Hihetetlenül jól védtél kedden a Tottenham ellen, mindenki agyba-főbe dicsért. Mégis kiestetek.

Nagyon nagy élmény lett volna játszani a Wembleyben, keserű a szám íze emiatt, fantasztikus az egész körítés, ami az FA-kupát körülveszi, meg maga a stadion is ugye... Sajnálom, hogy ki kell hagynom. Hiába védtem tényleg jól, a Spurs fölénk nőtt, hatalmas volt a nyomás rajtunk. De most már a következő meccsre kell fókuszálni.

Remekül megy a védés, 24 évesen, NB I-es múlt nélkül Jussi Jääskeläinent és Király Gábort is kiszorítottad.

Most tényleg úgy néz ki, hogy jó úton haladok, 15 meccs óta folyamatosan én állok a Bolton kapujában, de óriási a verseny itt a klubnál, oda kell figyelni. Most más dolgom nincs, mint ugyanígy teljesíteni, ugyanilyen hozzáállással dolgozni, koncentrálni. A válogatotthoz meg nyilvánvalóan az kell, hogy a Boltonban rendszeresen játsszak, de annak talán van jelzésértéke, hogy az előző három mérkőzésen én álltam a kapuban. Viszont tétmeccsen még nem védtem, és az a legfontosabb. A következő cél tehát, hogy az őszi selejtezőkben is velem kezdődjön a névsor, de nem szabad még ennyire előre nézni, a nyár eleji két felkészülési ütközet nagyon fontos lesz, ott bizonyítanom kell.

A finn hogy éli meg, hogy boltoni legendaként egy fiatal magyar mögött ül a kispadon?

Abszolút profiként kezeli ezt Jussi, nincsenek sztárallűrjei, korrekt, jó a munkakapcsolatunk, ha kérdezek tőle, mindenben szívesen segít meccseken és az edzésen is, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan nem örül ennek a szituációnak, de felém ezt nem mutatja.

Hol volt a fordulópontja a mostani helyzetnek? Rooney kivédett tizenegyese?

Amikor január elején Jussi sérülése miatt az Everton ellen én kerültem a kapuba, rögtön nyertünk, ez fontos volt! És a kellemetlen gól ellenére az egy baromi kemény és nagyon jó meccsem volt, remekül éreztem magam a kapuban, még ha ez furcsán is hangzik.

Igen, a kapuskollégától, Tim Howardtól kapott 80 méteres gól...

Na azzal szolgáltattam elég témát a bulvársajtónak, azonban nem tört össze, sőt, mint mondtam, jó teljesítményt nyújtottam, nem volt ebből akkora gond, mint azt sokan gondolták. Visszatérve: a United ellen - a vereség ellenére - is jól ment a védés, Rooney tizenegyese is fontos momentum volt, meg újra rám irányította a figyelmet. De nem ez volt a fordulópont, már csak azért sem, mert Jussi ekkor még sérült volt, a helyemet nem érezhettem stabilnak.
Az volt az igazi fordulópont, amikor Jääskeläinen felépült, de nem került vissza a kezdőbe, az Arsenal elleni iksznél is én védtem. Meg tudtam tartani a helyem és az eredmények is jöttek később, szerencsére nem volt ok a váltásra, mert jól ment a védés, egyelőre élvezem a bizalmat.

Hogy hatott a csapatra Fabrice Muamba tragédiája?

Azt gondolom, érezhetően összekovácsolt minket Fabrice szörnyű balesete, noha amúgy is jó volt a csapatszellem. Nem tudtuk, hogyan lehet reagálni egy ilyen eseményre, de most sokkal könnyebb így, hogy jó hírek érkeznek az állapotáról.

Milyen érzés volt újra pályára lépni a szerencsétlenség után?

Az első igazán nagy érzelmi rohamok a Blackburn-meccsen voltak, félelmetes, hogy milyen hangulatot varázsolt mindkét szurkolótábor, skandálták a nevét, iszonyatosan lehetett érezni a Fabrice felé áradó szeretetet, összefogást. És ez persze ránk is átragadt, az egész mérkőzésnek, napnak volt egy csodálatos légköre, és azzal, hogy nyerni tudtunk, valahol megháláltuk a szurkolók pozitív hozzáállását. És abban is biztos vagyok, hogy ezt Fabrice is tudja, érzi és segíti a felépülését. Kedden persze furcsa érzés volt visszajönni a White Hart Lane-re, ahol ugye összeesett a csapattársam, nem könnyű elvonatkoztatni attól az érzéstől, hangulattól, ami akkor övezte a meccset, azt képtelenség elfelejteni. De az, hogy ő - ha lassan is - napról-napra jobban van, lehetővé tudta tenni, hogy pályára lépjünk.

A QPR ellen is volt egy hatalmas védésed, amikor hihetetlen reflexmozdulattal Hill fejesét kanalaztad ki. A gólvonalon túlról...

