Bobski

A sílécek és a szánkó keresztezésével már számtalan sporteszközt kitaláltak, és a használhatóbbak sorozatgyártásba is kerültek. Tavaly dobták piacra az egyik legújabb fejlesztést, a Bobskis nevű valamit, amely a síléc, a bobszánkó és a snowboard elegye.

Az eszköz egy különleges anyagból, a polarpolból készült, amely könnyű, jól tűri a hideget és a hőmérséklet-változást. A Bobskis vezető élei a sílécekhez hasonlóak, hátsó része pedig a snowboardoknál már megszokott módon lekerekített, és egy kényelmes ülést is szereltek rá. A készítők szerint a cucc elsősorban a sebesség megszállottainak készült, mivel a könnyű súlynak és a jó irányíthatóságnak köszönhetően akár meredek pályákon is remekül használható, ráadásul akár kis hóvastagságnál is működik már, nem kell feltétlenül félméteres friss hó hozzá.

Dual snowboard

A dupla hódeszka leginkább a sípályákról már évek óta jól ismert big footra hasonlít, azzal a különbséggel, hogy a két lábra külön csatolható eszköz rövidebb annál. Nem is igazán kettévágott snowboardról van itt szó, hiszen a Dual snowboard mindkét vége felfelé kerekített. Nagy előnye, hogy oldalsó helyváltoztatásnál nem kell idétlenül ugrálni, könnyen lépkedhetünk vele a hóban. A Dual snowboardhoz ráadásul nem kell lecserélni a már megszokott cipőnket, mert hagyományos kötéssel szerelik, így minden snowboardkötéssel kompatibilis.

Snowshoe

Az eszköznek – amelyet a francia nyelvterületen racquettes-nek hívnak – igazából még nincs is pontos magyar fordítása, és az előző sportokhoz képest talán kevésbé is extrém, de akinek egy sítúra alkalmával lehetősége nyílik rá, ne hagyja ki! A snowshoe – hótalp lehetne talán – tulajdonképpen a bakancsra, cipőre erősített, bordázott aljú műanyag talp, amely elvileg megkönnyíti a túrázást a szűz hóban.

Kezdetben az alpesi falvak lakói vesszőkből, később lécekből és erős kötélből összeállított – teniszütőszerű – keretet erősítettek a lábukra, amivel azt érték el, hogy nem kellett méterenként derékig merülniük a hóba. A modern hótalpakat már ennél karcsúbbra tervezték, igaz, a járás még így sem könnyű bennük. Az ütemes haladás valószínűleg nem fog sikerülni, kell egy kis gyakorlás a helyes lábtartás elsajátításához. Célszerű erős térdemelésekkel operálni, különben beakad a talp a hóba. Az sem jó, ha túlságosan közel van a két láb egymáshoz, mert olyankor összeakad az eszköz. Tehát enyhe terpeszben célszerű lépdelni, figyelve a helyes térdhajlításra. A legtöbb síterepen a helyi szolgáltatók kínálnak snowshoe-túrákat hosszabb-rövidebb távokon: ha tehetjük, próbáljunk ki egy éjszakai fáklyás sétát, az élmény garantált.

Telemark

Ugyan a telemark stílus ma már ritkaságnak – ezért talán extrémnek is – számít a sípályákon, de ez volt a mai modern sízés őse. A technikát egy Sondre Norheim nevű norvég úriember fejlesztette ki, aki Norvégia Telemark nevű tartományából származott.

Az északi ország azon a vidékén a síléceket nem sportolásra, vagy a szabadidő tartalmas eltöltésére használták, hanem közlekedésre, nagy távolságok leküzdésére. A telemark léceket ezért úgy alakították ki, hogy minél könnyebben lehessen mozogni velük. A bakancs csak az első kötésnél van rögzítve a léchez, így a sarok szabadon mozog, és a léc talpára akasztott fókaszőrrel hegynek felfelé is kiválóan lehet vele haladni.

A telemarklécekkel hiába is próbálnánk, nem tudunk a hagyományos léceknél megszokott technikával síelni: a völgylécet kanyarodáskor kissé előre kell tolni, míg a hegy felőli lécet teljesen hátra kell húzni, és a térd behajlításával szinte rátérdelni. A súlypont így alacsonyra kerül, és szép nagy ívben, ütemesen lehet kanyarodni.

Bun-J-Ride

Valószínűleg mind közül ez lehet a legextrémebb téli sport, és valóban csak a teljesen adrenalinfüggőknek ajánljuk. A Bun-J-Ride tulajdonképpen a síugrás és a bungee jumping keveréke. A nem mindennapi sport lényege, hogy a bátor vállalkozók egy síugró sáncról rajtolnak el, amely azonban nem egy havas lejtőben, hanem egy mély szakadékban végződik. Az ugrókra egy hevedert erősítenek, amelynek két oldalán egy-egy gumikötél van. Ezeket a sánc két oldalán futó drótkötél erősítik, így az elugrás után ezeken függ az ugró.

Az ugrás után nem marad más, csak a zuhanás a szakadék mélye felé, majd a mutatvány végén a drótkötelek segítségével finoman a völgy túloldalán lévő végállomáshoz siklik az ugró. A Bun-J-Ride-ot síléccel, snowboarddal vagy akár biciklivel is űzhetik a vállalkozó kedvűek.

Tovább:
A legfrissebb Player-cikkekhez
A rovat többi cikkéhez
Cipruson síbakancsban – Különleges síterepek elérhető áron