Azok közé tartozom, aki csak összefoglalókban, YouTube-videókban látta Pelét futballozni. Az ő és a Maradona nevét azonban már akkor ismertem, amikor néhány éves gyerekként még nem tudtam tudatosan követni a futballt. Talán egyetlen futballista sem tett annyit a játék népszerűsítéséért, mint Pelé, aki az eredményeivel és a játékra gyakorolt hatásával a futball halhatatlanjai közé emelkedett. Legendás karrierje néhány emlékezetes pillanatát elevenítjük fel, így emlékezünk A királyra.

17 éves kamaszból globális futballsztár

Az 1958-as svédországi világbajnokságra úgy érkezett Edson Arantes do Nascimento, hogy a nevét alig ismerte valaki, majd néhány héttel később már Peléként, A király becenévvel és egy világbajnoki címmel tért haza.

A világbajnokság csoportkörében egyszer sem talált be, a kieséses szakaszban indult be. A nyolc között győztes gólt rúgott Wales ellen. A franciák elleni elődöntőben már brillírozott, mesterhármast szerzett az addig kiválóan játszó Franciaország ellen, és a vezetésével Brazília bejutott a világbajnokság döntőjébe. A házigazda elleni döntő igazi vb-klasszikus lett, a svédek vezettek, ezt követően jött négy brazil gól, a vége sima 5–2 lett, Pelé duplázott a fináléban.

A döntő után a svéd Sigge Parling – aki Pelét fogta végig –, azt mondta, hogy az ötödik gól után szíve szerint ő is a brazilokat éltette volna, annyira látványosan játszva futballoztak.

Ezen a meccsen született meg az egyik legendás Pelé-gól, egy esernyőcselt követően talált a svéd kapuba:

A sportág egyetlen háromszoros világbajnoka

Abban a korban, amikor Pelé futballozott, egyértelműen a világbajnokság jelentette a sportág csúcsát. Egyszeres világbajnoknak lenni is óriási dolog, Pelének viszont a sportág történetében egyetlen emberként ez háromszor is sikerült. 1962-ben megvédte a világbajnoki címét Brazília, ezen a tornán az első két meccsen pályára lépett, utána viszont megsérült. Az 1970-es torna azonban legalább annyira legendás számára, mint az '58-as.

Négy góllal zárta a mexikói vb-t, betalált a nyitómeccsen és a döntőben Olaszország ellen is. A '70-es brazil válogatottat sokan minden idők legkiemelkedőbb csapatának tartják, úgy nyertek világbajnokságot, hogy igazán megszorítani sem tudta senki őket – ennek a csapatnak volt az egyik vezére Pelé.

Még egy polgárháborút is leállított egy időre

Sok brazilhoz hasonlóan ő is szegény családban nevelkedett, gyerekként a labdája rongyokkal kitömött női harisnya volt.

15 évesen mutatkozott be a Santosban, két évvel később pedig már világbajnok volt, nem sokkal ezután világszerte bálványozták, vagyis néhány éven belül óriásit fordult vele és a családjával a világ.

A marketingértéke természetesen klubjának is feltűnt, egyre több nemzetközi turnén vett részt a Santos, az egyik ilyen alkalomkor egy nigériai polgárháború kellős közepébe csöppent Pelé és a klubja. A legenda szerint azonban 48 órára leállt a háború, hogy mindenki láthassa a helyi csapat meccsét Peléék ellen, amelyen a Fekete gyöngyszem kétszer is betalált.

A két legendás majdnem gól

Ma már, ha nem is gyakori, de nem is elképzelhetetlen az, hogy egy játékos a saját térfeléről kapura lő, sőt, néha egy-egy ilyen lövés be is akad. 1970-ben azonban ez teljesen egyedi és elképzelhetetlen volt, ezért is legendás Pelé Csehszlovákia elleni helyzete. A kezdőkörből rúgott kapura, a lövése veszélyes volt, de végül nem talált kaput, azonban így is a vb-történelem egyik ikonikus pillanata lett később.

Egy másik legalább ennyire híres jelenet szintén a mexikói világbajnokságon történt, és végül ebből sem lett gól. Az Uruguay elleni elődöntőben Ladislao Mazurkiewicz kapust úgy cselezte ki, hogy nem ért a labdához, ehhez hasonlót sem látott korábban a világ. A felejthetetlen gól azonban végül nem jött össze, a ziccert elrontotta a brazil.

Az ezredik gól

A '60-'70-es években a foci statisztikai oldala értelemszerűen fényévekre volt a mai viszonyoktól, akkoriban néha még a gólok pontos feljegyzése is problémát okozott. A Santos rengeteg barátságos meccset játszott, így Pelé gólrekordja körül mindig voltak viták: pontosan hány gólt rúgott, mikor szerezte meg az ezredik gólját. Az ezért járó ünneplést 1969. november 19-én kapta meg, egy Santos–Vasco meccsen betalált tizenegyesből, az akkori számítások szerint ez volt karrierje ezredik gólja. Nyilván már az ezer gól is óriási mérföldkő, bármilyen meccsekről is legyen szó, de főleg azon a szinten, amelyen Pelé futballozott. Egyes számítások szerint 1279 góllal zárta a karrierjét, ő azt mondta, hogy 1283 gólt rúgott pályafutása során.

Minden idők egyik legtöbbet ismételt gólpassza

A már sokat említett 1970-es világbajnokság és annak a döntője a vb-k egyik leghíresebb pillanata volt. A fináléban Brazília esélyt sem adott Olaszországnak, magabiztosan nyert három góllal. Pelé betalált a döntőben, de a gólnál is híresebb mozdulata a Carlos Albertónak adott gólpassza volt. Maga a passz nem volt különösebben nehéz, de Pelé úgy indította tökéletes ütemben csapattársát, hogy oda sem nézett, mégis a lehető legjobb pillanatban tette ki a labdát az érkező Carlos Albertónak, aki óriási erővel, laposan lőtt az olasz kapuba. A gólpassz és a gól miatt a vb-k egyik legendás momentuma és egyik legtöbbet ismételt jelenete lett később Pelé és Carlos Alberto összjátéka.

(Fotó: Getty Images)