1. Brandet épített

Alexander Chapman Alex Ferguson neve egybeolvadt a Manchester Uniteddal, nem túlzás kijelenteni, hogy ő maga a United. Mr. MU pontosan tudta és értette, hogy a futball a szórakoztatóipar, ő pedig a futball része. Miután elkezdte termelni a trófeákat, népszerűsége egyre magasabbra tört, neve összeforrt a Manchester Uniteddal. És klub a világ legnagyobb sportklubjai közé emelkedett, volt idő, mikor egyértelműen a legértékesebb futballvállalkozás volt. Persze nem csak a klubot emelte brandszintre, maga is az lett – a rágózó, borvirágos képű, mindig elegáns brit úr, aki nem is mindig egy úr… Ha valakire, hát rá mondhatjuk, hogy egy intézmény. Maga a vörös ördög.

2. Hűséges

Ezt aligha kell megmagyarázni, ezek a számok egészen hihetetlenek a mai világban: az öreg Sir 1986 novemberében vette át a Manchester United irányítását Ron Atkinsontól, és most, 2013 nyarán fog felhagyni az edzősködéssel, vagyis 26 és fél évet töltött el a vörös ördögök kispadján, ahol 1500 meccsen irányította a csapatot. De a történet nem ért ám véget, ugyan már nem ő fog ordibálni az öltözőben (bár ki tudja), de a klubnál marad, elfogadta a Glazer fivérek ajánlatát, igazgatóként fog tovább dolgozni az MU-ért.

Azért azt kevesen mondhatják el magukról, hogy még életükben, mi több még aktívként szobrot emelnek neki. És még kevesebben érdemlik meg.

3. Nagyszerű focistákat és embereket nevelt

A Man. United, illetve ezáltal maga Sir Alex mindig is híres volt arról, hogy a saját utánpótlásból emelt fel tehetséges brit fiatalokat, akiknek aztán egy része igazi klasszis, sőt, világsztár lett. A legkomolyabb ilyen eredménye a 1998–99-es szezonban volt, amikor triplázott az a csapata – tehát megnyerte a Premiershipet, az FA-kupát és a BL-t is –, melyben a klub történetének talán legjobb generációja játszott. Akik természetesen a saját utánpótlásukból kerültek fel: David Beckham, Paul Scholes, Ryan Giggs, Gary és Phil Neville, valamint Nicky Butt is az 1992-es ifibajnokságot nyerő csapat tagjai voltak. A BL-t mellesleg minden idők legemlékezetesebb döntőjében nyerték meg a srácok.

Ezek a labdarúgók nem csak nagy játékosok lettek, de emberileg is nevelték őket, Ferguson híresen szigorú volt, játékosai imádták, de féltek tőle. Beckham ugyan celeb lett, ekkor ki is paterolta a csapatból Fergie, ám az tény, hogy a szélső mindig példásan alázatos volt, rengeteget edzett, a mai napig fitt és 37 évesen is csúcsszinten játszik. No meg Scholes 38, Giggs pedig 40 évesen. Nincsenek véletlenek.

4. Sztárokat fedezett fel

Éric Cantona, Roy Keane, Wayne Rooney, Cristiano Ronaldo, Ruud Van Nistelrooy, Nemanja Vidics – a teljesség igénye nélkül.

Vajon annyira jó focisták lettek volna akkor is, ha nem az öreg kezei alá kerülnek? Költői, persze, az viszont tény, a Sirnek volt szeme a tehetségekhez. A Leedsből igazolt Cantona ugyan bajnok lett épp a Manchester előtt, de mindössze 15 meccsen lépett pályára, nem mondhatjuk, hogy húzóember volt. De Fergusonnak kellett. Aztán az őrült francia hamar közönségkedvenc lett az Old Traffordon, és igazi vezér az öltözőben és a pályán is. Az ő irányításával 26 év után ismét bajnok lett a United, akkor már a Premier League-ben, amit aztán gyorsan még három másik bajnoki cím követett. Öt év alatt tehát négy arany, King Eric volt a legnagyobb sztár.

Cantonával ellentétben Roy Keane és Nemanja Vidics nem voltak épp labdazsonglőrök, ám Fergie kezei alatt előbbi egy igazi ikon lett, aki hét bajnoki címet, négy FA-kupát és egy BL-t nyert a csapattal, utóbbi pedig minden idők egyik legjobb manchesteri védőjévé nőtte ki magát. Van Nistelrooyt egy nagyon súlyos sérülés után hozta el a PSV-től, elég komoly kockázatot vállalt tehát a menedzser, ám a holland nem hagyta cserben: 219 MU-mérkőzésen 150-szer talált a kapuba.

Cé Ronaldóról mindenki tudja, hogy Manchesterben lett világsztár: pattanásos képű, zabolátlan sihederként hozta el a mester a Sportingtól. A városi legenda szerint a játékosai beszélték rá egy repülőúton, amikor épp hazafelé tartottak Lisszabonból. A vézna portugál ugyanis hülyét csinált belőlük az egymás elleni találkozón. Ferguson aranylabdást faragott a nagy adag tehetséggel megáldott szélsőből.

