Salátának látszik, de mégsem, változatosságot és egészséget csempész unalmas étrendünkbe. Mi az? A megoldás: endívia.
Az átlagos férfiember nagy nehezen megjegyzi a fejes salátát, és nagyjából egész életére le van tudva a zöldsaláta: „nem vagyok én kecske vagy nyúl, hogy legeljek”. Pedig néha nem árt egy kicsit nyitni az érdekességek felé, ugyanis számos komoly betegségnek a hiányállapot az előszobája, azaz értékes, jó minőségű táplálék fogyasztásával tulajdonképpen megelőzhető volna.
Az endívia Magyarországon most van elterjedőben, és a férfiak eléggé ódzkodnak tőle, pedig tulajdonképpen pont úgy kell vele bánni, mint a fejes salátával. A növény (latin nevén Cichorium endivia) endíviasaláta néven is ismert, és lassanként kezd bekerülni az átlagos zöldségesek kínálatába is. Ami elsőre megkülönbözteti a fejes salátától, az az alakja: olyan, akár egy nagy rügy. Nos, alapvetően nem így kellene kinéznie, hanem látszatra is salátának tűnne, ám mivel a növény alapállapotban tartalmaz egyfajta keserű anyagot (intibin), halványítani szokták. Ez nem azt jelenti, hogy befestik vagy kihipózzák, hanem azt, hogy leveleit összekötik, hogy kevesebb fényt kapjon, azaz ne zöldüljön be, és ne termelődjék benne az intibin. Szoktak még sötétet is varázsolni köré, a hatás ugyanaz, de mivel a rügyszerű növényt sokkal könnyebb szállítani, hozzánk így kerül külföldről – nálunk ugyanis alig termesztik.
No, de miért is jó nekünk, ha endíviát fogyasztunk – és egyáltalán hogyan kell enni? Elsőre próbálkozzunk a nyers felhasználással: megtisztítva, felaprítva salátaként tálaljuk. Haladók (az olasz és francia nők után szabadon) főzeléket is főzhetnek belőle, ám a sokéves átlag azt mutatja, hogy a főzelék már önmagában is elég ijesztő a legtöbb férfi számára. Van, aki sütve fogyasztja, izgalmas például tojással együtt elkészítve.
Ami az endívia tápanyagtartalmát illeti, lenne mire menőznie, 100 gramm szabadföldi növény ugyanis ennyi mindent tartalmaz: 14 kJ kalória; 0,83% szénhidrát, 1,35% fehérje; 12 mg C-vitamin, 1,0 mg karotin, 0,02 mg B1-vitamin, 0,15 mg B2-vitamin, 0,4 mg P-vitamin; 20,0 mg kalcium, 70,0 mg foszfor, 1,0 mg vas. Szép kis lista, nem?
Az Európa déli részén őshonos endíviát a népi gyógyászat is alkalmazza: emésztéssegítő, könnyíti a máj és az epe munkáját, ezen szervek problémái esetén kifejezetten ajánlott a fogyasztása. A szervezetben pangó vizet elhajtja, enyhe hashajtó. A szárított leveleket összetörik, és ezt a port használják gyógyításra.
A mi kedvenc receptünk a sonkába tekert endívia, íme egy pompás kétnyelvű útmutató hozzá (a hölgy elég lazán nyomja). Csajok előtt lehet felvágni egy endíviavacsival!