Vajon mi visz rá valakit arra, hogy maratont fusson a Szaharában, vagy egyedül vágjon neki egy földkörüli vitorlásversenynek? Mi az, ami olyan vonzó a kalandoroknak?

A férfiak az idők kezdete óta versengenek egymással és ez így is van rendjén. Ez tartja bennünk a lelket, ez visz előre és ezért születnek a bajnokok, a hősök. A győzni akarás nem csak az erősebbik nem furcsa szeszélye, hanem az életben maradás biztosítéka - katonák hazájukért küzdenek, a tűzoltók azért, hogy lehetőleg mindenkit ki tudjanak menteni egy égő épületből, a sportolók pedig azért harcolnak, hogy legyőzzék önmagukat, feszegessék teljesítőképességük határát.

Az hogy valaki mással is összeméri az erejét, már csak a jéghegy csúcsa. A siker itt is, mint oly sok helyen az alapoknál kezdődik, miután legyőzted önmagad, akkor tudsz csak mások felett is győzedelmeskedni. De nem mindenki olyan szerencsés, hogy végigmenjen az úton. Ha az anyatermészetet akarod legyőzni, vagy a világ legkeményebb versenyein akarsz részt venni, nem ritka a baleset és a halál sem. Azok a férfiak és nők, akik ezt az utat választják, nem rettennek meg, nem nézhetnek vissza, hanem nekivágnak a lehetetlennek.

Iditarod

Az Iditarod egy 1049 mérföldes, azaz majdnem 1700 kilométer hosszú kutyaszánhajtó-verseny, ahol a nevezők 9-15 napon keresztül csupán egy tucat kutya társaságában harcolnak az elemekkel, a vadállatokkal és mindeközben persze tökéletesen kell tájékozódniuk, mert ha letérnek az útról, garantáltan mirelit lesz belőlük.

A verseny egy történelmi útról kapta a nevét, ami Anchorage és Nome városa között húzódik. Az út már a XIX. században is ismert volt, ám sokkal inkább szükségből használták, mint sport célokra. Úgy tartják, hogy a futamokat Gunnar Kaasen és csapata tiszteletére rendezik, akik számtalan eszkimó életét mentették meg 1925-ben a híres szérumfutás alkalmával. Szegény alaszkai őslakók szervezete védtelen volt a fehér ember betegségeivel szemben, ezért volt szükség a diftéria elleni oltás mielőbbi kézbesítésére, egy katasztrófális járványt megelőzve ezzel. A legenda szerint Gunnar ért elsőként Noméba, híres vezérkutyájával Baltóval (akinek szobra is van a New York-i Central Parkban).
Gunnar nem egyedül tette meg a távot, társai közül többen is meghaltak útközben és ma sincs ez másként. Gyakori, hogy egy versenyző rénszarvassal ütközik vagy farkasok támadják meg. Lance Mackey, négyszeres Iditarod-győztes legutóbbi versenyét azért kénytelen volt feladni, mert megfagyott a retinája! Ám azután, hogy le kellett vágnia az egyik ujját, ez már nem hatotta meg különösebben... Ő nyilatkozta egyszer, hogy az Iditarod több mint egy verseny, ez egy életforma.

A versenyt évente megrendezik és az indulók minden alkalommal szembenéznek a mínusz 50 fokos levegővel, a fagyhalál veszélyével és Alaszka vérszomjas ragadozóival. 

Gore-Tex Transalpine-Run

Már a verseny neve is ijesztő, hát még, ha megtudjuk, hogy a célja 320 kilométer futás az Alpokon keresztül, 15.000 méter szintemelkedést legyőzve, mindez nyolc nap alatt - szóval nem egy laza délutáni kocogás. A profi versenyzők is hónapokon keresztül készülnek a megmérettetésre, kőkemény terepfutással, hegyi sprintekkel, hosszútávú túrázással.

