Az ekcéma mibenlétét jelen pillanatban még maga az orvostudomány sem tisztázta világosan. Gyakran összemossák a dermatitisszel, azaz bőrgyulladással – mi most nem is próbálkoznánk azzal, hogy megkapjuk a Nobel-díjat, úgyhogy legokosabb, ha egy problémakörnek tekintjük a két betegséget, és megnézzük, mit tehetünk ellene a hétköznapokban.

Az ekcéma kialakulását balladai homály lengi körbe, és kiváltó okai is számosak, úgyhogy elsőként nem árt, ha áttekintjük az alapvető típusokat – amelyek sokszor csak nehezen, esetleg hosszadalmas orvosi folyamatok során különboztethetők meg egymástól. Lássuk tehát az ekcéma különböző formáit!

Kiszáradás miatti ekcéma

A faggyúmirigyek helytelen működése (vagy időskori csökkent aktivitása) miatt a bőr esetenként annyira kiszáradhat, hogy az ekcéma kialakulásához vezethet. Az ekcéma ezen formáján (a többivel ellentétben) a kortikoszteroid tartalmú kenőcsök csak rontanak.

Szeborreás ekcéma

Csecsemőknél is előfordul, de mi nézzük a felnőttkorit: enyhe formájában tulajdonképp erősen korpásodó fejbőrt jelent, ami súlyosabb esetekben komoly viszketéssel jár. Mivel a vakarás hatására a problémás terület gyakran sebes lesz, nem túl szép látvány, és itt is fennáll a felülfertőződés veszélye.

Mikrobás ekcéma

Kerek, pénzérméhez hasonló, gyulladt, kivörösödött gyulladásos területek jellemzik, rettentően viszket. Száraz bőrűeknél és időseknél a leggyakoribb.

Diszhidrotikus ekcéma

Apró hólyagocskák, amelyek a talp, a tenyér és az ujjközök bőrén jelennek meg. Mivel ezek viszketnek, a beteg vakarja őket, a hólyagok gyakran kipukkadnak – na, ilyenkor jön a bakteriális felülfertőződés, ami még cifrább tüneteket okoz. Hullámokban jön elő és tűnik el.

Vénás eredetű ekcéma

Ez egy elég súlyos típus: tulajdonképpen a lábszárfekély előszobája, ugyanis rossz vérellátású lábon alakul ki, pikkelyszerű kiszáradással.

A fentiek mellett számos egyéb ok is állhat az ekcéma kialakulásának hátterében. Egy-egy vegyszerre, kozmetikai alapanyagra való érzékenység, allergia, gyógyszerek mellékhatása, táplálékunkba bekerülő káros anyag mind-mind kialakíthat ekcémát, ami nehezen, lassan gyógyul, és rosszabb esetben sosem szabadulunk meg tőle. Javíthatunk azonban állapotunkon, ha betartunk néhány alapvető szabályt, és megfogadunk pár jótanácsot az alábbiak közül:

Tilos vakarni!

A vakarás a legrosszabb dolog, amit az ekcémával tehetünk, úgyhogy mielőtt kaparászni kezdenénk, jusson eszünkbe a gennyes gyulladás, amit okozhatunk vele!

Csak tiszta kézzel nyúljunk hozzá!

Az ekcémás területet természetesen nem lehet eltüntetni, ápolni, krémezni kell – és eltüntetni az elszarusodott hámréteget róla. Ezt csakis alaposan megmosott kézzel tegyük!

Hidratáljunk kívül-belül!

Naponta többször is, ha kell, hordjunk magunknál egy kisebb tégelyben krémet a munkahelyünkre, hiszen ha a kiszáradt bőr megsérül, komolyabbra fordulhat a dolog. A hidratálás természetesen belülről is fontos, úgyhogy célozzuk meg azt a bizonyos napi 3 liter tiszta vizet!

Kerüljük a vegyszereket!

Mivel az orvosok számtalan új vegyülettel még csak a sötétben tapogatóznak, legokosabb, ha elkerüljük a lehető legtöbbet: használjunk ásványiolaj- és kőolajszármazék-mentes, ellenőrzött gazdálkodásból származó alapanyagokból álló termékeket. A sheavaj, kakaóvaj és kókuszolaj például (tiszta, nyers formájában), illetve a stabilizált aloe vera nem is túl drága (igaz, nem is szép), és bizonyítottan hatékonyan veszi fel a harcot az ekcémával szemben.

Vizsgáltassuk ki magunkat!

Az ekcéma gyakran kísérőbetegség, és a pontos fajtáját is fontos meghatároznunk, úgyhogy a gyanús tünetek láttán nyomás az orvoshoz!

Ne türelmetlenkedjünk!

A gyógyulás, sajnos, sokszor lassú. Ez azonban nem ok arra, hogy feladjuk, esetleg leordítsuk a doktor fejét – az ekcéma egyik fő okozója ugyanis épp maga a stressz! Mindenkinek jobb lesz, ha nem hergeljük folyton magunkat.