Futballistaként a ’90-es évek olasz focijának sztárjaival is játszott, majd megfordult Mexikóban és Németországban. Edzőként Olaszországban a harmadosztálynál nem jutott tovább, azon is gondolkodott, hogy felhagy az edzősködéssel. Magyarországon előbb a Honvéddal írt történelmet, majd a magyar válogatottal bravúrosan szerepelt az Európa-bajnokságon. Néhány napja szövetségi kapitánya volt annak a magyar válogatottnak, amely az elmúlt évek legnagyobb magyar futballcsodáját mutatta be. Ő Marco Rossi.
„Magyarország rengeteget adott nekem! Anélkül, amit az itt töltött tíz évben kaptam, valószínűleg valamelyik híd alatt élnék Olaszországban. Persze Budapesten is rengeteg híd van, de Olaszországban talán még több
– nyilatkozta Marco Rossi a napokban.
Miután a magyar válogatott a Nemzetek Ligájában az elmúlt két hétben először hazai pályán legyőzte Angliát, majd ikszelt a németekkel, utána kikapott egy góllal Olaszországban, kedden pedig négy góllal nyert Angliában.
Rossi úgy érzi, hogy rengeteget kapott a magyar futballtól, Magyarország megmentette a karrierjét, ugyanakkor – ezt már én teszem hozzá – legalább ennyit adott a magyar focinak az elmúlt években. De hogyan jutott el az olasz harmadosztályból a wolverhamptoni csodáig a BBC által Magical Rossinak nevezett olasz?
A Torino közelében, Druentóban született Marco Rossi profi karrierjét a Torinóban kezdte, de mindössze kétszer szerepelt a Toróban, utána a Campaniában húzott le néhány szezont.
A harmadosztályban futballozott, megvalósította a gyerekkori álmát: meg tudott élni a fociból. Apja tanácsára azonban a tanulást sem hanyagolta, beiratkozott az orvosi egyetemre, de hamarosan otthagyta, amikor kezdett beindulni a karrierje. A Mandinernek adott interjújában azt nyilatkozta, ez volt a B terve, ha nem jött volna össze a futball, akkor valószínűleg orvos lett volna. Nem diplomázott le, a következő állomás a karrierjében a Brescia volt, itt indult be igazán a pályafutása.
Öt szezonon át volt a Brescia játékosa, tagja volt a másodosztályt megnyerő csapatnak, majd annak is, amely kiesett a Serie A-ból. A Serie B-be azonban már nem tért vissza, 1993-ban a Sampdoria futballistája lett.
A Samp a ’90-es évek olasz focijának meghatározó klubja volt. 1992-ben BL-döntőt veszített a Barcelona ellen, miután Ronald Koeman szabadrúgásgóljával a katalánok először megnyerték a BL-t. Két évvel korábban KEK-et nyert, Rossi érkezése után bajnoki bronzérmes és kupagyőztes lett a genovai csapat. Olyan futballistákkal játszott együtt, mint az 1987-es aranylabdás Ruud Gullit vagy Roberto Mancini.
31 évesen nemcsak országot, de kontinenst is váltott, a mexikói Club América játékosa lett, majd egy szezont követően egy frankfurti idény jött, ezt követően visszatért Olaszországba. A középső védőként játszó Rossi profi karrierje alatt 307 meccsen lépett pályára, 16 gólt szerzett.
2003-ban, három évvel a visszavonulása után kezdte meg edzői karrierjét, de az olasz negyed- és harmadosztálynál magasabbra nem jutott.
A Lumezzane, a Pro Patria, a Spezia, a Scafatese és a Cavese csapatainál dolgozott.
Egy korábbi interjúban azt mondta, Olaszországban soha nem kapta meg a lehetőséget:
„Csak a harmadosztályban számoltak velem. (…) Nem nagyon látok rá esélyt, hogy edzőként bármilyen lehetőségem lesz Olaszországban a jövőben. Nem nagyon kaptam ajánlatot, de nem is számítok rá. Ha egy olasz szám hív, az valószínűleg egy családtagom lesz”
– nyilatkozta 2017-ben.
Öt évvel később a helyzet azért más, a mostani Marco Rossi valószínűleg el tudna helyezkedni hazájában, de tény, hogy Olaszországban valóban még csak esély sem volt arra korábban, hogy beinduljon a karrierje.
Sőt, ahhoz is közel állt, hogy hagyja a futballt. 2012-ben azonban jött egy fordulat, amely megváltoztatta az egész pályafutását.
Az akkoriban a Honvédnál sportigazgatóként dolgozó Fabio Cordella által Magyarországra került, a Budapest Honvéd edzője lett. Első szezonjában harmadik helyen végzett a csapat, ez a klub legjobb helyezése volt a magyar bajnokságban az elmúlt két évtizedben. Az új idényben már nem jöttek az előző szezonhoz mérhető eredmények, le is mondott Rossi, de nem sokkal később visszatért. 2017-ben pedig már bajnokságot nyert, majd bejelentette, hogy elhagyja a klubot, és a DAC-nál folytatja. Egy sikeres bajnokság után azonban ismét váltott: 2018 júniusában a menesztett Georges Leekenst ő követte a magyar válogatott szövetségi kapitányaként.
Nem sokkal a kinevezése után úgy fogalmazott, a magyar válogatott szövetségi kapitányának lenni egy megvalósult álom, és az a célja, hogy a magyar futballszurkolók ne csak a múltra, hanem a jelenre is büszkék lehessenek.
