Szinte napra pontosan két évvel ezelőtt nevezték ki Ole Gunnar Solskjaert a Manchester United edzőjének, a norvég trénerrel hosszú hullámvölgyeket és hullámhegyeket is átéltek a vörös ördögök eddig, de voltak biztató periódusok is. Vajon a „babaarcú gyilkos” a megfelelő megoldás?
A Manchester United a legendás skót menedzser, Sir Alex Ferguson visszavonulása óta nem tudta megtalálni az állandó megoldást a kispad tekintetében. A maga módján mind David Moyes, mind Louis van Gaal, de még José Mourinho kinevezése is logikus lépésnek tűnt, egyik tréner sem tudta azonban beváltani a hozzá fűzött reményeket.
A portugállal ráadásul igencsak szenvedős volt az utolsó félév, a Liverpool elleni, a játék képe alapján már-már megalázónak mondható vereség után el is küldték, a helyére pedig egy klublegendát, Ole Gunnar Solskjaert ültették, aki korábban a Cardiff és a Molde edzője volt.
A norvéggal pedig rögtön előre is lépett a csapat. Sokan már akkor is felvetették, hogy ez mennyiben köszönhető az új edzőknél rendre jelentkező rövidtávú fellendülésnek, illetve mennyire magának Solskjaernak. Az biztos, hogy a skandináv tréner jóval szabadabb szerepkört biztosított a játékosoknak, ez pedig felszabadítólag hatott a futballistákra. Jöttek is az eredmények, a bajnokságban messziről kapaszkodtak vissza a BL-helyekért folyó küzdelembe, a Bajnokok Ligájában pedig emlékezetes meccseken ejtették ki a PSG-t. Ami a konkrétumokat illeti, az első 19 meccséből 14-et nyert meg az új edzővel az MU.
Eredetileg arról szóltak a hírek, hogy ő csak ideiglenes megoldás lesz, akkor még olyan nevekről lehetett hallani a pad esélyesei között, mint az éppen szabad Zinédine Zidane, Massimiliano Allegri vagy Mauricio Pochettino. Ezután a sorozat után azonban kommunikációs szempontból védhetetlen döntés lett volna, ha nem nevezik ki Solskjart véglegesen, még akkor is, ha sokan már ekkor is felhívták arra a figyelmet, hogy a United a helyzetei minőségeit indikáló xG mutatóban folyamatosan felülteljesít, ez pedig hosszú távon visszaüthet.
Valami ilyesmi történhetett a 2019-es tavasz során, hiszen a csapat folyamatosan bukta el a mérkőzéseit, emellett kijött a Manchester United akkori talán legnagyobb problémája, mégpedig hogy értelmezhető rotáció nélkül hamar visszaeshet a csapat. És így nem is jött össze a legjobb négy közé jutás a bajnokságban.
A 2019/2020-as szezonra Daniel James, Aaron Wan-Bissaka és Harry Maguire érkezett a csapathoz, utóbbi két játékos stabil alapemberré vált (sőt Maguire egész Európa legfoglalkoztatottabb futballistája volt az elmúlt szezonban), James azonban a kezdeti jó teljesítmény után beleszürkült a mezőnybe, jelenleg már a távozására is egyre nagyobb esély mutatkozik.
Az őszi szezonra alapvető kettősség volt jellemző. A kisebb csapatok ellen – amikor nekik kellett volna dominálniuk – rendszeresen szenvedtek, túl nagy volt a csapatrészek közötti távolság, nem volt meg a kellő átmenet. Ellenben mikor a rangadókon kontrázni nyílt lehetősége Solskjaer együttesének, rendkívül eredményesek tudtak lenni.
Télen pedig megérkezett Bruno Fernandes, aki szinte egyedül jelentett megoldást az előbb taglalt problémákra.
A norvég edző stratégiája egyébként is sokkal inkább az egyéni képességek kiaknázásra, mintsem a végletekig kimunkált taktikára épül, a portugál középpályás pedig fürdőzik ebben a szerepben. Ennek köszönhetően januártól márciusig remek formában játszottak, azonban jött a koronavírus, jogosan tarthattak a szurkolók attól, hogy a csapat kiesik a ritmusból. Nem így történt azonban, a nyári hajtást remek eredményekkel zárta a csapat, sikerült visszaépíteni a sokáig sérült Paul Pogbát, a bajnokság végén pedig Ferguson regnálása óta másodszor zárt dobogón a csapat.
Nyáron újabb igazolásokra került sor, a nagy álom, Jadon Sancho megszerzése azonban nem jött össze. Csatlakozott viszont Donny van de Beek, Alex Telles, Facundo Pellistri és Edinson Cavani is. A szezonkezdet azonban így sem volt a várakozásoknak megfelelő, főként hazai pályán folyamatosan jöttek a váratlanabbnál váratlanabb vereségek, néhány BL-kudarc után pedig sokan úgy tartották, Solskjaer ideje lejárt. Azóta azonban összeszedte magát a csapat, jelenleg pedig már a Premier League tabellájának harmadik helyén találjuk őket, ráadásul egy meccsel kevesebbet játszottak. Solskjaer ebben a szezonban is főként a négyvédős szisztémákra, azon belül is a 4-2-3-1-re esküszik, de már az utóbbi időben is többször küldte pályára csapatát három középső védővel.
Jelenleg tehát a korábbiaknál jóval jobb helyzetben várhatja a téli hajtást a Manchester United, még akkor is, ha a bajnoki cím ebben az esetben is irreális elvárásnak tűnik. A fő kérdés tehát, hogy képes lesz-e szintet lépni a klub, és ha igen, akkor ez Solskjaerral a padon fog-e megtörténni?
(Fotók: Getty Images)