A sportélet az elmúlt évtizedekben adott nekünk pár óriási karaktert. Volt, akit tisztelni, volt akit utálni lehetett, de olyan megosztó sportoló is akadt, akivel nehéz volt mit kezdeni. Ilyen korunk egyik futballcsillaga, Zlatan, de most nem róla lesz szó, hanem a pofátlan Nickről.
A showbiznisz
szereti a szélsőséges jelenségeket; velük lehet eladni a műsort, miattuk járunk meccsre, állandó beszédtémát szolgáltatnak a médiának, és más sem kell a szponzoroknak, mint hogy éjjel-nappal láthatóak legyenek a márkáik. Persze mindenki (legibkább a saját szurkolói és szponzorai) jobban örül, amikor pozitív hírekkel és igazán nagy teljesítményekkel kerül valaki címlapokra, és nem az arroganciával, bunkósággal, kivagyisággal.
A szponzorok a tiszta sztárokat kedvelik, a közönség pedig az emlékezetes karaktereket.
Na persze, a közönség gyomra sem vesz be mindent, pláne nem egy ilyen fehérgalléros sportban, mint a tenisz. Ha Nick Kyrgiost pókerközvetítésekből, vagy az UFC-ből ismerhettük volna meg, akkor szinte fel sem tűnt volna a sok nagypofájú között egy újabb trashtalk király, ez a tiszteletlen fiatal ausztrál pöcs.
Alaphangnak kevés visszatetszőbb kiindulópont létezik, mint Nick attitűdje a tenisz irányába: többször hangoztatta, hogy nem igazán érdekli a tenisz, sokkal jobban érdekli a kosárlabda. Vagy csak így szimplán: nem szereti a teniszt.
Nyilván ezek a gondolatok senkit nem ráznának meg, ha nem a világ egyik legtehetségesebb játékosáról beszélnénk, és nála ezerszer szorgalmasabb és alázatosabb játékosok nem arra tennék eközben fel az életüket, hogy odaérjenek, ahol Nick elszórakozza épp a tehetségét.
A huszonöt éves játékos alig tizenegy évvel ezelőtt döntött úgy, hogy mégiscsak a teniszre koncentrál majd a kosárlabda ellenében, és rettentő meredeken kezdett felfelé ívelni a karrierje. Gyorsan bejutott a legjobb húszba, ahol tényezővé vált, ott volt a nagyobb versenyeken, a legjobbak között, összeteniszezett már lassan 10 millió dollárt, már huszonegy évesen a 13. helyre ért fel az ATP ranglistán, de sokkal nagyobb energiákat mozgósított annak érdekében, hogy ne a játékával hívja fel magára a figyelmet, hanem sokkal inkább tiszteletlenséggel, sportszerűtlenséggel és bunkósággal.
Jöjjenek tehát Nick legparasztabb megmozdulásai
Nick és a szurkolókkal való kapcsolata: amikor számon kérték a lélektelen játékát egy sajtótájékoztatón:
Abban vagyok jó, hogy átütöm a labdát a háló felett. Nagy ügy. Nem tartozom nekik semmivel. Ha ez nem tetszik, el lehet húzni, nem kértem őket arra, hogy jöjjenek nézni engem.
Vagy egy jóízű kussoltatás jöhet?
Nick és a versenytársak
Stan Wawrinkával játszott, amikor a játék hevében beszólt neki:
Kokkinakis megcsinálta a csajod. Bocs, hogy ezt kell hallanod, haver
Egy jó kis balhés meccs Nadallal:
"Tanking"
Tankingnek nevezzük azt a jelenséget, amikor (jellemzően vesztett állásból) a játékos nem a képességeihez mérten játszik, vagy még egyértelműbben: flegmán, elkomolytalankodja a játékot. Amikor Nick nem volt formában az elmúlt években, többször eljátszotta ezt a műsort, ami egyszerre sportszerűtlen és kellemetlen, ciki. Elég lehangoló. Saját bevallása szerint (2017-ben nyilatkozta), addigi karrierje során nyolc meccset flegmázott így el, egész egyszerűen azért, mert nem volt kedve játszani, és sokkal szívesebben csinált volna mást.
Ütő törések, büntetések, felfüggesztések
Nem egyedi eset, hogy a játékosok a felgyülemlett feszkót játék közben levezetik. Amikor aznap nem adja ki, nem jönnek a jó ütések. Olyankor kiszakad a zsák, és általában törik az ütő, indul a pofázás, üdítő dobálás... Persze, ezt a jelenséget méltatlannak tartja a sport, és a szabályok is úgy rendelkeznek, hogy ez nem tolerált manőver, de időnként megtörténik. Vannak olyanok, akiknél gyakran. Nicknél ez gyakran előfordul. Az ütőtörést és a sportszerűtlenséget büntetik, pénzbírsággal sújtják.
De a ravasz Kyrgios azt gondolja, ha nem a közönség előtt töri, akkor az oké lesz. Kifundálta, hogy beviszi az öltözőfolyosóra az ütőket, hogy kicsit kieressze a gőzt, de a kamerák azért nem maradtak a stadionban…
Tetszett? Na akkor itt egy válogatás a legjobbakból:
Karrierje során többször felfüggesztették és próbaidőre bocsátották (teniszben), az összeszedett bírságok összege több, mint kétszázezer dollár, legutóbb 2019-ben sikerült beállítania az ATP büntetés rekordját egy kellemes 113 000 $-os büntivel és 16 hétnyi felfüggesztéssel.
John McEnroe véleménye
John McEnroe, a teniszvilág egyik legnagyobb ikonja, a nyolcvanas éves megkoronázott balhés sztárja többször üzent neki, vagy kommentálta a teljesítményét. Pedig, ha tiszteletlenségről van szó, neki sem kellett a szomszédba mennie, ha valaki, ő tudja, hogy kell felhergelni a közönséget. Számtalanszor ordibált a játékvezetővel, hisztizett, elégedetlenkedett, volt vele baj bőven. Valószínű ezért érzi a késztetést, hogy jó irányba terelje Nicket, mert istentelenül nagy tehetségnek tartja, és nem akarja, hogy elkallódjon.
"Ha nem akarsz profi teniszjátékos lenni, csinálj valami mást!”
“Kyrgiosnak tükörbe kéne néznie, ha top játékos akar lenni, és Grand Slameket nyerni.”
Mire gondolunk, amikor azt mondjuk, hogy korunk talán legtehetségesebb játékosa? Hát ezekre a megoldásokra:
Azért ne menjünk el amellett szó nélkül, hogy azon kevés játékosok közé tartozik, aki elverte Federert, Nadalt és Djokovicot is, amikor először játszott ellenük. Djokovic még konkrétan nem verte meg (2 vereség Nicktől), de Nadal is csak egy 5-3-as összesített állással tudja maga mögött.
Nick, told tovább a műsort, rossz lenne nélküled! Igazi kellemetlen vendég vagy a királyi palota nagy asztalánál. Kézzel eszel, fingasz kaja közben, megdugod a tizenhatéves kishercegnőt, elteszed a kisasztalról a kint felejtett ékszert, te vagy a teniszvilág sutyerák unokatesója. Meg kell tűrniük, mert a család tagja vagy, de te mindent megteszel, hogy kiakaszd őket!
Hajrá, Nick! Várjuk továbbra is az emlékezetes pillanatokat, nélküled sokkal sótlanabb lenne ez a játék!