Az szinte biztos, hogy külföldi kapitánya lesz a labdarúgó-válogatottnak, és egyre valószínűbb, hogy valami nagymenő. No de ki? És ki lenne jó nekünk?
Hallani lehetett ugyan például Guus Hiddink nevét is, ám nála nagyobb hal nincs is a piacon, aligha éri meg idehozni horribilis összegért, csodát úgysem tudna tenni. Felbukkant újra Lothar Matthaus neve is, de kétszer talán nem lép bele ugyanabba az áporodott patakba az MLSZ. Matjaz Kek sikeres volt ugyan, de nem húzónév, Robert Prosineckinek meg nincs komoly pedigréje. Négy név, négy szakember neve viszont vagy folyamatosan felszínen van, vagy épp most kapták fel, ám egy igent is mondana. Nézzük, kik ők, és hogy kellenek-e nekünk.
Paulo Sousa
A heves, olykor túlfűtött portugált már jól ismerjük, hiszen dolgozott Magyarországon, a Videotont vezette 2011 májusától 2013 januárjáig. 2012-ben, pont a születésnapján a Vidi kvalifikálta magát az Európa-ligába, tizenegyesekkel jutott túl a jóval erősebb Trabzonsporon. A csoportkör nem is indult rosszul, a sima genki vereség után hazai pályán legyőzték a Sportingot és a Baselt is. Utána viszont már kipukkadt a fehérvári gárda, ráadásul a bajnoki szereplést is negatívan befolyásolta a kétfrontos harc.
A sikertelenséget nem viselte jól Sousa, a hároméves szerződését önkényesen, másfél esztendőre rövidítve, a bajnokság félidejében lelépett. Családi okokra hivatkozott, majd megegyezett a New York Red Bullsszal... Végül ott nem kellett, így pihent fél évet. Sousa tehát ismeri a közeget, a közeg is őt, ám nem túl népszerű. Az őrült portugál mindenkivel összeveszett, volt akivel nagyon: az egyik, számára nem szimpatikus sportújságírót nemes egyszerűséggel lefejelte egy barátságos meccsen. Ezt fél évig tagadta, nem ment el a bíróságra sem, végül pedig... elnézést kért.
Miért lenne jó? Mert szervezett focit játszatott csapatával, és vérmérséklete miatt elég jól motivál. Karakán, nála nincs urambátyám alapon keretbe kerülés. Fiatal, sikeréhes, jól mutatna egy sikeres válogatott szereplés a CV-jében.
Miért nem? Mert egy antiszociális, elmebeteg, összeférhetetlen alak, aki senkivel sem jön ki itthon. Állítólag Csányi Sándor sem akarja őt, sőt, ki nem állhatja. És ez kölcsönös. Emellett elég szerény a tapasztalata, eredménylistája.
Bölöni László
Bölöni a tökéletesen ötvözete az optimális magyar kapitányjelöltnek – magyar, de mégsem. Az erdélyi származású román szakember szíve magyar, beszéli a nyelvet, ám mégsem ebben a posványban szocializálódott, nem állt be a múltban élők sorába. Bölöni játékosként és edzőként is sikeres volt, BEK-et nyert a Steaua középpályásaként, majd bajnoki címre és kupagyőzelemre vezette trénerként a portugál Sportingot és a belga Standard Liége-t. Magyarként volt sikeres Romániában, ennél fordítva sem lehet nehezebb.
Miért lenne jó? Kellő nemzetközi rutinnal van felvértezve, kiismeri magát ő is a magyar közegben, nemzetközileg elismert, végtelenül értelmes, felkészült, széles látókörű szakember. Ő fedezte fel Cristiano Ronaldót, talán nálunk is találna akárcsak egy közepes sztárocskát.
Miért nem? Kevés indokot tudok felhozni ellene, legfőképp azért kevés rá az esély, mert eddig is ügyesen távol tartotta magát a magyar focitól. És nem túl olcsó, bár minden jel arra utal, nem sajnálja a pénzt az MLSZ.
