Ronnie O’Sullivan nyerte a 2022-es sznúker-világbajnokágot, miután az egész vb-n kimagaslóan játszott, és a döntőben is végig irányított Judd Trump ellen. A Rakéta becenevű angol a sznúker történetének legnagyobb tehetsége, rocksztárja és minden bizonnyal legsikeresebb alakja. Az egyedülálló tehetség azonban áldás és átok is volt egyben, de karrierje második felére már küzdeni is megtanult a démonjait is legyőző O’Sullivan.
Vannak olyan sportolók, akik egyszerűen túlnövik a sportágukat. Maradonát az is ismerte, akit a foci egyáltalán nem érdekelt, Michael Jordan neve annak is ismerős volt, akinek fogalma sem volt a kosárlabda szabályairól, ahogy Tiger Woodsot sem kell bemutatni senkinek, pedig golfot felénk nem sokan néznek. A sort lehetne még folytatni néhány névvel, és mindenképp meg kellene említeni Ronnie O’Sullivant is, akinek a hírneve, a népszerűsége messze megelőzi globálisan a sznúker ismertségét.
2001-2002 körül láttam először sznúker-meccset, és valamikor ekkor láttam először játszani O’Sullivant is. A szabályok minimális ismerete és egy 10 éves srác éleslátása elég volt ahhoz, hogy rögtön leessen, ez az akkor a szememben egy rocksztárhoz hasonlító pali különleges. A parádés lökései, a könnyedsége és a szenzációs játéka hamar azt eredményezte, hogy megszerettem a sznúkert. Miatta. Nyilván ezzel nem vagyok egyedül, sőt. Ronnie O’Sullivan a világ legismertebb sznúkerese, generációk kedvence.
Közel három évtizede a sportág kiemelkedő alakja, az első világbajnoki címét 2001-ben nyerte, az eddig utolsót, a hetediket hétfő este. Az sosem volt kérdés, hogy a tehetsége egyedülálló, az azonban sokáig igen, hogy csak minden idők legnagyobb tehetsége marad, vagy ő lehet a sznúker történetének legkiemelkedőbb és egyben legsikeresebb versenyzője. Most már az utóbbi sem kérdés, az út azonban nem volt zökkenőmentes, O’Sullivannek az asztal mellett és a magánéletében is meg kellett vívnia a harcait.
Az essexi származású O’Sullivan már gyerekként különleges volt.
Ötévesen kezdett el sznúkerezni, tízéves korában meglökte az első százas brékjét, 15 évesen pedig az első maximumát, azaz 147-es brékjét. Tizenhat éves korában lett profi játékos, és aki addig nem hallott róla, az rögtön megismerte: az első 76 selejtezős meccséből 74-et megnyert.
Egy évvel később, 1993-ban megnyerte az egyik legfontosabb sznúkertornát, a brit bajnokságot, ezzel ő lett minden idők legfiatalabb játékosa, akit pontszerzőt nyert. A döntőben azt a Stephen Hendryt győzte le, akivel az elkövetkező két évtizedben rivalizált, és ma mindketten rekorderek a hét-hét megnyert világbajnoki címükkel.
1995-ben megnyert egy másik fontos bajnokságot, a Masterst, és egyre közelebb került ahhoz, hogy a világ legjobb játékosa legyen. A vb-n azonban nem tudott ekkor még felérni a csúcsra, zsinórban három elődöntőt bukott, de így is volt több emlékezetes pillanata, ezek közül is kiemelkedik az 1997-es világbajnokságon öt perc és nyolc másodperc alatt lökött maximum brékje, ez a mai napig világrekord és közel megdönthetetlennek tűnik.
A vb-történetének leggyorsabb 147-es brékje:
A 147-es brék sznúkerben a tökéletes játékot, frémet jelenti. Ebben az esetben a játékos mind a 15 piros golyót követően a feketét (hétpontot érő golyót) löki be, majd a színeseket is letakarítja az asztalról, az így kapott maximális érték a 147 pont.
A karrierje tehát szépen épült, magánéletbeli gondjai azonban már ekkoriban és korábban is voltak. Nem egy megszokott angol kisvárosi családba született, az apja szexshop-hálózatot üzemelt, 1992-ben pedig gyilkosság miatt életfogytiglanra ítélték. Vagyis a fiatal O’Sullivan épp profinak állt, amikor szembesült azzal, hogy az apja a sikereit személyesen soha nem láthatja. Később az életfogytiglant 18 évre csökkentették, az apja 2010-ben szabadult. 1996-ban az anyjának is meggyűlt a gondja a hatóságokkal, adócsalás miatt egy évre börtönbe került.
