Mi is tapasztaljuk, hogy egyre több az információ, a forrás, amit fel lehet használni egy-egy anyag megírásakor, ugyanakkor egyre kisebb a türelem és egyre nehezebb felkelteni az emberek figyelmét a rövid videók, tengernyi inger uralta tartalomfogyasztásban.

Ennek apropóján kérdeztük a Network4 kommentátorait, Kerek Istvánt, Parrag Zsombort, Kun Zsoltot és Dr. Juhász Zoltánt arról, hogyan jött az életükbe a sportkommentátori szakma, milyenek a mindennapok és milyen változásokat hozhatnak az elkövetkező évek.

Milyen sportágakat közvetítesz és hány éve?

Kerek István: MotoGP-t és Superbike-ot három és négy éve, amerikai futballt öt, labdarúgást és jégkorongot hat éve.

Parrag Zsombor: 2019-ben, egy Georgia–Missouri egyetemi amerikai futball mérkőzésen kommentáltam először. Az azóta eltelt öt évben folyamatosan mikrofon mögött vagyok, az amerikai futball, mind az egyetemi, mind pedig NFL szinten megmaradt, de emellé bejött az életembe a NASCAR fő csapásirányként három különböző versenysorozattal, illetve hallhatnak a nézők a különböző pankráció adásaink alatt is.

Kun Zsolt: 2016-ban kezdtem kommentátori pályafutásom, a fő csapásvonalat az amerikai foci (NFL és NCAA) jelenti, de a kosárlabda és az amerikai autóverseny (NASCAR és Indycar) szériák is mindennapjaimat képezik. Korábban rengeteg MMA- és bokszgálát, valamint jégkorong és labdarúgó mérkőzést is közvetítettem.

Dr. Juhász Zoltán: 2021 óta működök közre szakkommentátorként a NASCAR közvetítésekben.

Átlagosan mennyi időt készülsz egy közvetítésre, és ez miben merül ki?

Kerek István: Nem lehet pontosan meghatározni, mert folyamatosan jönnek szembe azok a tartalmak a hét során, amelyek a készülést segítik, legyen az akár cikk, akár podcast. De egy teljes MotoGP-hétvége teljes lefedésére általában két-három napot készülök előre – és akkor ehhez jönnek még hozzá a hétvégi dolgok.

Parrag Zsombor: Változó, mert mindhárom vonal, amit viszek teljesen más jellegű készülést igényel. A NASCAR-ban úgy, hogy februártól novemberig gyakorlatilag minden hétvégén versenyzünk, nincs egy egyértelmű készülés. Hétfőtől vasárnapig figyelem a híreket, hallgatom a podcasteket, felírom már a kis jegyzetembe a legfontosabbakat, a futam előtt pár órával pedig ezeket összerendezem, hogy minden szépen előttem legyen.

Az NFL-nél ezzel szemben az egész mezőny helyett egy közvetítés alatt leginkább a főszereplő két csapatra fókuszálunk (miközben persze történnek szerte a ligában az események). Nagyjából másfél héttel a meccs előtt tudjuk meg, hogy ki melyik meccsre kerül beosztásra, ilyenkor már a következő közvetítéseim csapatait elkezdem jobban figyelni. Én a csapatspecifikus podcastekre esküszöm, rengeteg infót ki lehet jegyzetelni belőlük, illetve 2024-ben a The Athletic nagyon bennfentes cikkei is elengedhetetlenek egy-egy közvetítéshez. Ezen kívül a csapatok is elképesztően részletes heti infócsomagokat biztosítanak a média munkatársai számára, amiket szintén át szoktam pörgetni a meccseim előtt.

A pankráció pedig a legkülönlegesebb ilyen szempontból, hiszen ott tulajdonképpen egy heti sorozat szereplőjeként jelensz meg, ahol pontosan értened kell azt, hogy narratív szempontból hol tart egy-egy adás, egy karakter éppen mit érez, milyen motivációk hajtják. Ezt nekem azonnal le kell reagálnom és végig fognom kell a néző kezét, hogy egy heti adáson vagy egy nagy gálán pontosan megértse azt, hogy amit lát, az miért van. Érdekes, hogy hiába a pankráció az, ami leginkább narratív keretek között van tartva, mégis ebben a műfajban kell a legtöbbet imprózni.