Egy Finnország elleni Nemzetek Ligája-vereséggel kezdett a magyar kispadon, majd egy görögök elleni hazai győzelem következett, amit később a legfontosabb győzelmeként nevezett meg magyar szövetségi kapitányként.
Rossi esetében már az elejétől nyilvánvalónak tűnt, hogy egyrészt egyenes, nyílt a kommunikációja, másrészt tudja, mit akar, ami a Leekens-időszak után felüdülés volt. Persze vereségek, kellemetlen eredmények azért becsúsztak, de egyre inkább látszott, hogy elindult egy fejlődési úton a válogatott, kialakult egy mag, amelyben Rossi is bízott, és egyre konstansabban kezdett el teljesíteni a csapat.
2019 szeptembere és novembere között viszont hat meccséből öt alkalommal kikapott a Rossi-csapat, a walesiek elleni idegenbeli vereség után állítólag megfordult a fejében a lemondás lehetősége is, de végül maradt, miután Eb-pótselejtezőt játszhatott a válogatott. Ahol előbb a bolgárokat, majd a döntő meccsen Izlandot is sikerült legyőzni Szoboszlai Dominik sokáig emlékezetes góljával.
Kijutott a részben hazai rendezésű Eb-re Magyarország, egy olyan csoportba került, ahol tét nélkül futballozhatott, minden gól és pont bravúrnak tűnt előzetesen a portugálok, németek és franciák elleni négyesben. Az Eb-szereplés végül minden elvárást felülmúlt, Portugáliától ugyan kikapott Magyarország, a világbajnok Franciaországgal ikszelt, az utolsó fordulóban Münchenben egy ideig még továbbjutásra is állt, de végül az a meccs is döntetlen lett, így nem jött össze a továbbjutás.
Ennek ellenére a magyar csapat az Eb egyik morális győztese volt, Marco Rossi meg egycsapásra keresett név lett. Később elmondta, hogy az angol másodosztályból és a Premier League-ből is volt ajánlata, de mindkettőre nemet mondott, úgy érezte, még nincs itt az ideje, hogy távozzon. Állítólag Japánból és Szaúd-Arábiából is megkeresték, utóbbi esetben magas fizetéssel, de ezeket is visszautasította.
Az Eb-t követő vb-selejtezőkön az angolok, a lengyelek és az albánok mögött csak negyedik lett Magyarország, ami még úgyis csalódás volt, hogy a csoport nem volt könnyű. A Nemzetek Ligáját viszont a legmagasabb szinten kezdhette a Rossi-csapat, egy csoportban az angolokkal, németekkel, olaszokkal. Vagyis az Eb-hez hasonlóan most is ugyanaz volt a helyzet: minden gól, pont bravúr – gondoltuk reálisan értékelve az erőviszonyokat, mondjuk június negyedikén délelőtt.
Minden elvárást felülmúlt a magyar válogatott – közhely, és ha ezt mondom, akkor gyakorlatilag nem mondok semmit. Mert a négy meccsen hét pontot, Anglia kétszeri legyőzését ennyivel nem lehet elintézni. Főleg a második, idegenbeli meccset.
Kedden Wolverhamptonban nyert 4–0-ra Magyarország. 1926 óta ez a legnagyobb arányú hazai veresége az angoloknak, nem mellesleg pedig – és számunkra ez a sokkal fontosabb – a magyar futball történelmi győzelme, az elmúlt évtizedek legnagyobb skalpja a mi szempontunkból 4–0.
A meccs után a BBC beszámolójában Magical Rossiként hivatkozott a magyar szövetségi kapitányra, úgy fogalmazott, hogy Rossi vezetésével került a csoport élére Magyarország.
Valóban. Persze a játékosoké a legnagyobb érdem, de azt nem lehet vitatni, hogy Marco Rossival rengeteget fejlődött a válogatott. És nem is kell, mert a játék és az eredmények is ezt mutatják.
Közben meg lassan – túlzás nélkül – kialakult egy Rossi-kultusz, amihez persze az eredmények is kellettek, de legalább ennyire közrejátszott/közrejátszik Rossi személyisége is. Többször elmondta, mennyire hálás Magyarországnak, és mekkora büszkeség számára az, hogy a magyar válogatott szövetségi kapitánya.
„A meccs előtt azt mondtam a játékosoknak, most lehetőségük adódik beírni magukat a magyar futball történelmébe. Egy olyan aranykönyvbe kerülhetnek be, ami finoman fogalmazva sem üres, de egy ideje nem kerültek bele fontos bejegyzések. Azt mondtam nekik: ha akarjátok, sikerülni fog!”
– mondta az angolok elleni meccsről. Azt is elárulta, mire a legbüszkébb a csapat teljesítményével kapcsolatban:
„Korábban mondták nekem kollégák, hogy a magyar játékosokkal az a baj, hogy nem tudnak futni. Az már szemre is látszott, hogy a Nemzetek Ligájában legalább annyit, ha nem többet futottak a fiúk, mint a világklasszis ellenfelek, az pedig a statisztikákból derült ki, hogy minden ellenfelünknél többet sprinteltünk.”
Marco Rossi karrierútja abból a szempontból nem megszokott, hogy sokáig nem volt meg a fejlődési íve az edzői pályafutásának. Olaszországban a közelében sem volt annak, hogy bármennyire is meghatározó edzővé váljon.
Magyarországon azonban kapott egy lehetőséget, amit két kézzel megragadott, és azóta sem engedett el.
Win-win szitu ez, ő és a magyar foci is nyert, utóbbi által pedig mi is gazdagodtunk néhány felejthetetlen élménnyel.
(Fotó: Getty Images)