Az egyik pillanatban még őket ünnepli a világ, a következőben pedig megvetendő bűnözők. Három sportoló, aki a csúcsról egyből a mélybe zuhant.

Technikai kiütés

Egy ilyen összeállítást illik ökölvívókkal kezdeni, végtére is ők azok a sportolók – mindenféle csúnya sztereotípia nélkül –, akiknek az erőszak tulajdonképpen a vérükben van.

Ha a rosszfiú ökölvívók közül is meg kellene választani a legrosszabbat, bizonyára Mike Tyson végezne az első helyen. A fényes tehetségű és karrierje vége felé megbomló elméjű Iron Mike eddigi élete során háromszor volt börtönben, összesen negyven hónapig. A legemlékezetesebb esete profi karrierjének csúcsán, vitathatatlan világbajnokként következett be.

1991-ben Tyson érdeklődőként vett részt a Miss Black America szépségversenyen, és az este során közeli ismeretségbe keveredett egy Desiree Washington nevű hölggyel. A hölgy hetekkel később nemi erőszakkal vádolta meg, és bár tulajdonképpen a mai napig nem derült ki pontosan, mi is történt azon a bizonyos éjszakán, ahhoz mégis elég volt, hogy vádat emeljenek.

A tárgyalás során Tyson ugyan mindvégig ártatlanságát hangoztatta, a bíróság mégsem kegyelmezett: az ítélet tíz év letöltendő volt, ebből négy év felfüggesztett. Jó magaviselet miatt 1995 tavaszán kiszabadult, és hogy mennyire nem tört ketté a karrierje a börtönévek alatt, azt az is bizonyítja, hogy új promoterével, Don Kinggel azonnal 250 millió dolláros exkluzív szerződést írt alá. Ezek után még kétszer sikerült világbajnoki címet szereznie, és visszakapaszkodott a csúcsra, de a Holyfield elleni legendás ütközetekkel tulajdonképpen elindult karrierjének hanyatlása.

1999-ben, amikor karrierje már jócskán túl volt zenitjén, egy apróbb közúti baleset utáni verekedés, pontosabban verés miatt – ugyanis Tyson egyszerre két szerencsétlen autóst hagyott helyben – három és fél hónapot ült. Visszavonulása után is összeakadt a törvénnyel, 2007-ben 24 órát kellett a rácsok mögött töltenie kábítószeres állapotban való vezetés miatt. Iron Mike azóta köszöni szépen, jobban van, és a legutolsó hírek szerint musicalekben szeretne szerepelni. Sok sikert!

Csúszós pálya

A kanadai jégkorongozó, Mike Danton a New Jersey Devils és a St. Louis Blues NHL-csapataiban játszott, statisztikai lapja szerint nem kiemelkedően, de nem is rosszul. Az egyébként Mike Jefferson néven anyakönyvezett játékos a családjától való elhidegülés miatt az ügynöke, David Frost hatására váltott nevet 2002-ben, két év múlva valószínűleg a szülők is áldották a fiuk korábbi döntését. Danton ugyanis 2004-ben bérgyilkost fogadott, hogy megölesse ügynökét.

Ám az ügy korántsem volt egyértelmű: Danton vallomása szerint a célpont valójában az apja volt, akivel megromlott a viszonya, de széles körben azt gondolják, hogy Frostot akarta megöletni, mivel az teljesen rátelepedett Dantonra és családjára. Több jel is az utóbbi feltételezésre utal, de egyes konspirációk szerint a játékos és ügynöke között homoszexuális viszony alakult ki, amely annyira tarthatatlanná vált, hogy a sportoló ily módon akart véget vetni a kapcsolatnak.

Frostot egyébként korábban többször megvádolták kiskorúak elleni erőszakkal, ám a vádemelést mindig sikerült elkerülnie. A kusza sztori végül is nem happy enddel ért véget: Mike Dantont gyilkosság elkövetésére való összeesküvés vádjával hét és fél év letöltendő szabadságvesztésre ítélték. Öt év után annyit sikerült elérnie, hogy az amerikai börtönből egy kanadaiba került, és végül kegyelemmel 2009 szeptemberében szabadulhatott.