A Transalpine nehézsége egyrészt a táv hossza (4 országot keresztül szel) és a szintkülönbség, de ami a legnagyobb hibafaktor az a terep nehézsége: sok futó esett már ki előre nem kalkulált sérülés miatt, nem ritkák a gyulladások, a ficamok, zúzódások és törések. Minden versenyzőnek észnél kell lennie és egész nap fokozottan koncentrálnia a terepre, ami rengeteg extra energiát emészt fel.
Amiről eddig nem esett szó, az a tengerszint feletti magasság. Ha a sok nehezítő tényező nem lenne elég, tudnunk kell, hogy a futás 2000-3000 méter magas hegyek között zajlik, ahol már az oxigénhiány erősen jelentkezik. Nem véletlenül ez a legnagyobb és legnehezebb verseny az európai terep- és hegyifutók körében.
Ha elég jó az állóképességünk, de még nem akarunk fejest ugrani a legbrutálisabb kihívásba, akkor nordic walking kategóriában is indulhatunk, ami barátibb, mint 10-15 km-es óránkénti tempóval haladni.
A résztvevők állomásról-állomásra haladnak, csak egy kis hátizsákot cipelve a legszükségesebb felszerelésekkel: víz, élelem, elsősegély felszerelés, térkép vagy gps. Az állomások átlagban 40 kilométer távolságra vannak egymástól, viszont nem ritka, hogy kettő között meg kell másznod több hegyet is, de utána pasta party vár.
Ha arra adnád a fejed, hogy benevezz a Transalpine-ra, a hivatalos honlapon ezéstervet is találhatsz, sőt még a szintkülönbségeket ábrázoló grafikonokat is letöltheted.

Tough Guy

A verseny neve magáért beszél, gondolhatod, hogy nem délutáni teázásról lesz szó. A Tough Guy szó szerint a világ legkeményebb férfijait is próbára teszi, a kiesés aránya 30% körüli. Az erőpróbát egy két és fél négyzetkilométer nagyságú farmon rendezik meg Angliában: a menün szerepel egy szolid 6 kilométeres terepfutás, majd egy kis hegyi sprintelgetés, végül pedig egy 27 állomásos komplett katonai kiképzőtábor következik. A hab a tortán, hogy a Tough Guy télen kerül megrendezésre, ennek fényében nem csoda, hogy a fiúk a végére a teljes kihűlés határára kerülnek.

Ha indulsz a versenyen, számítanod kell égési sérülésekre, elektromos áram okozta fájdalmakra, ficamokra és akár törésekre is. Volt egy fickó, aki verseny közben szívrohamot kapott, majd a kórházban meg is halt, de előfordult már nyaktörés és kilógó sípcsont is.
Az egyes állomásokat úgy találták ki, hogy pszichikai és fizikai terhet jelentsen végrehajtani őket. Szembe kell nézni a magasságtól való félelemmel, mikor biztosítás nélkül mászol fel egy 15 méteres falon. Aki nem szereti a bezártságot, annak nem tanácsos indulnia, mert a Saigon dzsungel mintájára egy földalatti alagútrendszeren kell keresztülkúszni, majd víz alatti alagútakban úszni, végül egy kis kúszás a sárban, persze néhány villanypásztor alatt, hogy legyen benne némi kihívás is... Személyes kedvencem mégis a villanykábelen való mászás, ahol választhatsz az áram okozta fájdalom vagy az alattad pislákoló parázs élvezete között.

A verseny szellemi atyja Billy Wilson, vagy más néven Mr. Mouse, egy egykori katona és hosszútávfutó. Ha belegondolunk, nem mindennapi "beteg" fazon lehet, minden évben csiszolgatja a válogatott kínzásait, mert szerinte nem elég kemények. Hát a halandók más véleményen vannak. A pasas több versenyt is organizál és alkalmanként 170.000 GBP körüli lóvé folyik be a családi kasszába, ami valljuk be, nem is olyan rossz összeg.

Velux 5 Ocean Race

Eredeti nevén a BOC Challenge, ami egy földkerülő vitorlásverseny. Ez nem egy hétköznapi úri sport, benne van a pakliban az élet kockáztatása, napi pár óra alvás - fél éven keresztül - és a magány, mivel szólóverseny van szó. Véleményem szerint a Velux Ocean Race a világ legkeményebb megmérettetése. Az indulók javarészt a jacht legjobbjai és persze fanatikusok - 140 nap egyedül egy 60 láb hosszú (19 méter) vitorláson, a leggyakorlottabb skippereket is elcsigázza.

