Doppingoltak keleten, doppingoltak nyugaton, sőt még Magyarországon is. Doppingoltak a múltban, doppingolnak a jelenben, és valószínűleg még ezután húsz évvel is lesznek kínos lebukások.

Az NDK-s ügy azért páratlan, mert soha nem fordult még elő, hogy egy országban ilyen szinten intézményesítve legyen a doppingszerek használata.

Nálunk a szocializmus idején is le lehetett forgatni egy Linda-epizódot, ami a doppingolás veszélyeire hívja fel a figyelmet. Ilyesmi az NDK-ban elképzelhetetlen lett volna. A forgatókönyvíróhoz becsengettek volna éjszaka a Stasi ügynökei, beszélgetni egy kicsit.

Tudományos percek, avagy miről is beszélünk

Még mielőtt pánikba esne a T. Olvasó, nem árt egy kis előzetes magyarázat. A szteroid egy gyűjtőfogalom. Ide tartozik például a koleszterin (mely több hormon alapanyaga), a gyulladáscsökkentő hatásáról ismert dexametazon, és egyebek mellett a nemi hormonok is, mint például az ösztrogén vagy a tesztoszteron. Ezeket az emberi szervezet állítja elő, és sok fontos gyógyszer alapjául szolgálnak. Az asztmámra is kortikoszteroidokat írt fel az orvos, de a reumát (RA), egyes tüdőbetegségeket, vagy épp a szklerózis multiplexet is ezekkel kezelik. Úgyhogy nem feltétlenül kell rettegni, ha meghalljátok azt a szót, hogy szteroid.

A tesztoszteronról egy kicsit részletesen is beszélnék, ugyanis ezt is alkalmazták az NDK-ban teljesítménynövelésre. Ahogy a webbeteg.hu fogalmaz: „A tesztoszteron felelős a férfiaknál a másodlagos nemi jelleg kialakításáért, amely alatt a testszőrzet, a hangmélység, a libidó, az agresszió és a szexuális viselkedés kialakulását értjük. Fokozza a fehérjeszintézist, az izomtömeg, illetve izomerő növekedését segíti, gátolja az ivari szabályozást a hipotalamusz-hipofízis-here tengelyen keresztül.” Már ebből következtetni lehet arra, hogy miért szedik a sportolók, és mik lehetnek a mellékhatásai

A szteroidok egyik alcsoportját jelentik az anabolikus szteroidok. Ezek a tesztoszteron és a dihidrotesztoszteron hatását utánozzák, segítenek a szervezet felépítésében, innen az anabolikus név. (Tulajdonképpen maga a tesztoszteron is egy anabolikus szteroid) Amikről most beszélni fogunk, azokat a különféle laborok mélyén hozzák létre, az eredeti szteroidmolekulák variálásával. A továbbiakban anabolikus szteroid alatt csak azokat a mesterségesen előállított vegyületeket fogom érteni, melyeket doppingszerként alkalmaznak.

Ezeknek a vegyületeknek az anabolikus (építő) hatása mellett különböző erősségű androgén (másodlagos nemi jellegeket kialakító) hatása is van. Némelyiknél erősebb, némelyiknél gyengébb, de kikerülhetetlenül jelen van.

Az anabolikus szteroidokat használják az orvosok a súlyos tömegcsökkenéssel járó betegségekben, mint például az AIDS, az izomsorvadás vagy a rák, hogy javítsák a betegek túlélési esélyeit. Azt gondolom, nem is kell leírnom, micsoda különbség van aközött, hogy valakit az orvosok a halál torkából próbálnak visszahozni (a mellékhatásokról tájékoztatják a beteget, felmérik a várható nyereség/kockázat arányt, a gyógyszermennyiséget folyamatosan monitorozzák, stb.), és aközött, amikor egy zsíros komcsi párttitkár kedvéért megnyomorítanak több száz kamaszkorú sportolót.

A szovjet súlyemelők az ötvenes években rájöttek, hogy az anabolikus szteroidok tömegnövelő hatását a teljesítményük fokozására is használhatják. A többiekhez képest jóval tovább tudták növelni az izomtömegüket. Ehhez egyre többet és többet szedtek be. Hogy ezzel mit kockáztattak?

Nézzük a mellékhatásokat:

• 1. fokozott májfunkció
• 2. depressziós tünetek a természetes tesztoszteron szint visszaállásáig
• 3. koleszterin szint és vérnyomás emelkedés
• 4. megváltozott tiroid (pajzsmirigy) funkció
• 5. fejfájás
• 6. orrfolyás
• 7. görcs
• 8. gynecomastia (nőies mellfejlődés)
• 9. inzulin érzékenység
• 10. androgenikus mellékhatások, mint szőrösödés, megnagyobbodott prosztata, zsíros bőr, vízvisszatartás, agresszivitás
• 11. tinédzsereknél visszamaradás a fejlődésben
• 12. a szájon át szedhető szteroidok speciális mellékhatásai: a fentieken kívül okozhat: émelygést, hasmenést, székrekedést és hányást
• 13. fokozza a rákos sejtek növekedését
• 14. először fokozza, majd csökkenti a libidót, impotenciát alakíthat ki, csökken a spermiumok száma és mozgékonysága
• 15. a nők petefészkében az ösztrogén- és a progeszterontermelés zavara következik be. Ez a menstruációs ciklus zavarait okozza, sokszor terméketlenséget is. Ezenkívül a férfiakra jellemző helyeken megnő a szőrzet, sőt még a beszédhang is férfiassá válik. Nem ritka a kopaszodás, a mellek eltűnése sem, és előfordulhat a csikló megnagyobbodása is.

Hangsúlyozni kell két dolgot: egyrészt önmagában attól, hogy valaki beszedi az anabolikus szteroidokat, még nem lesznek automatikusan izmai, csak ha őrült keményen edz, és megfelelő étrendet választ. Másrészt szó volt róla, hogy ezek alapját végülis a tesztoszteron képezi. Alapból senkinek sem ajánlott a szedése. A tinédzser fiúk és a nők számára különösen veszélyes dolog ezekhez nyúlni, mert teljesen összekuszálhatják a hormonháztartásukat.

Serdülő lányoknak dopping céljából anabolikus szteroidokat adni megbocsáthatatlan bűn. Nos, pontosan ezt csinálták az NDK-s orvosok és edzők.

Staatsplanthema 14.25

Az NDK egy meglehetősen keményvonalas kommunista ország volt – Kádár papa egy laza hippi volt Erich Honeckerhez képest. A vasfüggöny legszigorúbban őrzött része az NSZK–NDK határ és persze a berlini fal volt. A Stasi az egész társadalmat folyamatosan szoros ellenőrzés alatt tartotta, ügynökei és besúgói jelen voltak mindenhol. A szovjetek próbálták ugyan fejleszteni az ő Németországukat, de mégis egyre jobban lemaradtak a száguldó NSZK-hoz képest. Ezen az olyan ipari csodák sem tudtak változtatni, mint a Trabant, a műszálas öltönyök, vagy a turmixgépek.

Erich Honecker, a Német Demokratikus Köztársaság államtanácsának elnöke

Aztán 1974-ben kiadták a jelszót: sportsikereket kell elérni mindenáron! Ez volt a címben emlegetett terv, melyet rövidebben emlegetnek Staatsplan 14.25-ként is.

Korábban is voltak doppingesetek, de ez az elmebeteg terv intézményesítette az illegális teljesítménynövelést. Bevonták a programba az orvosokat, a vegyészeket, az edzőket, a pártot és persze a Stasit is.

A Staatsplanthema 14.25 a következő rendelkezéseket tartalmazta a doppingról:

• A férfi és női sportolók felkészítésének szerves része kell, hogy legyen a doppingolás
• A doppingszerek előállítását és a doppingolást szoros központi ellenőrzés és rendszeres kiértékelés mellett kell lebonyolítani
• A doppingszereket és a doppingolás módszereit folyamatosan fejleszteni kell, hogy minél kisebb esélye legyen a lebukásnak
• A doppingszerek alkalmazására külön tanfolyamokon kell felkészíteni az edzőket és a sportorvosokat
• A doppingolást teljes titokban kell tartani, minden ezzel kapcsolatos információ államtitoknak minősül.
• A fentiekből egy dolog kimaradt: a sportolók testi-lelki egészsége. Az nem volt szempont. Mellesleg a fordításnál csaltam egy kicsit: a dopping szót alig használták, általában a felkészülést segítő anyagok (unterstützende Mittel) néven emlegették ezeket a szereket.

Becslések szerint összesen 7-12 ezer atléta volt érintett, a felkészülésüket háromezer edző, és ezer tudós segítette. Az NDK-s sportélet szereplői közül ezren jelentettek a Stasinak.

Egyes források szerint a Staatsplanthema 14.25 beindítása után a tornászokat és a vitorlázókat kivéve minden, a nyári olimpián szereplő sportoló kapott doppingszereket.

A téli olimpiákról kevesebb az adat, de erős a gyanú, hogy a hosszú távú sífutók környékén sem volt minden tiszta.

Nem kellett messzire menni az eszközért: a Jenapharm nevű keletnémet gyógyszergyár már 1961-ben szabadalmaztatta a 4-klorodehidrometiltesztoszteront, másnéven az Oral-Turinabolt. Ez lett az NDK sportjának az alapja. A mellékhatásprofilja kedvezőbbnek tűnt, mint az addig ismert anabolikus szteroidoké (attól, hogy a többihez képest kedvezőbb volt, még korántsem volt kedvező, sőt!), ráadásul az akkori módszerekkel három nappal a szedése után már nem is lehetett kimutatni. Azóta fejlődött a technológia, ma már kimutatható fél évvel az alkalmazás után is.

Ha valahol észrevettek egy-egy tehetséges fiatalt, hamar átrakták egy sportiskolába. Ott aztán rengeteget edzették őket, látástól félhalálig. Profi trénerek dolgoztak velük, tudományos alapokra helyezték a felkészítésüket. Különböző kiváltságokban is részesültek: kaphattak narancsot vagy banánt, kimehettek nyugatra versenyezni – persze jó pár Stasi-ügynök társaságában. Szóval látszólag tök jól alakultak a dolgaik.

Viszont az edzések után sorban megkapták a papírpoharaikat, azokkal a fura színű tablettákkal. Sosem a gyógyszeres dobozban, mert akkor megjegyezhették volna a cucc nevét. Azt mondták, hogy ezek csak vitaminok. Kérdezősködni pedig nem volt tanácsos.

A doppingoláshoz főleg az Oral-Turinabolt használták, de gyakran nyúltak a Turinabol Depot néven forgalmazott nandrolonhoz is. Az edzők az utolsó két hétben már nem adhattak anabolikus szteroidot a tanítványaiknak, nehogy a doppingteszt kimutassa a csalást. Nem jöttek zavarba: a végén már egyenesen tesztoszteron-injekciókat adtak a sportolóiknak.

Persze voltak, akik túlságosan becsvágyóak voltak, és az utolsó pillanatig is tömték a sportolóikba a cuccokat. Ez okozta az egyetlen lebukást is: 1977-ben Ilona Slupianek súlylökésben Eb-t nyert, de a doppingellenőrzésen megbukott a 20 éves sportoló.

Ilona később visszatért és nyert Moszkvában az olimpián, majd a '84-es Barátság Versenyen (tk. a '84-es ellenolimpia) is. A lebukása után különösen komolyan vették a kiutazás előtti doppingteszteket. Ha valakinek a vizeletében kimutatható volt a doppingszer, akkor egyszerűen nem utazhatott, a hivatalos indoklás szerint váratlan sérülés miatt. Még ez sem volt elég:

némelyik NDK-s sportdiplomatának, felügyelőnek az volt a feladata, hogy a világversenyeken az esetleges pozitív doppingmintákat kicserélje.

Hangsúlyozni szeretnék valamit: sok esetben serdülőket kezdtek doppingolni a hippokratészi esküjükről megfeledkező sportorvosok. A fiatal sportolók legtöbbször nem is tudták, hogy miféle tablettákat kapnak. Ahogy fentebb is írtam, egyszerűen azt hazudták nekik, hogy ezek csak vitaminok, és ha valaki kérdezni mert, azt kirakták a csapatból. A mellékhatásokról egy szót sem szóltak nekik vagy a szüleiknek. Így sok sportolót nem bűnösnek kell tekinteni, hanem áldozatnak. Nyerték sorban az érmeket, de ezért cserébe nagyon súlyos árat fizettek.

Arra azért vigyáztak az NDK-s sportorvosok, hogy amint a lányok fogamzóképes korba értek, gyorsan ráállították őket a fogamzásgátlókra. A legtöbbször azt hazudták nekik, a cél az, hogy a menstruációjuk szabályosabb legyen, és kevesebb fájdalommal járjon. A valós indok persze az volt, hogy tudták, milyen következményei lehetnek egy olyan terhességnek, ahol az anyát folyamatosan doppingszerekkel tömik. Ha véletlenül mégis teherbe esett egy lány (az anabolikus szteroidok egyik mellékhatásaként jelentkezett a megnövekedett szexuális étvágy), megparancsolták, hogy el kell vetetnie a magzatot.

Gyakran előfordult, hogy ugyanazon versenyszám női változatának résztvevői több anabolikus szteroidot kaptak, mint a férfiak. A négyszeres olimpiai bajnok futónő Bärbel Wöckel (lánykori nevén Eckert) például különösen sok Turinabolt kapott – egy rokona a Jenapharmnál dolgozott.

Bärbel Wöckel 1982-ben.

Persze, az idősebb sportolók előbb-utóbb rájöttek, mivel is etetik őket (például a súlyemelők körében állítólag szinte mindenki tudta). Voltak, akik abbahagyták a versenyzést, míg mások folytatták az edzéseket. Olyan is előfordult, hogy direkt követelték maguknak a doppingszereket, annyira vonzotta őket a siker. Marita Koch ilyen volt, akinél gyorsabban azóta sem futotta le senki a 400 métert.

Marita Koch

A szabad orvosválasztást szigorúan megtiltották, nehogy egy külsős dokinak feltűnjenek a gyanús jelek.

Különböző protokollokat vezettek be: például ha egy tizenéves úszólány hangja túlságosan mély lett, megtiltották neki, hogy olyan helyen dolgozzon, ahol sokan hallhatják a hangját. A versenyek után pedig az edzőik nyilatkoztak helyettük. Ráadásul az őrület átcsapott a Staatsplanthema 14.25-ben részes klubokon túlra is. Ha egy kisebb egyesület edzője nagyon becsvágyó volt, nekiállt anabolikus szteroidokat beszerezni a feketepiacról, és mindenféle kontroll nélkül adagolni azokat a tanítványainak.

Az orvosi etikával súlyosan ellentétes volt, amikor a mesztanolont úgy kezdték el adagolni a női sportolóknak, hogy előtte soha nem tesztelték embereken. (A gyógyszereknek minimum 3 humán vizsgálati fázison kell átesniük, hogy forgalmazhassák őket). Elég ha annyit mondok róla, hogy az anabolikusnál sokkal erősebb az androgén hatása, ezért a jelenleg hatályos szabályozás szerint nők nem is szedhetik.

Az elmebeteg orvost börtönbüntetés helyett kitüntették.

