Puskás Ferenc, a legendás magyar csatár 2006-ban hunyt el másodszor, ugyanis ötven évvel korábban egyszer már meghalt. Elmeséljük, hogyan.
Sportszempontból nézve 1956 októberének első fele ugyanúgy telt, mint az azt megelőző hónapok, az NB I gőzerővel zajlott, 21-én a listavezető Honvéd 2–1-re verte a Vasast, a Budapesti Kinizsi (így hívták akkor a Fradit) 1–1-et játszott a Csepeli Vasassal, aztán a válogatottak hétfőn már a tatai edzőtáborban gyülekeztek, és készültek az október 28-i svédek elleni meccsre, amit a Népstadionban terveztek lejátszani. A sportcsarnok pénztárainál elővételben már lehetett jegyeket venni 10 és 19 óra között.
Közben a melbourne-i olimpiára készülő magyar sportolók zöme a svábhegyi Vörös Csillag Szállóban tartózkodott, ahol a harcok miatt nem tudtak edzeni. Az úszók, vízilabdázók nem mertek lemenni a Margitszigetre, így teljes edzéstervek dőltek össze pár nap alatt. Annyit tudtak tenni, hogy az egyik termet tornateremmé alakították át, és sokat futottak a hegyen. Most már tudjuk, hogy a vízilabdásokat ez sem zavarta össze, hiszen decemberben az oroszokon is átlépve megnyerték az olimpiát.
Na de miért kezdték el sportolók halálhírét kelteni?
Október 24-én a Szófia utcában egy teherautóról ávósok válogatás nélkül kezdtek lőni az utcában összegyűlt tömegre, akik éppen kommunista könyveket égettek. Az éppen a Sportuszodába igyekvő Hegedüs István magyar bajnok öttusázót is eltalálták, a sportoló a helyszínen meghalt. Ezek után a forradalmi lapokban több alkalommal lehetett olvasni arról, hogy az olimpiára készülő sportolók elestek a harcokban, pedig többségük nem is fogott fegyvert. Akiről pedig tudni lehetett, hogy igen, arról pont nem pletykáltak. Ilyen volt Czibor Zoltán, az Aranycsapat zseniális szélsője, és nem mellékesen a néphadsereg századosa, aki töltött szolgálati pisztollyal járta Budát (igaz, elmondása szerint nem használta) és kapcsolatban állt forradalmárokkal is. Ez jelentős szerepet játszott abban, hogy '57 januárjában nem tért haza a Honvéd dél-amerikai túrájáról. Valószínűleg az aranycsapatos múltja sem mentette volna meg a kivégzéstől.
Elsőként Csermák József, olimpiai bajnok kalapácsvetőt, majd Benedek Gábor öttusázót temette el az utca népe meg a sajtó, és szinte ezzel egy időben kapott szárnyra a hír, hogy az ország Öcsije, Puskás Ferenc is elesett. Aztán jöttek a cáfolatok.
A rémhír forrását nem lehet beazonosítani, főleg hatvan év távlatából, de annyi biztos, hogy a Száguldó Őrnagy halálhíre iszonyú gyorsan bejárta a világsajtót Mexikótól Svájcig, az angol Guardian például címlapon hozta Puskás halálhírét a „gyászol a futballvilág, miután a Száguldó Őrnagy a zsarnokság ellen folytatott harcért életét áldozta” sorral.
Október 29-én aztán maga az érintett vetett véget a pletykáknak, amikor személyesen telefonált be a Népszava szerkesztőségébe. A másnapi számban meg is jelent a sztori.
Puskás tehát nem halt meg, sőt, futballozni szeretett volna, azonban az október 28-i svédek elleni barátságos meccset nem lehetett megrendezni. A harcok miatt nem szállt le Budapesten az az Air France gép sem, amelyik a magyar olimpiai csapatot vitte volna Melbourne-be, így a keretnek a Prága melletti Nymburkig kellett buszoznia, hogy repülőre ülhessenek.
1956 azonban mégis elvette Öcsit a magyar futballtól, mivel a Budapesti Honvéd hosszúra nyúlt novemberi túrájáról sokan nem tértek haza, így az október 14-i osztrákok elleni meccs volt az Aranycsapat utolsó fellépése. Egy bilbaói kupameccs és egy dél-amerikai pénzszerző túra után Kocsis Sándor és Czibor Zoltán az FC Barcelona játékosai lettek, Puskás némi olaszországi kitérő után a Real Madridba került. Grosics sokáig hezitált Bécsben, hogy mit tegyen, mivel neki már korábban is volt dolga az ÁVH-val, de családi okok miatt a hazatérés mellett döntött.
Öcsi bácsi 79 évesen, 2006. november 17-én hunyt el, vagyis éppen ötven évvel az említett események után, így aztán tulajdonképpen valóra vált a mondás, amely szerint ha valakinek a halálhírét keltik, az sokáig él. Persze alakulhatott volna ez másképpen is, mondjuk nem vonulnak be az oroszok, győz a forradalom, és mindenki hazatér. De tudjuk, hogy a régi sportközhely szerint a futballban nincsen olyan, hogy ha, és akkor még nem is beszéltünk a valóságról.
(Fotók: Fortepan)