Versenyt kell futni az idővel, harcolni az elemekkel és fél szemünket az ellenfeleken tartani, fél fülünket pedig a rádión. Ez még csak az egyik feladat, mert amíg a robotpilóta tartja az irányt, addig kezelni kell a vitorlákat és figyelni a széljárást. Ha valaki mégis hibázik, legjobb esetben borul (ez nem halálos a tőkesúlyos hajókon, mert a súly rögtön visszafordítja a hajót), legrosszabb esetben örökre elnyelik a hullámok. Nem ritka, hogy valaki eltűnik a futam alatt, függetlenül attól, hogy valaki mennyire tapasztalt skipper.
Előfordul, hogy leszakad a hajó tőkesúlya, de a hidegebb vizeken az alvó bálna a legnagyobb veszélyforrás. Ezek a jámbor állatok a víz felszínén ejtőznek, az igazak álmát alusszák és nincs semmi hang, ami felriaszthatná őket (vitorlást használnak a bálnakutatók is, mert azzal közelebb kerülhetnek hozzájuk), a hajóról pedig éjszaka nehéz észrevenni az alvó emlőst, pláne, ha csak a robot tartja az irányt. Az ütközés felér egy jégheggyel, amiből szintén nincs hiány. A fagyos tengeren a hajótöröttnek nem nagyon van perspektívája, hiába tudják a szervezők a hajó helyzetét, mire a mentőcsapat odaér, már könnyen lehet, hogy késő.

A verseny 1982-től létezik, akkoriban még BOC Challenge volt a neve, ám 1988-ban Around Alone-ra módosították, 2006-tól Velux 5 Ocean Race lett a neve a szponzoráló cég után. 

English Channel Swimming

Ha már rutinos Balaton-átúszó vagy, és nagyobb fába vágnád a fejszédet, akkor neked való a csatornaátúszás. Dover és Calais között húzódó La Manche könnyed 35 kilométeres úszást ígér a nyáron is 10-15 Celsius fokos sós vízben. Az első sikeres átúszó, akit feljegyeztek, Matthew Webb kapitány volt a XIX. században, a leggyorsabb pedig Petar Stojcsev volt 2007 augusztusában, ő mindössze 6 óra 57 perc 50 másodperc alatt alatt teljesítette a távot. Azt hiszem, ezek a fiúk még a süllyedő Titanicról is hazaúsztak volna.

Eddig közel ezren teljesítették az English Channel Swimminget, ami valljuk be nem egy magas szám. Az úgynevezett nyílt vízi úszás ugyanis egészen más technikát kíván, mint a feszített víztükrű medencében való tempózás. A szabadban számolni kell a hullámokkal, az áramlatokkal, nem árt figyelni a vízi közlekedésre és a kihűlés is gondot jelenthet. Sok versenyző hord neoprene ruhát, ami megvédi testüket a hidegtől. Egy megnyugtató ténnyel nézhetnek szembe: cápákkal nem kell számolniuk, ők ugyanis igen ritkák a hideg északi vizekben. Attól pedig nem kell tartani, hogy egy kóbor kardhal lemetszi a legnemesebb szervünket, egyedül talán a medúzák okozhatnak komolyabb bajt, főleg, ha a versenyző belerohan egy rajba, mert az általuk kibocsátott méreg megbéníthatja az izmokat, a pokoli fájdalomról nem is beszélve. Bénult izmokkal nem sok jóra számíthatunk a tenger közepén. Ha már a bénult izmoknál tartunk, az izomgörcsök is a végzetünket okozhatják, tehát nem árt a vitamindús táplálkozás és a felügyelet a verseny alatt.

Zárszóként megjegyezném, hogy voltak olyan elvetemült versenyzők (bár a fanatikusok vagy őrültek szó találóbb), akiknek kevés volt a 35 km, ezért célba érve meg is fordultak, majd "visszaeveztek" a startig. Ha ez sem lenne elég a kedves olvasónak, akkor fel kell hívnom a figyelmet három úriemberre, akik minden korlátot át akartak hágni és zsinórban háromszor úszták le a 35-ös távot, ami barátok közt is legalább 21 óra kőkemény tempózás. A Playernek arról nincs információja, hogy a három férfi egyike Michael Phelps lett volna.

Támogatott és ajánlott tartalmaink

World Margarita Day – Egy újabb ünnepet köszönthetünk köreinkben, már Magyarországon is

Ez már a nagyon komoly fiúk játszótere – mondta a Fradi vezérigazgatója

Még hogy a női úszók mellben nem lehetnek erősek? Ismerd meg Andreát

További cikkeink a témában