A profi karrierjét a börtönévek után nem tudta folytatni, mivel az Egyesült Államokba nem kapott beutazási engedélyt, a hűvösön viszont egyetemi tanulmányokba kezdett, ezért harmincévesen a kanadai egyetemi ligában tért vissza. 2011 őszén Európába igazolt, a svéd divízió 1-es IFK Orébe, ahol paradox módon rögtön az első meccsén megmentette egyik csapattársa életét. Egy ütközés után játékostársa, Marcus Bengtsson beverte a fejét a jégbe, és rángatózni kezdett, ám Danton az orvos érkezéséig elhárította az életveszélyt azzal, hogy biztosította Bengtsson nyelvét, hogy a rohamot kapott játékos ne tudja lenyelni.

Csakis a színtiszta igazat

Az egykori világ- és olimpiai bajnok futónő, Marion Jones esete annyiban különbözik az előző kettőtől, hogy ő inkább már sokadvirágzását élte, amikor előbb vissza-, majd a pályafutása befejeztével börtönbe kellett vonulnia. Jones 2007. október 5-én ismerte el, hogy 2000-ben, a sydney-i olimpiai játékok idején tiltott teljesítményfokozókat használt, ezzel együtt pedig visszavonulását is bejelentette.

Akkor már több éve tartott a vizsgálat a híres-hírhedt BALCO-ügyben, ami az egész atlétikai társadalmat fenekestől felforgatta. Egy San Franciscó-i laboratórium egy vegyésze, Patrick Arnold fejlesztette ki a THG nevű, kimutathatatlan teljesítménynövelő doppingot, amivel több éven keresztül az ellenőrök előtt jártak a doppingoló versenyzők. (Persze mi sem vagyunk naivak, azóta a helyzet csak rosszabbodott, hogy csak egy példát mondjuk: Lance Armstrong). Közel ötven amerikai élsportoló, köztük olimpiai és világbajnokok voltak a BALCO ügyfelei.

Marion Jonest pályafutása során folyamatosan doppingvádakkal illették, többek között két korábbi férje, C.J. Hunter és Tim Montgomery is lebukott, ám neki egészen 2007-ig sikerült tartania magát a támadásokkal szemben. Már a vallomása előtt, 2006-ban, az amerikai bajnokságon is produkált egy pozitív doppingtesztet, ám a B-próba – addigra valahogy eltűnt a szervezetéből az EPO – végül megmentette. Érdekes, hogy Jones népszerűsége a doppingvádak alatt sem csökkent, elsősorban azért, mert a külvilág számára mindig megmaradt egy kedves, sztárallűröktől mentes nőnek.

Végül Jones 2007-ben tört meg egy New York-i kerületi bíróságon, és ekkor már nem csak a doppingolás, hanem a hamis tanúzás vádjával is szembe kellett néznie. Az atléta mind az öt olimpiai érmét visszaadta, és elfogadta az USADA kétéves eltiltását. Ezenkívül megfosztották az összes, 2000. szeptember 1-jét követő eredményétől, és ha ez még nem lett volna elég, akkor a BALCO-vizsgálat kapcsán felderített csekkhamisítási és pénzmosási ügyben is elmarasztalták; 2008 márciusától hat hónapot ült. Ugyan Jones az eltiltás és a börtönbüntetés letöltése után még próbálkozott a kosárlabdával, az már inkább csak amolyan szimbolikus visszatérés volt, semmint komolyan vehető próbálkozás.

Tovább:
A legfrissebb cikkekhez

A rovat többi cikkéhez
A szerző e heti kedvencéhez: Síelés, bulizás, csajozás – A legjobb osztrák síterepek

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Rangsorba állítottuk 2024 tíz legjobb futballistáját

Carlo Ancelotti lett az év legjobb klubedzője

Megvan Schäfer András idénybeli első gólja

További cikkeink a témában