Szembemegy a fociban is hódító adatokon, elemzéseken alapuló tudományos módszertannal a kétszeres BL-döntős edző, Max Allegri, akinek a könyvéből egy gyakorlatias, nyitott személyiség bontakozik ki, aki még a „kreatív ökörködést” is támogatja. A 32 alapelv számos érdekességet kínál, de talán kevesebb, alaposabban kifejtett tétellel jobban jártunk volna.
Max Allegri egyértelműen az élvonalbeli edzők közé tartozik: bajnoki cím a Milannal, zsinórban öt bajnoki cím a Juventusszal, és főleg két BL-döntő az utóbbival. Ezért aztán örültünk, amikor eljutott hozzánk a könyve, amit ő maga írt a vezérelveiről. Sok van neki: 32 vezérelv a fociról és az életről, ahogy az alcím mondja, és mindegyik elv egy-egy rövid fejezet, ahogy a főcím mondja, Ilyen egyszerű.
A fejezetcímek meglepőek, néhol magyarázatért kiáltanak, vagy épp pólóért, amire kiírhatnánk azokat – ami azt illeti, van is cím, ami egy grafitiből származik (Ha kevesebbet tanítottak volna nekünk, többet tanultunk volna).
Ebben Allegri kifejti, hogy ha kevesebb kapaszkodót, utasítást ad a játékosainak, akkor azok egy idő után elkezdenek önállóan gondolkodni, több felelősséget vállalni, irányítani a csapatrészüket, megoldani problémákat, vérmérséklettől függően. Nyomban hoz is egy konkrét példát a Juve U23-asainak egyik meccséről, ahol szabadon engedte játszani a csapatot, és szó szerint keresztbe font karral várta a kispadon, hogy mi történik majd – és nem is maradtak el a tanulságok.
Ez aztán végigvonul a könyvön: mindenre hoz a mester egy gyakorlati példát, ami érthetőbbé teszi Allegri mondandóját, enged némi belátást a díszletek mögé és egyúttal sztori is.
De – talán mert edzőként több felelősséget vállal – ezek a sztorik sosem igazán velősek, aki ilyesmire vágyik, az olvassa inkább az impulzív Allegri-tanítvány, Giorgio Chiellini könyvét, vagy pláne egy vérbeli klasszikust, Toni Schumacher Fütyülök rátok... (Sípjel) című dolgozatát.
Egy edzőtől, pláne egy A kategóriás edzőtől agyasabb, elemzőbb könyvet várnánk, és igazából itt bicsaklik egyet az Ilyen egyszerű: nyáron, békés, focihiányos időkben szuper olvasmány a strandon, de igazán alapos elemzés nincs benne, a játékrendszerek, egy klub működése, a csapat dinamikája mind-mind csak villanásszerűen jelenik meg előttünk. Az egész (közel 300 oldalas) kötet sem áll végül össze, tehát nem arról van szó, hogy egy alapos elemzést bontott sok-sok fejezetre a mester. Jó olvasni, és a töredékekben is bőven találunk érdekességeket, de
jellemző példa a belga utánpótlás újjászervezéséről szóló érdekfeszítő rész, amit azonban röviden foglal össze; egy alaposabb újságcikkből többet tudhatunk meg érdemben.
Van aztán számtalan idézet is, ami igazából funkciótlan. Allegri mondta vagy Allegriről mondták, egy oldal, egy idézet (Max kettő). Ezek eleinte érdekesek, elvégre világsztárok szerepelnek itt – Guardiolától kezdve Kloppon, Tottin, Gattusón és Buffonon át Alex Fergusonig –, de alig-alig tesznek hozzá a könyvhöz, sokszor sablonos dicséretek, közhelyes megállapítások. Fontos-e Tottiról leírni egy külön oldalon, hogy két évtized meghatározó olasz játékosa volt? Ennél azért többet ér egy fa.
Ne legyünk igazságtalanok sem, a könyvnek vannak erényei, például sokat megmutat egy meghatározó edző személyiségéből (az alapelveiből meg mindjárt 32-t is). Meglepő, hogy Allegri mennyire szembemegy a mainstreammel a tudományos módszerek térnyerésével kapcsolatban; úgy tűnik, ismeri, alkalmazza is azokat, de ez elsősorban a stábtagoknak kiosztott feladat, ő maga határozottan gyakorlatias, a nevelésben a példamutatást, az önállóságot, az intuíció és a kreativitás felszítását helyezi előtérbe.
„már-már túszai vagyunk a tudománynak, minduntalan számokkal bombáznak minket (melyek persze a legtöbbször hasznosak), és közben hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a minőségi különbséget mindig a technikai kvalitás, a leleményesség jelenti, az egyéni játék, ami új területeket nyit, helyzetek kialakításához segít, gólokat eredményez”
– írja mindjárt a 19. oldalon a később sokszor ismétlődő tételt. Lényegében erről szól egy újabb fejezet is, aminek emlékezetes cím jutott: Gondolkodó játékosokat akarok, nem tápos csirkéket a neveldéből. Itt hoz egy példát egy jellemző utánpótlás-csapat edzésre, ahol az edző bonyolult figurát magyaráz 12 éves gyerekeknek, majd fanyarul megjegyzi, hogy „aztán a meccsen a center, a 9-es egyedül találja magát, de ahelyett, hogy kapura fordulna, és kipókhálózná a felső sarkot, előzékenyen lepasszolja a labdát a 7-esnek, mert ezt mondta neki az edzője.”
Ilyesféle megállapítás, villanás sok van a könyvben. Kirajzolódik Allegri vidám alaptermészete (ismét egy sajátos fejezetcím: Ha csúcsra akarod járatni a teljesítményt, használd a kreatív ökörködést), sokszor megmutatkozik a nyitott személyisége, ír társasági összejövetelről, ahol
orvossal, tudóssal, üzletemberrel beszélgetnek egy baráti vacsorán. Allegri korábbi filmélményekből, a mindennapi életből is sok példát hoz, valóban mindenből képes tanulni, és integrálni az edzői repertoárjába.
Talán csak egy vagy két hosszabb fejezet hiányzik, amiben alaposabban is körbejárna egy-egy problémát, de hát Allegri a tettek embere. Ehelyett kapott egy bónusz fejezetet Cristiano Ronaldo, nem mint vezérelv, hanem mint önmaga, a világsztár. Ronaldo az eredeti, olasz kötet megjelenése előtt nem sokkal igazolt a Juvéba, így túl sokat nem ír róla Allegri, de egy szarkasztikus poénra így is futja: a fenti képen látható, Udinesének lőtt büntetőjét említi, mondván a Juvéban szabály, hogy mindig Ronaldo lője a büntetőket, miután így ejtette ki őket a BL-ből még a Real Madrid játékosaként. És sokszor előkerül Ronaldo ollózós gólja – ugyannak a párharcnak az első meccséről –, mint a pillanat, amikor lángra lobbant a torinóiak szerelme a játékos iránt.
Mi ennél analitikusabb könyvet vártunk, de focirajongóként így is jól szórakoztunk, ahogy mások is jól fognak, különösen olasz foci hívei, és azon belül is a Juve- és Milan-drukkerek.
(Massimiliano Allegri – Ilyen egyszerű - 32 vezérelv a fociról és az életről, Partvonal Kiadó, 304 oldal, Budapest, 2022, 4499 Ft)
Ez is érdekelhet:
(Fotó: Getty Images)