Jupp Heynckes
Kicsit hiddinkes kategória, azzal a különbséggel, hogy a német kizárólag klubokkal ért el sikereket, válogatottnál még nem dolgozott. Na most ő azért tűnik hihetetlennek, mert minden valószínűség szerint hamarosan őt választják a FIFA Év edzőjének, minek után mindent létező trófeát begyűjtött a Bayern Münchennel. Aztán átadta a csapatot Pep Guardiolának. És nemet mondott a Real Madridnak – a magyar válogatott hívására várt...? Na de komolyan: egy kétszeres BL-győztes mester (a Reallal nyerte a másikat), aki már bőven túl van karrierje nagy részén, talán már az egészén is, épp egy kilátástalannak tűnő feladatra izgulna rá?
Miért lenne jó? Jó vicc, hát hisz ő Jupp Heynckes! Az, aki tavasszal még a BL-trófeát emelte a magasba, hatalmas tudás és tapasztalat birtokában van, ráadásul német, akik értenek valamicskét a focihoz, és akik nem dolgoznak keveset. Ha hozná ez egész pereputtyot (értsd: szakmai stáb + pár száz utánpótlásedző), még akár lehetne is focink pár év múlva.
Miért nem? Halk szavú, játékospárti és mondjuk ki, öreg. Aligha fogja élete fő művének tekinteni a magyar foci felvirágoztatását egy 68 éves ember. És talán már a motiváció is megkopott.
Sven-Göran Eriksson
A svéd neve most került elő, sajnos. Mármint nem az a sajnos, hogy még csak most, hanem hogy egyáltalán előkerült. Ő az egyik legtúlértékeltebb szakember a világon, rengeteg helyen dolgozott, de igen kevés helyen alkotott maradandót. Az tény, hogy óriási rutinja van, 1977 óta dolgozik labdarúgóedzőként, dolgozott klubedzőként a legmagasabb szinten Portugáliában (Benfica), Olaszországban (Roma, Fiorentina, Sampdoria, Lazio) és Angliában (Manchester City, Leicester City), volt az angol, a mexikói, valamint az elefántcsontparti válogatott szövetségi kapitánya.
Ez a lista hosszú és impozáns, ehhez viszonyítva az eredménylista viszont kevésbé: van egy svéd, három portugál és egy olasz bajnoki címe, a Lazióval UEFA-kupa-döntőbe jutott. Három vb-n (2002, 2006, 2010) és egy Eb-n (2004) irányíthatta éppen aktuális válogatottját. Az elmúlt két évben Ázsiában (Thaiföld, Arab Emírségek, Kína) haknizott, ami jól mutatja Eriksson habitusát: nem bánja, ha nem nagycsapatnál dolgozik, az se baj, ha nem eredményes, csak legyen jó sok nulla a szerződésben. Legutóbb 2000-ben, vagyis tizenhárom éve nyert bármit is, ami azért nem ma volt.
Miért lenne jó? Mert elvállalná: „Innen is üzenem Csányi Sándornak, hogy várom a hívását.”
Miért nem? Mert sokkal nagyobb a füstje, mint a lángja. Ő nem az a típus, aki hosszú évekig, szisztematikusan építget egy csapatot, odafigyelve az utánpótlásra is. Ehhez képest viszont masszívan zsíros lenne a szerződése. 65 évesen őt is idősnek érzem ahhoz, hogy hosszútávon motivált legyen, lépésről lépésre, az alapoktól építsen fel egy válogatottat, sőt, generációt.
Szerinted vonzó a sonkatündér Tess Holliday?
Summa
Összességében kijelenthetjük, sajnos pillanatnyilag majdnem mindegy, hogy ki veszi át a magyar válogatott irányítását, szarból még egy Heynckes is csak egy billegő várat tud építeni. A legfontosabb az lenne, hogy aki jön, legyen az német, portugál vagy svéd, hozza magával a stábot, pályaedzőstül az erőnléti edzőn át az utánpótlás-igazgatóig. Főleg utóbbi lenne a lényeges, hiszen egyrészt meg kéne tanítani a magyar edzőket a szakmára, másrészt a fiatal srácokat focizni.