Francis Ngannou gyerekként éhezett, nagyon nehéz körülmények között nőtt fel, majd amikor elindult, hogy megvalósítsa az álmát, még nehezebb időszak következett az életében. A kitartása és a kivételes adottságai azonban végül elhozták számára a várt sikert, a UFC MMA-világbajnoka lett, hétvégén pedig első alkalommal védhet címet. A bajnoki címig vezető út azonban nagyon nem volt könnyű számára. Bemutatjuk az Ngannou-sztorit, amely sokak számára lehet inspiráló.
A Predator becenevű Francis Ngannou a legmagasabban jegyzett MMA-szervezet királysúlycsoportjának az uralkodója jelenleg. A túlzás nélkül páratlan és félelmetes ütőerejéről híres kameruni tavaly nyerte meg a világbajnoki övet, miután második alkalommal már legyőzte a sokak által minden idők legjobb nehézsúlyú ketrecharcosának tartott Stipe Miocicot. Vasárnap hajnalban korábbi edzőpartnere és a jelenleg ideiglenes bajnoki címet birtokló Ciryl Gane ellen védheti meg először az övét. Ennek a párharcnak is megvan a maga különleges története, ahogy Ngannou életútja is nagyon izgalmas.
A most 35 éves Francis Ngannou egy kameruni faluban született, a szülei hatéves korában elváltak, gyermekkorát a rokonoknál töltötte. 12 éves volt, amikor elkezdett dolgozni egy homokbányában, hogy besegítsen a családjának, közben különböző bandák keresték meg, hogy csatlakozzon hozzájuk. Apja balhés életútja azonban arra ösztönözte, maradjon távol a bandázás világától.
A gyermekkora viszont így is rendkívül nehéz volt. Több interjúban elmondta, folyamatosan éheztek, nem volt a családjának pénze arra, hogy normális oktatásban részesüljön, a túlélésért küzdött már nagyon fiatal korától.
„Néha éjjelenként elmentem az üzletekhez, és ott próbáltam ételt keresni a szemétben. Gyakorlatilag a patkányokkal kellett harcolnom az élelemért”
– emlékezett vissza egy interjúban.
Nagyon hamar kiderült, hogy kivételes fizikai adottságokkal rendelkezik, a homokbányában már 12 évesen annyit dolgozott, mint két-három ember. A visszaemlékezése szerint melózott, közben pedig álmodozott. Először arról, hogy ügyvéd lesz, és így segít a családjának, később már arról, hogy világbajnok bokszoló lesz. A környezete viszont minimálisan sem támogatta, azt a visszajelzést kapta, hogy úgysem fog sikerülni, fejezze be az álmodozást. Később erről azt mondta, Kamerunban az emberek egyszerűen nem tudták elképzelni, hogy a bunyóból meg lehet élni. Ott a futball a legnépszerűbb sport, a focinak köszönhetően viszonylag sok olyan példa volt, amely azt bizonyította, aki ügyesen futballozik, annak van lehetősége a meggazdagodásra. Küzdősportokban, bokszban viszont soha nem volt kiemelkedő Kamerun, Ngannou álmait ezért hülyeségnek tartotta a környezete.
„Csapdába estem. Sziklák, teherautók és éhező emberek vettek körül. Nem tudtam elfogadni, hogy ez a legjobb, amit tartogat számomra az élet.
22 éves voltam, tíz éve dolgoztam a bányában, de mindegy volt, hány órán át robotoltam, a nap végén alig volt elég pénzem az élelemre”
– fogalmazott a The Player’s Tribune-ben.
22 évesen húzott először bokszkesztyűt, és rögtön jött számára a felismerés, a boksz az, amivel foglalkozni akar, és a sport által jöhet számára el a várt áttörés. Pénze, lehetősége és bármilyen kilátása azonban nem volt, de tudta, van kiút számára. Szintén a The Player’s Tribune-ben írta, hogy a 300 című film láttán kattant át valami az agyában, spirituális tapasztalatnak nevezte, amelyet követően teljesen megváltozott az élete.