5. Egy új pozíciót, új modellt alakított ki – ő a menedzser-prototípus

Ne legyenek illúzióink, a bójákat nem ő pakolgatta az edzőpályán – bár az nálunk is a pályaedző feladata –, még csak nem is biztos, hogy végig jelen volt az edzéseken, ő igazán a stratégia kialakításában volt zseniális. És nem csak a pályán, a taktikával kapcsolatban, hanem az egész éves, szezonra vonatkozó tervezésben: kiket kellene igazolni, ki távozzon, mennyi pénzt költsenek, melyik az optimális kezdőcsapat, ki kivel érti meg magát a legjobban pályán. Egy személyben volt vezetőedző, szakmai igazgató és kicsit klubmenedzser is, elképesztő volt a munkabírása még 70 évesen is. És el ne felejtsük: emellett nála jobban kevesen tudták motiválni a játékosokat, ha kellett csepegtetett némi önbizalmat megfáradt játékosaiba, de nem átallott leordítani a fejüket – ezt hívják a rettegett hajszárítónak. Ez is a brand része.

6. Eredményes

Alex Ferguson a tíz, skóciai trófea mellé harmincnyolcat behúzott Angliában is. A két országban összesen nyert 48 címével nem hivatalos világcsúcstartó. Kétszer nyert Bajnokok Ligáját, tizenháromszor nyerte meg a Premier League-et, az utolsót éppen pár hete, valamint mindössze tízszer lett ott az Év menedzsere. Jó hosszan lehet böngészni az eredményeit.

7. Szereti a magyarokat

Több interjúban is megemlítette, hogy 1960-ban, 18 évesen a helyszínen, Glasgow-ban tekintette meg a Bajnokcsapatok Európa-kupája döntőjét, amikor a Real Madrid Puskás négy góljával 7–3-ra lenyomta a Frankfurtot, és ez meghatározó élmény volt számára. Akkor szerette meg a magyar focit, és persze Puskás Öcsit.

Egyéb kötődése is van, hiszen Temesvári Miklós labdarúgóedzővel igen jó kapcsolatot ápol, ahogy a magyar fogalmazott, "spontán barátság alakult ki kettőjük között". Később Temesvári közbenjárására Ferguson 2007 januárjában magyar szakembereknek tartott előadást Budapesten. Szintén a fociedzőn keresztül került kapcsolatba Ferguson a háromszoros olimpia bajnok vízilabdaedzővel, Kemény Dénessel, akivel azóta többször is találkoztak, kölcsönös tiszteleten alapuló jó kapcsolat alakult ki közöttük.

A skót egyébként az Aréna Plaza beruházása miatt anyagi szempontból is érdekelt Magyarországon.

8. Képes volt folyamatosan megújulni

Noha soha nem lebegett a feje felett Damoklész kardja, nem kellett álmatlanul forgolódnia amiatt, hogy a hétvégi bajnoki után ajtót mutat neki az aktuális tulaj vagy igazgató – kivétel talán a '80-as évek vége, akkor úgy tűnt, nem felel meg az elvárásoknak –, mégsem áztatta magát a langyos vízben, képes volt folyamatosan megújulni, haladni a korral, a kor követelményeinek megfelelően alakítania a taktikát, játékosállományt. Nem volt nagy újító, nem lehet a nevéhez fűzni olyan korszakalkotó húzásokat, mint például Michels totális futballja, vagy Cruyff majd Guardiola által kifejlesztett tiki-takája, vagy akár Herrera catenacciója. Számára inkább a tökéletes csapategység volt a legfontosabb, valamint a fiatalok menedzselése. És persze amit már említettünk: a motiválás.

Hosszú évekig, sőt, esetében évtizedekig a 4–4–2-es hadrendben játszatta csapatait, ehhez a masszív, tökélyre fejlesztett taktikához kereste a leginkább odaillő játékosokat. Minden egyes ellenféllel szemben tudta, kiket kell pályára küldeni, hogy a legjobb eredményt lehessen elérni, nem félt variálni, kihagyni akár a jobbnak tűnőt is. De nem ragaszkodott makacsul a hadrendhez sem, hiszen idén például már egy sokkal modernebb és rugalmasabb MU-t láthattunk (4–2–3–1).

9. Közepesen gyenge játékosból lett topmenedzser

Játékosként több skót közepesen ismert csapatban is megfordult, játszott a Harmony Row-ban, a Drumchapel Amateursben, a glasgow-i Queens Parkban, a St. Johnstone-ban, Dunfermline-ban, még 41 meccs erejéig a Rangersben is, ám akkor épp egyértelmű Celtic-fölény volt Skóciában. Aztán a hetvenes évek elején játékosmenedzserként a Falkirkben, végül az Ayr Unitedban fejezte be pályafutását. A tizenhét éves játékos-pályafutása alatt 328 mérkőzést játszott és rúgott 167 gólt. Ez egyáltalán nem rossz mutató, sőt, eljutott a ligaválogatottságig is, de azért maradandóan nem égett bele a drukkere agyába csatárként.

10. Bölcs

Így indokolta a döntését, hogy a szezon végén visszavonul: „Sokat gondolkoztam a visszavonuláson, és ez olyan döntés volt, amelyet nem volt könnyű meghozni. Talán ez a megfelelő, helyes időpont, hisz nekem fontos volt, hogy akkor hagyjam ott a csapatot, amikor a lehető legerősebb arcát mutatja, és úgy gondolom, most ez a helyzet. A bajnokságot nyerő keret minősége, az életkorok kiegyensúlyozottsága jó alapot nyújt a sikerek folytatásához, míg a fiatal hátország struktúrája biztosítja, hogy a klub a legfényesebbek egyike marad.” Kiváló szakember, remek ember.

(Fotó: Europress/Getty, vlv.hu; forrás: hvg.hu, nso.hu)