2004 augusztusában a Sparta Prahát verte a Ferencváros 1–0-ra az Üllői úton Vágner góljával, azonban akkor még nem is sejtettük, hogy a következő Bajnokok Ligája-győzelemre tizenöt évet kell várnia a Fradinak.

Most viszont sikerült legyűrni a bolgár bajnok Ludogorecet 2–1-re, és a győzelem okait vizsgálva a szerencse egészen biztosan nem jöhet szóba. A Razgrad ugyanis a kapható ellenfelek közül a legnehezebb volt, a keretének értéke több mint kétszerese a magyar bajnokénál, pedig válogatott játékosokat igazolt a Fradi is az elmúlt időszakban (pl. Civic, Skvarka, Szignyevics, Dvali, Gróf).

Akkor mégis miért sikerülhetett most? Távolabbi és konkrét okokat kerestünk.

Nagyjából tudatos építkezés

A Ferencváros szezonok óta arra készül, hogy valamelyik csoportkörbe bejusson, mondhatnánk, hogy mindent ennek rendelt alá, de ez nem igaz. Hiába indulhatott minden szezon elején az El-ben vagy a BL-ben, minden nyáron új csapatot kellett építeni, mert eladták a legjobbakat. És pár hét alatt senkinek sem sikerült csodát tennie.

ezen a nyáron csak két kezdőjátékost kellett pótolni (Gorriarán és Petrjak), a többi igazolás erősítés és keretmélyítés céljából érkezett.

Emellett edzőt is cserélt a Fradi, a nemzetközi sikertelenséget Thomas Dollra húzták rá, így ősszel jött helyette Szerhij Rebrov. Időben léptek, hogy az egykori klasszis csatárnak legyen ideje a saját képére formálni brigádot. Nyilván az ukránnak se lenne könnyebb dolga, ha a fél csapatot eladta volna a vezetés alóla, de szerencséjére ezzel neki nem kellett megküzdenie.

Maga Szerhij Rebrov

(Fotó: goal.com)

Az edzőnek külön fejezetet szentelünk, ő tényleg kulcsszereplője ennek a győzelemnek. Már tavasszal látszott, hogy mit akar játszatni a csapattal, ehhez kért játékosokat, és ezt kőkeményen átütötte rajtuk. Klopp-féle támadófocit preferál, de ehhez a direktebb, dinamikusabb attakhoz először meg kellett erősítenie, stabilizálnia kellett a védekezést.

A Ludogorec ellen is látszott, hol és hogyan akar nyerni. Leegyszerűsítve: belül falat húzott négy óriással – az más kérdés, hogy a két ukrán belső középpályás rengeteget hibázott – és a széleken támadta a sebezhető bolgárokat.

A szélsők nagyszerű teljesítménye

És itt rá is csatlakozunk a konkrét meccsre, ahol egyértelműen játszott, hogy

Az új igazolás, Zubkov kíméletlen volt, óriásit harcolt, nem hagyta élni Negyalkovot, aki ráadásul nem is klasszikus szélső hátvéd. Az ukrán sebességben és technikában is verte, rengeteg gondot okozott a bolgárnak, aki hibázott is többször. Ráadásul Lovrencsics is folyamatosan zakatolt fel-le a Fradi jobboldalán, ő meg kihasználta, hogy Tchibotának nem erőssége a védekezés.

Az első gól is ebből született rögtön a meccs elején, a megilletődött bolgárokat a Fradi két jobboldali játékosa verte meg. A második hazai találat – amit ugye Zubkov szerzett – ugyan egy baloldali beadás után jött, de a támadás is úgy indult, hogy belőtték a labdát a gyenge pont, Negyalkov mögé – majd ugye embere, Zubkov le is zárta.

ők ketten hozták össze a második Fradi-gólt. Tokmac két kanadai pontja mellett rengeteget melózott, az agilis Ikoko miatt vissza is kellett zárnia. A gól+gólpassz mellett tehát sokat futott és harcos is volt, beleállt mindenbe, ahogy kell. Őt meg Heister segítette, aki hosszú hónapok óta nem játszott olyan jól, mint szerdán.

A közönség

Említettem, hogy a Ludogorec megilletődött volt a mérkőzés elején, ami nem is annyira meglepő. A Fradi szurkolói pokoli hangulatot teremtettek, a világszínvonalú drukkolás, a 18 ezer ember által teremtet hangorkánban picit megremegtek a rutinos Ludogorec-játékosok is.

Azt is tegyük hozzá, hogy voltak hibák is azért, ha például a pálya közepén játszók, vagyis Haratin, Sigér, Blazic és leginkább Ihnatenko nem ad el annyi labdát, akkor le lehetett volna hozni nullával is a meccset. Lesz még mit javítani, de egészen jól nézett ki a Fradi.

A visszavágó július 17-én lesz Razgradban, gólt kellene szereznie ott is a Fradinak, mert azért jó eséllyel a bolgárok is betalálnak.

(Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)