Kun Zsolt: Azt vallom az NFL esetében, hogy egy adott meccsre „felkészülni” nem lehet, csak úgy, ha a liga összes történésével tisztában van az ember, ez pedig egy szeptembertől februárig tartó megállás nélküli odafigyelés. A telefonomra és az órámra az összes fontos oldal és beatwriter híráradata be van állítva, így a nap 24 órájában követem az eseményeket a ligával kapcsolatban. Természetesen a meccsekre ettől még össze kell állítani egy jegyzetet, de ez mostanra már sokkal gyorsabban megy, mint pályám elején, mostanra egy-két óra alatt megvagyok ezekkel. A csapat híreinek, sérültjeinek és heti tranzakcióinak átfutása után jöhetnek az érdekességek és statisztikák bányászásai, de az adott párharc legfontosabb múltbéli momentumait is kigyűjtöm.

Dr. Juhász Zoltán: Ha szűk értelemben fogjuk fel a „készülés” fogalmát, és csak a kommentálásához szükséges jegyzetek összeírását vesszük alapul, akkor közvetítésenként három-négy órában mérhető. Ha tágabb értelemben fogjuk fel, és a teljes gyűjtőmunkát, szabadedzések, időmérő edzések, korábbi futamok megtekintését, a kapcsolódó írott, képi és videós tartalmak feldolgozását, a korábbi felvételek újbóli megtekintését, az események naprakész követését, rendszerezését is ide soroljuk, akkor félek bevallani. Lényegében állandóan készülök, noha nem így fogom fel.

Mi a legnagyobb kihívás egy sportkommentátor számára 2024-ben?

Kerek István: Megtalálni a megfelelő arányokat, és kiszelektálni a rengeteg ránk zúduló tartalomból az igazán relevánsakat és érdekeseket, amelyek valóban hozzáadott értékkel bírnak.

Parrag Zsombor: Talán az, hogy most már túl sok infó van, túl nagy a zaj a sportolók, a csapatok körül. Emiatt borzasztóan nehéz leszűrni azokat a dolgokat, amelyek ténylegesen relevánsak lehetnek a közvetítés és a néző szempontjából. Emellett főleg azoknál a sportágaknál, amelyeket én csinálok, nehéz eldönteni, hogy milyen közönséghez szóljunk: az átlagnézőhöz, aki tudja, hogy mi ez, de csak random nézi? A fanatikus rajongóhoz, aki tud mindent a csapatokról? Az új nézőhöz, aki életében nem látott még tojáslabdát és csak balra kanyarodó autókat? Nem egyszerű, de próbálom ezt kiegyensúlyozni.

Kun Zsolt: Bár rengeteg pozitív visszacsatolást kapok a nézőktől, számomra az a legnagyobb kihívás, hogy egy jó közvetítés az alapelvárás. Érthető, hiszen ez a munkánk. Talán emiatt a legkisebb hibára is hajlamosak ráugrani, pedig évi 100-150 közvetítés esetén az lenne a meglepő, ha nem lennének. Úgy érzem, merek kockáztatni munkám során, sok esetben véleménnyel fűszerezni a szilárd adatokat vagy éppen a mindenki által látott történést. Ennek a mértékére és az időzítésre kell nagyon odafigyelni, hogy például egy-egy szurkolótábor ne akarjon keresztre feszíteni.

Dr. Juhász Zoltán: Meghaladni azt, amihez a néző egy Google- vagy egy Wikipedia- keresés árán is hozzá tud férni. A NASCAR világában történő események tolmácsolása amiatt is különleges feladat, mert a magyar nézők nagy része elsősorban rajtunk keresztül kapcsolódik az eseményhez, így a magyar közönség személyes meggyőződését és az eseményekhez való viszonyulását közvetlenül befolyásolja az, ami a közvetítésben elhangzik. Szakkommentátorként éppen ezért jelent külön kihívást, hogy a közvetítések során élesen elkülönítsem a személyes véleménynyilvánítást a tényszerű közléstől. Hiszem, hogy a szubjektív megnyilvánulásoknak is van létjogosultságuk a sportközvetítésekben, de mindez nem vegyülhet az objektív tájékoztatással.

A cikksorozatunk második, záró részében többek között választ kapunk arra, hogy a helyszíni vagy a stúdiós közvetítést favorizálják a kommentátorok, vagy arra, hogy milyen volt néhány éve felkészülni, és szerintük mennyit fog változni a szakma a következő években.

(Fotó: Network4)