Lassan két éve teljesen nyilvánvaló, hogy dilettánsok vezetik a világ egyik legnagyobb és legjobb futballcsapatát. Ez akkor csúcsosodott ki, amikor elküldték az edzőt, aki egyébként sosem volt igazán alkalmas Messiék irányítására.
Az elmúlt néhány nap tökéletesen leképezi Josep Maria Bartomeu elnöklését az FC Barcelonánál. Kaotikus edzőcsere, kapkodás, értelmetlen és érthetetlen döntések sora, a fair play teljes hiánya – dilettantizmus.
A rövid lényeg: a Barcelona hétfőn kirúgta Ernesto Valverdét és Quique Setiént nevezte ki edzőnek.
Ez önmagában egy normális folyamat, edzők jönnek-mennek, ez egy ilyen életpálya, az azonban jóval kevésbé az, hogy gond nélkül megalázták Valverdét. A senkit sem érdeklő, teljesen felesleges és egyébként is bután megoldott spanyol Szuperkupa elődöntője (ez is milyen baromság már), után kezdtek el új edző után kapkodni, mert 2–1-ről kapott ki a csapat az utolsó néhány percben, és nem jutott döntőbe.
És hogy ez miért arcátlanság Valverdével szemben? Mert ezt nem is titkolták, miközben vele nem egyeztettek, nem ültek le és mondták, hogy „figyelj, öreg, betelt a pohár, nem tartunk meg”. A sajtó viszont négypercenként arról adott hírt, hogy épp kivel tárgyalnak, mikor küldik már el az alkalmatlan Valverdét, Xavi épp gondolkodik, hétfőre meglesz az új tréner.
Teljesen ellehetetlenítették a folytatást, aminek a Barcelona drukkerei persze örültek, de az egészen biztos, hogy nem Bartomeuék lettek a morál fénylő, irányt mutató világítótornyai.
A szakember 2017-ben vette át a csapat irányítását, azóta minden bajnoki címet megnyertek és most is vezetik a La Ligát. Tévedés ne essék, Valverde tényleg nem való a Barcelona kispadjára, egy teljesen sótlan ürge, aki képtelen volt olyan focit játszatni a katalánokkal, amit megszokott, sőt elvárt a közönség. Azonban egyrészt ezt akkor is lehetett róla tudni, amikor odahívták, másrészt mindenkinek jár egy tisztességes eljárás, mondják bele az arcába, hogy nem kellesz, aztán viszlát.
De ez az erkölcsi része a sztorinak, akad itt bőven szakmai téren is kontárkodás. Leginkább az, hogy Bartomeu most elbújt egy Szuperkupa-vereség mögé – holott azon a meccsen kivételesen remekül focizott a Barcelona –, miközben volt két másik, összehasonlíthatatlanul szégyenteljesebb leolvadása is a Barcelonának:
miért nem küldte el Róma vagy Liverpool után?
Ugye megvan, hogy Valverde vezetésével a Barcelona 2018 és 2019 tavaszán is kiesett a Bajnokok Ligájából háromgólos előnyből? Egyszer is kínos, kétszer viszont nem történhet meg egy ekkora klubbal. Sőt, ennél kisebbel sem. És mi történt? Bartomeu egy személyben állt a vezetés golyózápora elé és óvta meg védencét: újra és újra megerősítette a pozíciójában.
Arról nem beszélve, hogy a nyáron úgyis lejárt volna a szerződése, és senki sem hosszabbította volna meg, a csapat pedig vezeti a bajnokságot és a Bajnokok Ligájában is csoportelsőként jutott tovább, tehát szigorúan az eredményeket figyelve nem lehetett volna okuk épp most elzavarni. Az persze mindenkinek nyilvánvaló volt, hogy a Barcelona rossz focit játszik, ami ott megbocsáthatatlan, de ez így volt tavaly és két éve is.
Valverde egy bátortalan, ötlettelen edző, aki hozta a bajnoki eredményeket, de semmi váratlan nem tudott húzni, semmi különlegeset nem adott a csapatnak.
Ragaszkodott már kiégett, lelassult, közepesen motiválatlan játékosokhoz, félt hozzányúlni a fiatalokhoz, stratégia újításokat nem mutatott. Mint kiderült, Valverde például nem akarta leigazolni De Jongot, aki jelenleg top3-as középpályás a világon, még csak nem is volt hajlandó vele szóba állni. A vezetők ragaszkodtak hozzá, aztán azóta is a középpálya legjobbja Barcelonában.
De egyébként azt nehéz eldönteni, hogy ő vagy a vezetés volt hülyébb. Mondjuk akkor, amikor olyan igazolásokat jelentett be a klub, mint Boateng, vagy akár mondhatjuk Griezmannt is, aki remek focista, de pont azon a poszton, amin Messi is. Ki az, aki képtelen egyenesbe állítani Dembélé pályafutását? Ki igazolja le, majd mégis miért adja kölcsön a középhátvéd Todibót, miközben Piqué Davis-kupázgat? Ki az, aki nem hajlandó még csak a keretbe sem nevezni Riqui Puigot, az utóbbi évek legtehetségesebb katalán fiatalját? Megannyi kérdés, hogy a vezetés vagy az edző a bénább.
És persze akkor még meg sem említettük a Neymar-vergődést, aminél cikibb ügy kevés van a modern fociban. A brazil kivásárolta magát, mert nem akart már Messi árnyékában futballozni, majd azóta folyamatosan próbálják visszahozni Párizsból. Se gerinc, se tartás, se büszkeség.
Valverde kezei alatt játszott minden idők legjobbja, mégsem nyert Bajnokok Ligáját, mindent Messire bízott, de egyedül még ő sem volt képes nyerni. Az argentin már 32 éves, sok esélye már nem lesz BL-t nyerni.
A kérdés mégis az, miért épp most. Innen úgy tűnik, Bartomeu a focihoz nem ért, de kellően számító.
Az elnök akkor is a saját seggét védte, amikor minduntalan megerősítette az általa hozott edző pozícióját, és akkor is, amikor kirúgta, mert annyira égett már a talaj a lába alatt.
Az elnök már fél szemmel a 2021-es választásokra is figyel, ahol ugyan ő nem indul, de az általa vezetett elnökség egyik tagja igen. És most már annyira közel vannak a választások, hogy Valverde megtartása még fél évre kockázatosabb lett volna, mint a kirúgása. Ha bejön Setién, akkor azért, ha nem, akkor visszahívja nyáron Xavit, akivel választásokat lehet nyerni.
Politikai felfogással vezetik a Barcelonát, kiveszett a „Més que un club” (több mint egy klub) érzés a katalán csapatból, nem nyúlnak a híres utánpótlásukhoz, két kézzel szórják a pénzt felesleges labdarúgókra, ám a játék elveszítette barcelonai jellegét.
Valverdétől ugyan megszabadultak most, de addig nem lesz újra igazi Barcelona-foci a Camp Nouban, amíg nem térnek vissza a cruijffi-guardiolai hitvalláshoz. Ehhez pedig kevés lesz egy edzőcsere.
(Fotó: Getty Images)