Szinte nincs olyan területe az életnek, ahol kezdőként ne kellene kiállnunk bizonyos próbákat. Rögtön az általános iskola után nehéz helyzet elé kerülünk: új emberek, új közösség, új szokások, és akármennyire is próbáljuk elkerülni a tizenegyedikesek rosszalló pillantását a folyosón, a vak is látja rajtunk, hogy tapasztalanok vagyunk. A gólyatábornak nevezett (nekünk nem mindig) szórakoztató rendezvénysorozattal elkezdjük a próbatételeket, tűrjük, ahogy az idősebbek egzecíroztatnak, szórakoznak rajtunk és kihasználják bénázásainkat.

Majd szinte rögtön azután, hogy túléltük a középiskolás éveket, máris ott állunk a főiskola/egyetem kapujában, ahol még koncentráltabb dózisban kapjuk az ívet felsőbbéves társainktól. A mostani harmincas-negyvenes generáció tagjai talán rosszabbul jártak, ők ugyanis a honvédség keretei közt egy életre megtanulták, mi az a fókázás vagy a kanalazás, de a munkahelyi közösségeknek is megvannak a maguk beavatási szertartásai. Legyen az egy balhés ügyfél felhívása, a takarítónő szokásai ellen indított hadjárat, vagy a közös hűtő rendszerének alapos megismerése.

Nem meglepő, hogy az élsport világában is visszatérő elem az újoncok megleckéztetése, amolyan nevelő célzattal, hogy tudja a zöldfülű, hol a helye. Az Egyesült Államokban a major sportokkal együtt a hozzájuk tartozó szívatásnak külön kultúrája és tradíciója van.

Baseball: idióta jelmezek

A baseballban különös népszerűsége van az ilyen-olyan beöltözésnek, a csapatoknál külön dress up-dayeket tartanak, ahol a rookieknak kötelező megmutatni magukat és tudásukat. Szinte minden csapatnál elsődleges feladata egy újoncnak valamilyen idióta jelmez, tütü vagy egyéb borzasztóan rikító öltözet viselése, lehetőleg minél nyilvánosabb helyen. Csak a képzelet szabhat gátat az öltözéknek, így fordulhat elő, hogy a Aprajafalva törpjeivel ugyanúgy találkozhatunk, mint Lady Gagával vagy L. Frank Baum Nagy Varázslójának karaktereivel.

A minden sportágban népszerű alapvető rituálék – például egy idősebb játékos felszerelésének cipelése vagy a bevásárlás és a mosoda elintézése – itt is gyakran megesnek, de a keményebb tréfák, amelyek mondjuk az NFL-ben előfordulhatnak, a baseballban egyáltalán nem jellemzőek. Arra nem találtunk tudományos magyarázatot, miért a baseballújoncoknál van a legtöbb nőnek öltözött férfi, így meg kell hajolnunk a hagyomány előtt.

Kosárlabda: szerződéses lótifutik

Az NBA világában sem ismeretlen fogalom a beöltözés, de ők hajlamosak tovább menni, és komplett performanszokat kitalálni újoncaiknak, énekkel és tánccal. Ezeket a koreográfiákat általában az előszezon-meccsek előtt is előadják, elvégre mégis csak közönséggel együtt az igazi. A bagel vagy a fánk beszerzése az egész csapat számára egy külön iparág, de például a reggeli újság, a forró csokoládé vagy a repülőjegyek foglalása is mind-mind egy NBA-újonc feladata, nem beszélve a borsos hotelszámlák kifizetéséről.

Persze extrém esetek is előfordulhatnak, némi pattogatott kukoricával, amiről többek között Jason Thompson is tudna mesélni, egyesek pedig kötelezően viselendő, cuki edzőtáskát kapnak. Kosta Koufos, a Utah Jazz egykori újonca igen hosszú feladatlistáról mesélt, csak úgy mint korábbi, idősebb csapattársai, vagyis ne higgyük azt, hogy ezen a kenetteljes időszakon nem esik át minden egyes játékos. Hogy teljes képet kapjunk, érdemes a lenti videóra kattintatni, ahol olyan nagy sztárok, mint például LeBron James vagy Shaquille O’Neal vallanak arról, hogy ugyanúgy áldozatául estek a rutinos rókák szivatásainak, mint bárki más. Scottie Pippen például egy pofont is kap.

Amerikai foci: ami másnak komoly, nekik vicc

A világ legkeményebb sportjában nyilván a szívatások sem mindennapiak. Hétköznapi dolgoktól – mint a sisakok, protektorok cipelése, vagy az öltözőszekrények kipakolása – jutunk el az NFL-szerte népszerű ragasztószalaggal megkötözésig, amit igény szerint jeges fürdővel is lehet kombinálni. Szintén az amerikai futball sajátja a különböző hajszobrászati alkotások: ebben a kategóriában idén az Oakland Raiders játékosai vitték a prímet, többek között ezzel a fallikus ábrázolással.

Az sem ritka, ha egy játékost megráznak a mobilvécében, miközben az éppen könnyít magán, a ragasztószalag pedig az autókat sem kíméli. Persze ezeket a tréfákat sem mindenki tudja elviselni, a Dallas Cowboys elkapója, Dez Bryant 2010-ben például nem akarta cipelni akkori elkapótársa, Roy Williams felszerelését, ezért elég borsos árat fizetett, amikor az egész csapatot meg kellett hívnia vacsorára.

Idén nyáron nagy vihart kavart a New York Giants edzőtáborában történt eset, amikor Jason Pierre-Paul a nála jóval kisebb csapattársát, a statisztikailag már nem is újonc Prince Amukamarát nemes egyszerűséggel belehajította egy kád jeges vízbe, heves káromkodások kíséretében. Az érzékenyebb lelkű amerikaiak azt sérelmezték, hogy Amukamara arca nem tűnt valami boldognak az akció közben, és a csapattársak sem nagyon szóltak bele az aktusba. A történet vége az lett, hogy mindenki bocsánatot kért mindenkitől, azóta békesség és szeretet honol a New York-iak öltözőjében.

Bizonyára sokan meghökkennek ezektől a helyenként merész tréfáktól, és példák is bizonyítják, hogy valamikor a vicc rosszul sül el. Ám ezekre a rituálékra szükség van, egyrészt a tisztelet és az alázat megtanulása érdekében, másrészt azért, hogy az egyetemről, középiskolából a nagy amerikai ligák közelébe kerülő 18–22 éves srácok az álomvilág után kicsit visszaszálljanak a földre. Ráadásul az esetek többségében – még ha kicsit soknak is tűnik – tényleg ártatlan mókázásról van szó. Sokan azt hiszik, az újonc-veterán kapcsolat egyoldalú, de afelől kétségünk se legyen, hogy az idősebbek a sok nyaggatás ellenére igenis szívükön viselik a fiatalabbak sorsát.

Vérdíj a pályán: a Bounty-botrányról a Playeren

(Fotó: Larrybrownsports, Sportsgrindent, Sportsillustrated, Espn.go.com)