A nyolcéves Bailey cerebrális parézisben szenved, ami egy mozgásfogyatékossággal járó, visszamaradott idegrendszeri állapot, mely a gyermek fejlődésének korai szakaszában következik be. Hatására a beteg ollózva jár, esetleg tartási zavarral, ritkábban akaratlan túlmozgással és egyensúlyzavarral küzd. De él. A kissrác azt bizonyítja, nincs lehetetlen, ő nem azt gondolja, hogy jól elverte a sors, hanem próbálja élvezni az életét – így, sérülten, félig bénultan is.

Apukája nagy triatlonos és futó, egyszer végigtolta fiát is egy versenyen, amit annyira élvezett Bailey, hogy ő is teljesíteni akart egy triatlonversenyt. Elindult egy száz méter úszásból, négy kilométer kerékpározásból és 1.3 kilométer futásból álló versenyen, természetesen az apuka kíséretében.

Az utolsó métereket már a görgős járókeretet elhagyva, saját lábán tette meg, futva ért célba. Kétszer is elesett, de a nézők biztatása és a hallatlan akarata leküzdött minden akadályt.

Apuka eléggé büszke is volt:

Mi is azok vagyunk.

És ha még mindig úgy érzed, kipécézett a sors, szar az élet, gondolj erre a nyolcéves kölyökre. Mindenből ki lehet hozni a legjobbat, nincs lehetetlen.

via Dailymail