

A lehetőségek behatároltak, az expedíció során a jobb kiépítettségű alaptáborban főleg rizs, tojás, gyümölcskonzervek, tésztás levesek, a magaslati táborokban levesek – hisz a folyadékpótlás esszenciális –, magvak, tonhal, aszalt gyümölcsök, szőlőcukor és csokoládé alkotják a napi menüt. Az alapozó fázisban az idő előrehaladtával a szigorú diéta egyre inkább eltolódik az expedíciós étrend felé, ebben sem árt felkészülni a kihívásokra.

Fejben dől el

A fizikai és táplálkozástani tényezők mellett nem elhanyagolható a mentális oldal. A hegy jó alkalmat kínál, hogy a megmérettetés közben találkozzunk csapattársainkkal, önmagunkkal. Útja során Dávid erőfeszítéseit a csúcs elérésének vágya sarkallja, ez húzza egyre feljebb. Tulajdon határainak feszegetése közben bizony akadnak gyengébb pillanatok. Ilyenkor, a végpontokon az önbizalom nyújt megnyugvást, annak tudata, hogy erős és felkészült; az alapozás idején mindent megtett a sikerért, ezért sikerülni fog. Ilyen határhelyzetekben jó tudnia azt, hogy van elegendő tartaléka ahhoz, hogy a nehéz helyzetből kiverekedje magát.

Azoknak, akik a hegymászással kacérkodnak, Dávid azt javasolja, hogy kitartóan dolgozzanak, fokozatosan építkezzenek: az első lépés a természetjárás, sziklamászás. Ez az utóbbi időben elkezdett eltolódni az adrenalinsport felé. Dávid tiszteli és szereti a sziklamászást is, bár igazi közege a magas hegy. Szerinte nagyon fontos a biztonság. Napjainkban egyre népszerűbb a teremmászás, itt komoly technikára lehet szert tenni, egyre több a jobbnál jobb fal, a kiválóan felszerelt mászóterem.

A természetben való igazi hegymászás azonban pótolhatatlan, semmi sem helyettesíti az eszményi tájakat, a harcot a zord elemekkel. A vállalkozó kedvű túrázzon sokat, ismerje meg és tisztelje a természetet, csiszolja technikáját, míg ki nem alakul a saját stílusa. Dávid is így kezdte, és milyen szédítő magasságokba jutott... Sok sikert Dávid, jó időt!

Tovább:
A legfrissebb cikkekhez
A rovat többi cikkéhez
CrossFit – Úton az elit fitnesz felé