Márpedig mikor máskor próbálna az ember megbarátkozni vele, ha nem a szezon kellős közepén? Az elkészítése meglepően egyszerű, az íze nagyszerű, az élettani hatásai pedig megkoronázzák ezt a két jó tulajdonságot.

A spárga latin neve Asparagus officinalis, a spárgafélék családjába tartozik. A leveleit ismerősek lehetnek nyúlárnyék néven, nekünk azonban, fogyasztási szempontból legalábbis, a hajtás a fontos. Többféle spárga létezik: zöld, lila és halványított spárga – ez utóbbiban nincs klorofill, azaz zöld színanyag, mivel sötétben termesztik. Emiatt népszerűbb, különlegesebb, cserébe viszont a zölddel ellentétben nincs benne rutin.

A spárgahajtások rostjai jól emészthetőek, és alig tartalmaznak valamicske zsírt, így egyáltalán nem hízlalnak: 100 grammban mindössze 20 kalória van! Tápanyag viszont annál több szorult belé: A-, B1-, B2-, C- és E-vitaminban, folsavban gazdag, van benne kalcium, magnézium, foszfor, vas, kálium és cink is, továbbá számos aminosav is. Antioxidánsokban igen gazdag, sokáig keringett például a neten egy állítólagos cikk, amely a spárga rákellenes hatásáról ömlengett. Nos, ha nem is találtuk meg benne a rák ellenszerét, az bizonyos, hogy fogyasztása nagyon hasznos. Jó hatással van a kiválasztó szervendszerre, ami – különösen nőknél – óriási fegyvertény ebben a csalóka tavaszi időben.

Aki spárgát eszik, ne lepődjön meg, ha másnap sötétebb, jellegzetes szagú lesz a vizelete: ez egy természetes és teljesen ártalmatlan következmény: méregtelenít, és vízhajtó hatása van ugyanis, ráadásul még az érszűkület ellen is jó.

Hát nem isteni?