Egy ideig spórolt, majd útra kelt Párizsba, egyetlen jeggyel, szinte semmi megtakarítással, semmilyen kapcsolatokkal. Csak egy edzőtermet akart, egy helyet, ahol meghúzhatja magát, és elkezdhet azon dolgozni, ami az álma volt: hogy profi bokszoló legyen.
A filmekben itt szokott jönni egy megpróbáltatásokkal teli rész, és Ngannou esetében is ez történt. Miután megérkezett Európába, Spanyolországban rögtön lecsukták két hónapra illegális határátlépés miatt. Ezt követően eljutott Párizsba, senkit nem ismert, nem volt hova mennie, és pénze sem volt.
Három hónapon át volt hajléktalan. Napközben bekérezkedett különböző edzőtermekbe, bokszolni tanult, az éjszakákat Párizs utcáin töltötte.
A fordulópont akkor jött el az életében, amikor összehaverkodott az egyik teremtulajdonossal, nála lakott egy ideig, és ő segített neki különböző kidobói melókat keresni. Hétköznap ingyen edzhetett, hétvégén dolgozott, akkor érezte életében először, valóban van esély az álma megvalósulására.
Az MMA-ról viszont még ekkor sem tudott semmit. Mike Tysonról nézett YouTube-videókat, közben elképzelte, hogy ő lesz a következő nehézsúlyú világbajnok. Megszállottá vált.
Közben összeismerkedett néhány olyan emberrel, akinek rögtön feltűnt, a 120 kilogrammos, 193 centi magas Ngannouban őserő van. Egyre többet beszéltek neki az MMA-ról, de ő csak annyit tudott a kevert harcművészetekről, hogy rúgni is szabad. Mivel pénzre volt szüksége, és az MMA alsóbb szinteken jelenleg jobb üzlet, mint a boksz, a pénz miatt MMA-zni kezdett. Már a második meccsén kikapott, nem is csoda, később elmondta, fogalma sem volt, mit kell csinálnia a ketrecben, a taktikája leegyszerűsödött arra, hogy bement, és megpróbálta kiütni az ellenfelét.
A fiatal Ngannou:
Három év sem telt el, és már bemutatkozott a világ legnagyobb MMA-szervezetében, a UFC-ben. Akkor már Franciaországban ismert volt a brutális kiütéseiről, megkapta a Predator becenevet, és a UFC-ben is berúgta az ajtót. Majd berúgta még hatszor, zsinórban hét meccsét nyerte meg idő előtt, és 2018 januárjában már a nehézsúlyú világbajnoki címért lépett ketrecbe. A UFC meglátta az Ngannouban rejlő óriási marketingértéket, nagyon komoly promóciót kapott a szervezettől, és a legtöbb szakember és szurkoló azt gondolta, Miocicot is kiüti.
MMA-karrierje során azonban először szembejött vele a valóság, és a felismerés, hogy pusztán a nyers fizikai ereje nem mindig lesz elég. Miocic átvészelte az első két menetet, majd felőrölte a sokkal tapasztalatlanabb és a kondijával teljesen elkészülő Ngannout, végül egyhangú pontozással egy sima meccsen megvédte a címét.
„Egész karrierem alatt nem tanultam annyit, mint ma este”
– mondta Ngannou a veresége utáni sajtótájékoztatón.
A Miocic elleni címmeccset követően a UFC történetének egyik legunalmasabb meccsén pontozással kikapott Derrick Lewistól. A meccs előtt szinte senki nem gondolta, hogy nem KO-val ér véget a két kiütés-specialista bunyója, de ez történt. Ngannou azt mondta, mentálisan még nagyon benne volt az előző veresége, és képtelen volt felszabadultan küzdeni. A két vereség után egyre többen megkérdőjelezték, mire lehet képes, a UFC elnöke, Dana White arról beszélt, Ngannou beképzelté vált, már nem elégé alázatos, közben Párizsból Las Vegasba költözött, és korábbi edzőjével is megszakította a kapcsolatot.
