Ha annyi ötforintosunk lenne, ahány filmjelenetben szerepel az eper, némi tejszínhabban és persze pezsgővel, az egész szerkesztőség elmehetne nyaralni belől két hétre Kubába. Azt látatlanban is tudjuk, hogy a filmbéli epreknek a legjelentősebb hányada meglehetősen pajzánul végzi – ám az eperrel nem csak e tekintetben szabad bűnözni. Mivel alacsony kalóriatartalmú gyümölcs (100 grammban mindössze 35 kalória), degeszre ehetjük magunkat belőle a legkisebb lelkifurdalás nélkül. Ráadásul segíti az emésztést, tisztítja a beleket, úgyhogy kétség nem férhet hozzá: az eper az egyik legnagyszerűbb tavaszi, kora nyári gyümölcs.

Pontosabban nem is gyümölcs, illetve nem termés: annak ugyanis szigorú értelemben véve nem nevezhetjük. Az epernövény termései ugyanis azok az apró magocskák, amik az eperszem húsában ülnek, a lédús, piros hús pedig az egykori virág vízzel teli magbugája.

Ez persze csöppet se von le az eper értékéből! Magas a vitamintartalma: főként A-, B1-, B2- és C-vitaminban gazdag (ez utóbbiból például 100 gramm eper 60 mg-ot tartalmaz, tehát többet, mint a citrom). Ezen felül jelentős az ásványianyag-tartalma is, magnézium, vas, cink, kalcium, kálium, és ami a legfontosabb: mangán is rengeteg van benne, ez utóbbi pedig nem található meg túl sok mindenben. Az epernek igen magas a flavonoid-koncentrációja, emiatt antioxidáns, rákellenes hatású, és érdekes, de mivel szalicilsavat is tartalmaz (ez az aszpirin egyik alkotóeleme), tulajdonképpen nem alaptalan az a népi gyógymód, hogy torokfájásra epret kell enni. (Lehetőleg nem fagyiban!)

Az eper tehát finom, nem hízlal, hasznos és egészséges is – szinte túl szép, hogy igaz legyen. Nos, mivel rózsa sincsen tövis nélkül, ne hallgassuk el azt sem, hogy az eper erősen allergén gyümölcs: sokan kapnak kiütéseket tőle. Erre kétféle magyarázat létezik: egyik szerint maga az eper szabadít fel hisztaminokat a szervezetben, emiatt lép fel az allergiás reakció. A másik idea szerint azonban a baj nem a gyümölccsel van sok esetben, hanem a miniatűr magocskák köré lerakódott, lemoshatatlan vegyszerekkel: ezek okoznak csúnya dolgokat a kedves fogyasztó szervezetében. Tény, hogy az eper az egyik legerősebben vegyszerezett növényünk: a szemek gyorsan romlanak, a növénynek sok a kártevője, úgyhogy fokozott odafigyelésre van szükség – nagyüzemben ez gyakran valóban a permetezésnek felel meg (és akkor még a műtrágyáról nem is beszéltünk). Érdemes tehát a piacon a kistermelőtől, megbízható helyről vásárolni!

Elijeszteni persze senkit sem akarunk, de az például fontos, hogy kisgyermekek másfél éves kor alatt ne kapjanak epret – ha esetleg ételallergiával küszködnek, okosabb akár két, két és fél éves korig is várni az első kóstolással. Ha nem agyunk rá allergiásak, az eper kiválóan erősíti az immunrendszerünket, vértisztító, vírusölő hatása is van, így kiválóan beépíthető a tavaszi diétánkba, akár gyümölcsnapot is tarthatunk vele.

És ki tudja – talán akad a hűtő valamelyik eldugott polcán egy kis tejszínhab is mellé! Ha mégsem, még mindig ott a Beatles:

Nem igazodsz ki a vitaminok között? Segítünk!