Gondoltam, hogy valami nem stimmel, éreztem, hogy necces a szituáció, de nagyon gyorsan történt minden. Kinéztem az asszisztensre, aztán a bíróra és mentünk tovább.

Ezek után mi a véleményed a videobíró esetleges bevezetéséről?

Ha ki tudnak dolgozni egy olyan szisztémát, amivel gyorsan és pontosan meg lehet mondani, hogy akkor és ott mit történt, működhetne. Egyre több ilyen eset történik, egyre nagyobb a nyomás a döntéshozókon, úgy gondolom, előbb-utóbb valamelyik verziót bevezetik. De most ugye ebben az esetben minket nem segített volna, mert egy nyilvánvaló gólt vettek el a QPR-tól, ám tisztább lenne a játék, ha ezeket el lehetne kerülni.

Hogy érzed magad Angliában? Mit szeretsz leginkább a kinti életben?

Fontos, hogy az itteni rajongók tiszteletben tartják a magánéletet, nem telepednek rá a híres focistákra, teljesen hagyományos civil életet tudok élni. Anglia két dologban nagyon erős és világhírű: fociban és zenében. És én mindkettőt imádom. Itt a környéken rengeteg koncert van, lehet csemegézni a jobbnál-jobb programok közül, ilyen szempontból nekem ez egy paradicsom. Rajongok a zenéért, ám annak ellenére, hogy hét évig zongoráztam, abszolút antizenész vagyok... Egyszerűen nincs tehetségem és szörnyű a hangom. De azért itt a gitár mellettem most is, ám képtelen vagyok rá, hogy szenvedjek vele, négy akkordnál tovább sosem jutottam. (nevet) Viszont rám igaz az, amit mondani szoktak, a legtöbb focista rockzenész akar lenni. Iszonyatosan tisztelem a zenészeket, a magyarok közül most a Supernemet hallgatom a legtöbbet.

Egyébként épp most költöztünk új helyre a barátnőmmel, még ugyan kicsit háborús állapotok vannak a lakásban, de remekül érezzük itt magunkat. Nyugodt, kulturált, egyetemekkel övezett, barátságos környékre jöttünk át, távol az úgynevezett celebrity-negyedektől, ami nem áll közel a habitusomhoz. Ez a kis település jóval szofisztikáltabb, nagyon élvezem, hogy egy intellektuális közeg vesz körül. Vasárnaponként fiatal családok gyerekekkel levonulnak a pubokba, jókat beszélgetünk, félelmetes milyen pörgős, kulturális élet van itt, élőzenével, baromira tetszik. Jól érzem magam a bőrömben! Nem kérdezted ugyan, de elmondom, hogy mi nem tetszik Angliában: a kaja felejthető, az idő meg pocsék.

És Magyarországról mi hiányzik?

Budapest! Az ottani ki- és beülős helyek nagyon hiányoznak, imádtam a barátokkal ilyen helyekre járni. Az időjárás is, otthon megvan a négy évszak, itt meg ugye nem nagyon... És természetesen a nagymamám főztje, meg úgy általában a kaja.

Mit tanácsolsz a kissrácoknak, akik Bogdán Ádámok szeretnének lenni?

Mindenképp azt, hogy legyen egy konkrét cél előttük, és aszerint irányítsák az életüket, az lebegjen a szemük előtt. A nehézségeken, a fárasztó hétköznapokon átsegít, amikor végiggondolod, mit szeretnél elérni, hova szeretnél eljutni. Én tudtam, hogy Angliában akarok védeni és a rosszabb napokon ez motivált. Fontos, hogy vegyék magukat komolyan és végezzenek sok pluszmunkát edzésen kívül. Aztán megtanultam, hogy minden edzőtől, sőt mindenkitől lehet tanulni valamit. Ez nem közhely, magam is volt, hogy nem értettem egyet a tréneremmel, változó korban ez nem ritka, még ha nem is annyira kvalifikált az a szakember, eleve tapasztaltabb, tud újat mutatni. Könnyíti az előrejutást a tanulás is, a nyelvtudással például később könnyebb beilleszkedni bárhova.

És neked személyesen mi a titkod? Mi a filozófiád, ars poeticád?

Megtanultam, hogy csak a jelen számít, csak ami most van! Ami elmúlt már nem számít, de ami lesz, az sem számít, mert, ha azon agyalsz, hogy mi lesz a jövőben, nem tudsz a jelenre koncentrálni, és esetleg nem leszel képes olyan teljesítményt nyújtani, hogy eljuss a jövőbe! Hú, egy filozófus veszett el bennem, lehet, írok is egy könyvet... (nevet) Na de komolyan, én tényleg így állok mindenhez, mert iszonyat könnyű lenne elkalandozni, álmodozni, hogy mi lenne, ha például még így védenék pár meccsen, és akkor tuti felfigyelne rám a Manchester vagy a Real... De nem, nem szabad, élvezni kell, amit épp csinálsz és arra kell koncentrálni!