A két vereség után egy négymeccses KO-sorozat jött, tavaly márciusban újra megkapta az esélyt, hogy legyőzze Stipe Miocicot. Ngannou már az első másodpercekben megmutatta, mennyit fejlődött három év alatt, ezúttal nem rontott rá ellenfelére, nem akarta mindenáron kiütni. Türelmes volt, tudta, ha betalál, nyerni fog. Miocicban akkor realizálódott, hogy akár baj is lehet, amikor egy földreviteli kísérletét Ngannou nagyon könnyen kivédte. Nem sokkal később már Ngannou derekán volt a világbajnoki öv, második menetes KO-val megnyerte a visszavágót.
Nyolc évvel azután, hogy teljesen egyedül megérkezett egy számára ismeretlen kontinensre és egy ideig hajléktalan volt, 2021 márciusában felért a csúcsra.
Az álma százszázalékosan azonban még nem teljesült. Az anyagi biztonság, a siker csak az egyik része, Francis Ngannou továbbra is bokszoló akar lenni. Mindig nyilatkozza, nem fog úgy visszavonulni, hogy nem lesz profi bokszmeccse. A UFC-bajnoki címmel sok ajtó megnyílt előtte, de mindegyiken azért nem olyan egyszerű besétálnia. A bokszkarrier előtt pedig először meg kell védenie a címét, talán karrierje legnagyobb kihívása előtt áll.
A bokszolói vonal miatt Ngannou és a UFC képtelen megegyezni a kameruni új szerződéséről. Ngannou olyan szerződést akar aláírni, amely lehetővé teszi számára, hogy bokszoljon, a UFC számára viszont ez rengeteg kockázattal járna. Egy esetleges bokszmeccsen elszenvedett vereség az ázsióján sebet ejtene, ezt pedig Dana White nagyon nem szeretné. A folyamatos huzavona miatt a szervezet tavaly nyáron kiírt egy ideiglenes világbajnoki meccset Ciryl Gane és Derrick Lewis között, előbbi nyert, és ez egy nagyon különleges helyzetet eredményezett.
Ngannou KO-győzelmei:
Egyrészt hivatalosan egy címegyesítő meccs lesz a vasárnap hajnali, ráadásul a királykategóriában – duplán nagy a tét. Ehhez még hozzájön, hogy Gane és Ngannou korábban edzőpartnerek voltak Párizsban, Gane-nak továbbra is az a Fernand Lopez az edzője, akivel korábban Ngannou összeveszett. Lopez szerint Ngannounak a fejébe szállt a dicsőség, miután meggazdagodott, már nem foglalkozott azokkal, akik korábban segítették. Ngannou verziója szerint egyszerűen csak tovább kellett lépnie, mert Párizsban már nem volt lehetősége a fejlődésre, és egy számára nem előnyös környezetben volt.
Néhány hónappal ezelőtt megjelent egy felvétel, amelyen egy UFC-gálán Ngannou úgy ment el Gane és Lopez mellett, mintha teljesen idegenek lettek volna számára. Közben Lopezék kiszivárogtattak egy feltételt a két bunyós edzéséről, amely a bajnok szempontjából nem igazán előnyös.
Feszültség tehát van, igazán komoly, mély konfliktus viszont nincs, bármennyire is próbál egy ilyen történetszálat erőltetni a UFC. Mindkét bunyós elmondta, nincs baja a másikkal, és mindketten biztosak benne, hogy vasárnap ők nyernek – ami persze természetes. Ngannou eközben Twitteren a nehézsúlyú bokszvilágbajnok, Tyson Furyval tapikaratézik egy esetleges bokszmeccsel kapcsolatosan.
Francis Ngannou története a maga kategóriájában egyedülálló és nagyon inspiráló. A mélyszegénységből kitörve, rengeteg nehézséggel teletűzdelt életút során jutott el az anyagi jólétig és a globális ismertségig. A történet itt viszont nem fejeződik be, rengeteg lehetőség van a kameruni előtt, valóra válthatja az álmát, a bokszkarriert, de előtte meg kell oldania sportkarrierje legnagyobb kihívását. Persze ez igazi nyomást nem jelent egy olyan embernek, aki gyerekkorában a patkányokkal küzdött az élelemért, később hajléktalan volt, és mindössze egy álom vitte előre. Ami ma már valósággá vált.
(A cikk írásakor felhasználtam a The Player's Tribune írását; fotók: Getty Images)