Természetesen hibát követnénk el, ha az NDK minden sportsikerét csak és kizárólag az anabolikus szteroidok használatának tudnánk be. A leendő élsportolók korai kiválasztása, a részletesen kidolgozott, kemény edzéstervek, az eredményességhez kötött prémiumok rendszere és az egyéb rendelkezéseik (pl. új iskola nem épülhetett úszómedence nélkül) valószínűleg doppingszerek nélkül is a sikeres nemzetek közé emelték volna a keletnémeteket. Igaz, nem nyertek volna olimpiánként negyven aranyat, csak mondjuk tízet.

Az NDK az olimpiákon

Kissé száraz adatok következnek. A 16-17 milliós kis ország sokáig az NSZK-val egy zászló alatt versenyzett az olimpiákon. Mexikóvárostól kezdve viszont már teljesen önállóan szerepeltek. Nézzük csak meg, hogyan! Kiemeltem a három leggyanúsabb területet, illetve a férfi-női arányt.

• 1968 – 9 aranyérem (ebből 8 férfi, 1 női). Atlétika: 2, evezés: 2, úszás: 2
• 1972 – 20 aranyérem (ebből 12 férfi, 8 női). Atlétika: 8, evezés: 3, úszás: 2
• 1976 – 40 aranyérem (ebből 15 férfi, 25 női). Atlétika: 11, evezés: 9, úszás: 11
• 1980 – 47 aranyérem (ebből 21 férfi, 24 női). Atlétika: 11, evezés: 11, úszás: 12
• 1984 – Nem vettek részt
• 1988 – 37 aranyérem (ebből 17 férfi, 20 női). Atlétika: 6, evezés: 8, úszás: 11

Az NDK még most is a 13. az összesített nyári olimpiai éremtáblázaton. Mindezt úgy, hogy mindössze öt olimpián vett részt önálló országként.

Montrealban így nézett ki a női úszás eredménylistája (8 évvel azelőtt csak két ezüstöt és két bronzot nyertek):

Hogy legyen némi magyar vonatkozása is a dolgoknak, kikerestem azokat a versenyeket (csak az úszás-atlétika-evezés hármasra koncentrálva), ahol NDK-s lett az első, és egy honfitársunk a második. Másszóval hány aranytól fosztottak meg minket (feltételezve, hogy nálunk mindenki patyolattiszta volt):

1968 – összesen 2, 50 km férfi gyaloglás és férfi kormányos nélküli evezős négyes
1988 – összesen 1, 100 m női hátúszás

Külön érdemes szólni azokról az NDK-s atlétikai rekordokról, melyeket a mai napig nem sikerült megdönteni:

• Jürgen Schult (diszkosz, 74,08 m – 1986)
• Marita Koch (400 méter, 47,60 mp – 1985)
• Silke Gladisch, Sabine Rieger, Ingrid Auerswald, Marlies Göhr (4x100 méter, 41,37 mp – 1985)
• Gabriele Reinsch (diszkosz, 76,80 m – 1988)

Igazából ezek közül a szöuli a leginkább gyanús: a 100 méteres női hátúszást a keletnémet Kristin Otto nyerte Egerszegi Krisztina előtt. Kristin azóta beismerte, hogy doppingolták, de állítása szerint a tudta nélkül. Egérke így akár hatszoros olimpiai bajnoknak is mondhatná magát.

Balról Kristin Otto, középen Egerszegi Krisztina az 1988-as szöuli olimpián

Nem lenne teljes a történet, ha nem említenénk meg azokat, akik a német újraegyesítés után önként bevallották, hogy doppingszereket fogyasztottak: Andrea Pollack, Ute Geweniger, Jörg Hoffmann, Daniela Hunger és még sokan mások kiálltak a nyilvánosság elé. Petra Schneider külön kérte a rekordjai törlését. Carola Nitschke pedig vissza akarta küldeni a megnyert érmeit.

(Szerző: nbcee; a cikk a Népsport blogon jelent meg. Fotó: Getty Images)