A háromszoros NBA-bajnok, háromszoros MVP és a Hírességek Csarnokába beválasztott Larry Bird így jellemezte Michael Jordan karrierjének egyik legkiemelkedőbb meccsét az ESPN és a Netflix sorozatában, a Last Dance-ben. A 10 részes dokumentumfilm a Chicago Bulls és Michael Jordan utolsó szezonját mutatja be, az 1997-98-as évadot, amikor Jordanék megnyerték az utolsó, hatodik bajnoki címüket.
Az NBA jelenlegi vezetője, Adam Silver 1997-ben még a videós részlegnél dolgozva kitalálta, hogy az új szezonban a bajnok Chicago Bulls mellé odarendel egy tévéstábot, amely végigköveti Jordanek szezonját. Ekkor már valószínű volt, hogy a Chicago Bulls dinasztiájának ez lesz az utolsó éve. A meghatározó játékosok (Jordan, Pippen, Rodman) már jóval túl voltak a harmincon, a sikeredző Phil Jackson és az általános igazgató Jerry Krause között pedig javíthatatlanul megromlott a viszony. A stáb végigmelózta a szezont a Bulls mellett, a dokumentumfilm elkészülésére viszont több, mint húsz évet kellett várni. Jordan már a forgatásba is csak úgy ment bele, hogy a filmet csak akkor készítik el, ha ő rábólint, és erre egészen 2016-ig nem került sor.
A tízórás sorozat öt héten át két-két részben mutatja be a Chicago 1997-98-as szezonját, a középpontban Michael Jordannel. Az utolsó szezon sztorija mellett viszonylag sok a visszatekintés, Jordan testvérei, szülei is feltűnnek, ahogy egyetemi edzője és csapattársai is, és viszonylag gyors tempóban megismerjük a Bulls első triplázása előtti éveket, a triplázást, majd Jordan visszavonulását, visszatérését és az újabb két bajnoki címet.
James Worthy a North Carolina egyetemi csapatában játszott együtt Jordannel. Worthy később három bajnoki címet nyert a Los Angeles Lakersszel, 1988-ban az NBA-döntő legértékesebb kosarasa volt. Vagyis elég komoly karriert futott be. A fiatal Jordanre visszaemlékezve mondta:
„Egy kétórás edzés után totál leizzadva le akartam menni a pályáról, ekkor jött Michael és visszatolt, hogy gyakoroljunk még. Az elején jobb játékos voltam nála, de ez csak két hétig tartott.”
A címben említett Bird-idézet az 1988-as rájátszás Boston Celtics–Chicago Bulls második meccsére vonatkozik. A Celtics – a Lakers mellett – uralta a nyolcvanas évek NBA-jét, három bajnoki címet nyert a csapat, Bird mellett olyan játékosok voltak az akkori Bostonban, mint Parish, McHale, Ainge vagy Dennis Johnson. A Bulls közben totál más helyzetben volt, Jordan 1984-es draftolása előtt gyakorlatilag a megszűnés szélén állt a franchise, az NBA egyik leggyengébb csapata volt a Chicago, Jordan megszerzésével viszont hamar megváltozott a helyzet, és már csak arra volt szükség, hogy Jordan mellé megtalálják a megfelelő kiegészítőket. 1988-ban ez még nem sikerült, a Celtics simán kiejtette a Bulls, a párharc második meccse után azonban mindenki Jordanről beszélt.
A sérülésből visszatérő MJ 63 pontot dobott a Gardenben, ez máig rájátszás-rekord az NBA-ben.
Erről az időszakról mondta Magic Johnson, a Lakers legendája, hogy már ekkor látták, hogy Jordan messze a legjobb játékosa a ligának, csak még a csapat körülötte nem volt elég jó.
Már az első részben kiderül, hogy Jordanék legnagyobb ellensége nem egy másik csapat az 1998-as szezon előtt, hanem a Bulls általános igazgatója Jerry Krause. Krause-nak komoly érdemei voltak a Bulls felemelkedésében, de később megromlott a kapcsolata Jordannel, Pippennel és az edző Jacksonnal. Az 1997-es bajnoki cím után kérdésessé vált, hogy a sikeredő Phil Jackson visszatér-e a csapathoz, Pippen sérüléséből lábadozott, és amúgy is sértettnek érezte magát, az NBA egyik legjobb játékosaként borzasztóan keveset keresett, csak a liga 122. legjobban fizetett játékosa volt. Jordan közben kijelentette, hogy nem fog olyan csapatban játszani, amelynek nem Jackson az edzője. Végül Phil Jackson maradt, de csak egy évre szóló szerződést írt alá, és közben Krause már az új edzőt is megtalálta.
Az új idény kezdete előtt Jackson Last Dance-nek (Utolsó táncnak) nevezte el a szezont, ekkor már mindenki tudta, hogy annak a társaságnak az az utolsó nagy dobása.
Tudjuk, mi fog történni, a Bulls és Michael Jordan megnyeri a hatodik bajnoki címét, Jordan – ideiglenesen – visszavonul, Pippen, Rodman és Jackson más csapathoz megy, valóban véget ér a Chicago dinasztiája. Mégis azt éreztem, hogy egyszerre meg tudtam volna nézni mind a tíz részt. Mert a Last Dance annyira őszinte, amennyire egy ilyen film őszinte lehet. Jordan nem önmagát akarja fényezni, a visszaemlékezésekben feleleveníti a Bulls kokainos időszakát, kiderül, néha mennyire kegyetlen volt a csapattársaival a hihetetlen győzni akarása miatt, és azokat a részeket sem vágták ki, amikor ő és Pippen nyíltan cukkolta, kritizálta, már-már megalázta Krause-t.
Az első két részben Scottie Pippen is komoly szerepet kap, megismerjük a gyerekkorát, egyetemi éveit és a frusztrációját, amit az táplál, hogy szerinte Krause nem tiszteli, értékeli eléggé. Jordan közben azt mondja,
ha Michael Jordanről beszélünk, mindig meg kellene említeni Scottie Pippent is, mert nélküle egyetlen bajnoki címet sem nyert, számára Pippen minden idők legjobb csapattársa.
Krause főbűnösként való beállítása némiképp azért valamelyest már túlzó. Nyilván azt távolról sem lehet állítani, hogy egy tökéletes fickóról van szó. Úgy érezte, hogy nem kapja meg a kellő elismerést a munkájáért, nem tisztelik eléggé, és az egója a döntéseire is hatással volt. Azt viszont nem lehet elvenni tőle, hogy ő rakta össze a győztes Bullst, ő draftolta Pippent, ő vitte a csapathoz Rodmant és Jacksont, persze a meccseket nem ő, hanem a játékosok és az edzői stáb nyerte. A kép akkor lenne teljes, ha a többi szereplőhöz hasonlóan mostani nyilatkozatokkal Jerry Krause is feltűnne a Last Dance-ben, sajnos erre azonban nem volt lehetőség, Krause 2017-ben elhunyt.
Az ESPN adatai szerint a Last Dance első két része a csatorna legnézettebb saját gyártású műsora az elmúlt 15 évben. Ami persze érthető, egyrészt minden idők egyik leghíresebb sportolója és legjobb csapata van a középpontban, soha nem látott felvételeket láthatunk és eddig még nem hallott sztorikat hallhatunk, másrészt pedig a koronavírus miatt a teljes sportélet leállt, így még nagyobb volt a várakozás. Ennek tudható be, hogy néhány hónappal előrehozták a premiert az eredeti nyári időponthoz képest.
Nálunk a Netflixen elérhető a Last Dance, magyar felirattal.
Trailer: