Hatásos belépője volt Mészöly Gézának, nyert az Újpest Diósgyőrben, majd négerezett egy ízeset.
Sok mindent láttunk és hallottunk már, pláne a Mészöly családban, de így, 2024-ben ettől az őszinte fekázástól most csak tátott szájjal pislogunk. A 2–1-re megnyert meccs után elkapta a hév Gézát, és nem váltott át a sajtótájékoztatós üzemmódra, hozta a valódi énjét:
„[...] Viszont onnan ki tudtunk jönni, és volt olyan minőségi labdabirtoklásunk, amivel megmutattuk, hogy nem estünk pánikba attól, hogy éppen egyenlített a Diósgyőr. És tudtunk váltani egy picit, kellettek a beszálló játékosok is, itt most például Franklinre (Sasere – a szerk.) gondolok.
Hát nem szerettem én se játszani egy ilyen nagydarab feka ellen, aki megtartja és megcsúsztatja a labdákat.
Szerintem kulcsfontosságú volt, hogy ő be tudott jönni.”
2:11-től az ominózus mondat:
Volt honnan tanulni:
