Mindenki nem teljesítheti sikeresen az Athén–Spárta-útvonalon rendezett 245,3 km-es futóversenyt, a Spartathlont, pláne hétszer, de te is megtalálhatod a magad motivációját a futásban. Ha már kitűzted az idei célod, akkor Lubics Szilvia útmutatásai egészen biztosan hasznodra válnak.
Ha futásról van szó Magyarországon, akkor Lubics Szilvi megkerülhetetlen, ő a magyar amatőr hosszútávfutás és ultramaratonozás koronázatlan, sőt koronázott királynője, hiszen 2016-ban megkapta a Magyar Becsület Rendet is. Az Ultrabalaton és a Spartathlon többszörös győztese egyébként civilben fogorvos, és mellette három gyermeket is nevel, ám azért belefér a heti 160 kilométer futás. Rá mondhatjuk, hogy hamisítatlan példakép.
De hogy csinálja? És én hogy csináljam?
Ezekre a kérdésekre pedig ki más válaszolhatna hitelesebben, mint maga Szilvi. Ő mondjuk nem újévi fogadalom miatt kezdett el futni, mint sokan mostanság, hanem egy szimpla nyári nap kattant be nála. Pedig akkoriban még közel sem volt ennyire népszerű, hogy azt ne mondjam, trendi a futás.
„Én mindig szerettem valami célt kitűzni magamnak, valamilyen céllal csinálni bármit, nem csak úgy futkorászni – legyen egy félmaraton. Én akkor erre a nulláról olyan jó két hónap alatt készültem fel, de semmi tudatosság nem volt benne. Amikor időm volt a két kisgyerek mellett, eljártam futni.”
Hangsúlyozta, hogy igazából az mindegy, hogy valamilyen fogadalomként vagy akár egy életmódváltás kapcsán – ami lehet egy fogyás is – kezdjük el, de tegyünk mellé egy határozott futós célt, mert az mindenképp előre viszi az egész tervet.
„Minden sportban, így a futásban is a legfontosabb a rendszeresség. Arra kell inkább törekedni, hogy heti négy-öt nap ki kell menni futni, akár rövidebb távokat is, minthogy csak hétvégén összekapja magát az ember és lepörget 15 kilométert.”
Ha az edzés beépül a mindennapokba, akkor sokkal könnyen elindulni, illetve átlendülni a nehezebb időszakokon, esetleges hullámvölgyeken, mondja Szilvi. Egy félmaraton esetében nyilván időnként szükség van hosszabbakat is futni, de ez nem olyan vészesen hosszú táv, ami ne férne bele egy-egy hétvégébe.
Lubics Szilvi egyéni rekordjai
- Félmaraton 1:30:00; Budapest (2016)
- Maraton: 3:06:12; Bécs (2010)
- 100 km: 8:27:25; Seregno (2011)
- 6 óra: 76,6 km, Lasse; (2013)
- 12 óra: 141,9 km; Vogau (2014), országos csúcs
- 24 óra: 232,454 km; Sárvár (2012)
- Ultrabalaton: 22:10:58 (2012) abszolút első helyezés, új női pályacsúccsal
- Spartathlon: 26:53:40 (2014, női pályacsúcs)
Egy kezdőnek fontos lehet, hogy ne törje meg az, hogy kezdetben vannak nehézségek. Ha elkezdesz futni, óhatatlan, hogy fáj valami, sőt, az a ritka, ha nem.
„Nem kell megijedni egy kis sarok-, izom-, vagy ízületi fájdalomtól, gyulladástól, hiszen elkezdtél egy új mozgásformát, ahhoz hozzá kell szoknia a lábadnak, az izmaidnak, az egész szervezetednek.”
Azt persze kiemelte Szilvi, hogy ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem kell foglalkozni ezekkel a fájdalmakkal, kisebb sérülésekkel, hanem hogy ne vegye el a kedved a futástól. Érdemes utánajárni, hogy a megváltozott terhelés mellett mitől lehetnek még a gondok, esetleg megkérdezni már tapasztalt futókat. A fájdalmak elsődleges forrása egyébként – Szilvi tapasztalata szerint – a rossz cipőválasztás, a kezdők nem veszik elég komolyan ennek a jelentőségét.
„Sokan úgy kezdenek el futni, hogy bemennek egy nagyáruházba, aztán ami alá oda van írva, hogy futócipő, azt megveszik. Fontos, hogy olyan boltban vedd meg életed első futócipőjét, ahol értenek hozzá! Később, ha beválik, már rendelhetsz is akár. Az »áh, én úgyis keveset futok, jó ez nekem« hozzáállással nem szabad elbagatellizálni ezt a borzasztóan fontos részletet, a kezdeti panaszoknak ugyanis lehet ez az oka.”
De tényleg ne vegye el a kedvét senkinek, ha az elején kellemetlenségei vannak, amint hozzászokik a láb a terheléshez, ezek eltűnnek. Szilvinek is kellett fél év, mire elmúltak a kisebb-nagyobb fájdalmai, ma már, amikor heti 160 kilométereket fut, gyakorlatilag nem fáj semmije.
Érdemes odafigyelni a táplálkozásra is, egy félmaraton esetében nem kell nagyon extra étrend, de a szemetet érdemes elhagyni és az egészséges táplálékra figyelni, amiben minden szükséges tápanyag megtalálható.
„Az étkezéssel is támogatni kell azt, amit belerakunk ebbe a futós célba.”
Élvezni kell, keress közösséget
„Alapvetően élvezni kell, amit csinálsz! Érdemes futótársaságot vagy futóklubot keresni, mert akkor nemcsak magad miatt mész ki, hanem mert vár a barátod, barátnőd, bárki, és együtt könnyebb. Közösséghez is kapcsolódhatsz, mert az is nagy segítség. Aki meg végképp tanácstalan, hogyan álljon neki, az keressen meg egy edzői csapatot, amiből annyiféle van ma már. Ők segíteni tudnak az első lépésben, legalább az első versenyig.”
Télen mindig nyűgösebb az elindulás, de ez csak addig van így, amíg ki nem mész, akkor megtapasztalod, hogy ez egyébként tök jó.
„Ehhez ilyenkor néha jól fenékbe kell rúgni magunkat, hogy aztán kint megtapasztaljuk, ez abszolút nem rossz, mi több, később jól érezzük magunkat tőle. De el kell fogadni, hogy nem minden nap jó, azonban ha mindig a komfortzónában mozogsz, akkor nem fogsz fejlődni.”
Azt tanácsolja, hogy télen vegyük normálisnak, hogy az első néhány kilométeren fázni fogunk, emiatt nem érdemes túlöltözni, mert hamar üzemi hőfokra kerülünk. A kesztyű, a csősál és a fejpánt nála alap, hasznos kiegészítő, főleg előbbi, mert a kézfejből kiszalad a vér és nagyon tud fázni, persze ez mind egyénfüggő.
Ha már valaki elkezdi a futást és komolyabb céljai vannak, akkor a táplálkozás mellett a frissítésre is oda kell figyelni. Kiváltképp télen, amikor nem izzadunk annyira, nem érezzük az igényét a folyadék- és energiapótlásnak, ám ettől még szükséges. Részben azért, hogy jól működjünk, részben pedig azért, hogy szoktassuk magunkat a versenyekhez.
A lényeg tehát az, hogy tűzz ki magadnak egy célt, vigyél rendszerességet az életedbe, és akkor se add fel, ha kicsit fáj, mert el fog múlni, és utána jönnek a sikerélmények.