Az első világbajnoki címét – tehetségéhez mérten – viszonylag későn, 2001-ben nyerte meg, a döntőben az egyik nagy vetélytársát és a ’92-es legendás évjárat másik tagját, a skót John Higginst győzte le. Nem tudta a vb-ket olyan szinten dominálni, mint a ’80-as években Steve Davis vagy a 90’-es években Stephen Hendry (aki zsinórban öt vb-t nyert), de folyamatosan ott volt az élmezőnyben, és elfogadott tény volt, hogy az eredményektől függetlenül ő a világ legjobb játékosa.
2004-ben és 2008-ban újra világbajnok lett, de a sikerek, a zsenialitás mellett a balhék és függőség is jelen volt az életében. Drog- és alkoholproblémákkal, illetve depresszióval is küzdött, ezek nyilvánvalóan a játékára, a viselkedésére is hatással voltak. Egy Stephen Hendry elleni – számára nem túl jól alakuló – meccsen 2006-ban egy kihagyott lökés után egyszerűen kezet gyújtott ellenfelének és a bírónak, ezzel jelezve, feladja a meccset. Hasonlóra nem igazán volt példa korábban, és viszonylag nagy balhé lett az ügyből – 21 ezer fontos pénzbüntetést kellett végül fizetnie.
2010-11 körül úgy tűnt, hogy pályafutása csúcsán már túl van, kiesett a világranglistán a legjobb tízből, és láthatóan már nem élvezte a játékot. Ekkor kezdett el együtt dolgozni Steve Peters sportpszichológussal, és a közös munka meghozta a várt eredményt. Mentálisan kiegyensúlyozottabb lett, újra megtalálta a sznúker iránti szeretetét.
„Segített, hogy igazi profi legyek. Mindig is megvolt a játékom, a tehetségem. Ha ment a sznúker, minden rendben volt, ha azonban rossz napom volt, akkor csak azt vártam, hogy minél hamarabb lelépjek. Megtanított arra, hogy senki sem lehet mindig tökéletes, megtanított küzdeni”
– mondta a hetedik világbajnoki címe után a Petersszel való közös munkájáról.
Azt is kiemelte az interjúban, hogy a rekordok fontosak, jó dolgok, de soha nem a csúcsok motiválták. Akkor tud a legjobban teljesíteni, ha élvezi a játékot, és nem akkor, ha címekért, rekordokért küzd. Persze a győzelmek is jönnek, ha élvezi a sznúkert.
Az elmúlt egy évtized leginkább erről szólt O’Sullivan számára. Megtanult küzdeni és megtanulta élvezni a játékot. Ez pedig párosulva az egyedi tehetségével és az életmódváltásával azt eredményezte, hogy összesen már hét világbajnoki címnél tart. A 2022-es győzelmével ő lett minden idők legidősebb vb-győztese, de nem úgy tűnik, hogy lassítana. Többször lenyilatkozta, hogy számára túlságosan hosszú a 17 napos világbajnokság, és a hétfői győzelme után is azt emelte ki, hogy megkönnyebbülést és nem feltétlen boldogságot érez. Ennek ellenére nem tűnik úgy, hogy egyhamar befejezné, megígérte, hogy jövőre visszatér a sheffieldi Crucible Színházba, hogy megszerezze a rekordnak számító nyolcadik világbajnoki címét.
Ronnie O’Sullivan tehát hetedik alkalommal nyert világbajnokságot, ezzel megerősítette a helyét a sznúker képzeletbeli trónján.
Az eddig sem számított újdonságnak, ha úgy hivatkoztunk rá, mint a sportág történetének legjobbjára, most azonban már az is tényszerű megállapítás, ha azt mondjuk, ő minden idők legeredményesebb sznúkerese. Holtversenyben neki van a legtöbb világbajnoki címe, ő nyerte a legtöbb pontszerző versenyt, neki van a legtöbb száz feletti breakje és 147-es lökése is.
És úgy tűnik, hogy karrierje késői szakaszára megtalálta a lelki nyugalmát, aminek az egyik hozadéka, hogy 46 évesen pályafutása csúcsán van, és jelenleg az sem elképzelhetetlen, hogy nem a nyolc világbajnoki cím lesz a plafon számára. Egy motivált, csúcsközeli Rakétára pedig a sznúkernek és nekünk, szurkolóknak is nagy szüksége van.
(Fotó: Getty Images)