Egymás elleni mérleg

27 alkalommal találkozott eddig Anglia és Olaszország, előbbi nyolc, utóbbi 11 alkalommal nyert, nyolcszor lett iksz a végeredmény. Ennél viszont érdekesebb, hogy nagy tornán Olaszország egyetlen alkalommal sem kapott ki idáig, legutóbb a 2014-es világbajnokságon 2–1-re nyert, továbbá az 1990-es vb-n és az 1980-as és 2012-es Eb-n is győzött, akkor tizenegyesekkel. Az utolsó két alkalommal barátságos meccsen találkozott a két csapat, 2018-ban és 2015-ben is 1–1 lett a végeredmény, Anglia 2012 augusztusában tudta legutóbb legyőzni Olaszországot.

Út a döntőig

Olaszország az egész csoportkör legmeggyőzőbb teljesítményét nyújtotta, mindhárom meccsét megnyerte a Mancini-csapat, hét gólt rúgott, egyet sem kapott. 16 között aztán némiképp megtorpant a lendület, hosszabbításra kényszerült Olaszország Ausztria ellen, de igazi veszélyben nem volt a squadra azzurra. A negyeddöntőben és később az elődöntőben már két elit válogatottal játszottak Bonucciék, a nyolc között egy kiváló meccsen Belgiumot verték, majd az elődöntőben az eddigi legnehezebb meccsükön tizenegyespárbajban ejtették ki Spanyolországot.

33 meccse nem kapott ki az olasz csapat, 27 alkalommal nyert, hatszor ikszelt, ezalatt 86 gólt rúgott, mindössze tízet kapott.

Anglia (is) hazai pályán kezdte az Európa-bajnokságot, az első meccsén rögtön Horvátországgal találkozott, és nyert 2–1-re. A maradék két meccsén aztán összesen egy gólt rúgott a Southgate-csapat, előbb ikszelt a skótokkal, majd legyőzte Csehországot. A 16 között Németország következett, itt már Harry Kane is betalált, két hajrában szerzett góllal nyertek a háromoroszlánosok, a nyolc között pedig átgyalogoltak a fáradt és minőségben is messze elmaradó Ukrajnán. Az elődöntőben a torna meglepetéscsapata, Dánia nehezítette meg az angolok dolgát, vezetett, majd sokáig szívósan védte az ikszet a dán csapat, végül egy minimum kétes tizenegyessel, ugyanakkor összességében meggyőzőbb focival Anglia jutott a döntőbe.

A döntő helyszíne is a Wembley lesz, hazai pálya Angliának, ráadásul jól is megy a szigetországiaknak a stadionban, a legutóbbi 17 meccsükből 15 alkalommal nyertek, 46 alkalommal találtak be, csak öt gólt kaptak.

Mire számíthatunk a döntőben?

Az olasz válogatottnak nagyon nem ízlett a spanyolok agresszív, magasra feltolt középpályás letámadása. Barella gyakorlatilag használhatatlan volt, de Verrattinak és magához képest Jorginhónak sem volt jó meccse. Ez azt eredményezte, hogy dadogott az olasz labdakihozatal, az amúgy topkapus, de lábbal nem kiemelkedő Donnarumma többször pánikmegoldást választott, és a két középső védőn, Chiellinin és Bonuccin is végig nagy volt a nyomás. Utóbbi konkrétan azt mondta, élete legnehezebb meccsét játszott a spanyolok ellen.

Jorginho kiiktatása az angolok sikerességének szempontjából is kulcs lehet, a Chelsea játékosa akkor tud igazán jól teljesíteni, ha a csapatánál van a labda, a spanyolok ellen ez az esetek zömében nem történt meg, szenvedett is az egész olasz középpálya. Ebből a szempontból Mason Mount játéka kulcs lehet (ha kezd), védekezésben a fiatal angol középpályás munkabírása nagyon kellhet majd Angliának.

Mindkét védelem jól működött eddig az Eb-n, a várható bekapott gólok statisztájában az egész mezőny két legjobb védelme játszik egymással. Ilyen szempontból pedig kulcs lehet, hogy egyik vagy másik oldalon ki lehet az a játékos, aki egyénileg képes villanni.

Angol oldalról Raheem Sterlinget kell mindenképp megemlíteni, a City szélsője esélyes arra, hogy a torna legjobb futballistája legyen, az egész Eb-n nagyszerűen futballozott, támadásban több alkalommal az ő egy az egy elleni cselezőképessége, dinamizmusa és kiszámíthatatlansága jelentette a különbséget.

Olasz oldalról ebből a szempontból Lorenzo Insignét vagy Federico Chiesát kell és lehet kiemelni. Előbbi a belgáknak, utóbbi a spanyoloknak rúgott szép gólt, ráadásul a Juve szélsője a torna elején még a kezdőbe sem fért be. A kieséses szakaszra már bejátszotta magát Mancini kezdőjébe, agresszívan, a cseleket felválva és a legtöbbször direkt módon futballozva volt nagy segítségére az olasz csapatnak.

Egy Eb-döntő jön, két olyan csapattal, amely már a torna előtt is ott volt a favoritok között. Így arról nem igazán beszélhetünk, hogy a nyomást illetően számottevő különbség lenne az egyik vagy másik oldal irányába. Anglia hazai pályán játszik, így ebből a szempontból talán Southgate csapata felé billen a mérleg nyelve, az angol média és szurkolók előszeretettel helyeznek terhet a csapatukra (It's coming home és hasonlók), de eddig ez a csapat meg tudott felelni az elvárásoknak. És most a legnagyobb próbatétele előtt áll egy olyan olasz válogatott ellen, amelyben minden megvan ahhoz, hogy kontinensbajnok legyen.

A döntőt ma este 21 órától játsszák, a helyszín tehát a Wembley lesz, a játékvezető a holland Björn Kuipers.

Ez is érdekelhet:

(Fotó: Getty Images)