„Soha nem fogsz megérteni minket, ha nem vagy velünk” – mondják magukról a félelmetes(nek tűnő) olasz ultrák. Tobias Jones úgy döntött, ennek utánajár és velük lesz. Mindenhol. És ebből született ez a lehengerlő erejű, lendületes és letehetetlen könyv erről a különös és összetett szubkultúráról. Helyenként konkrétan megdöbbentő.
2018-ban megrázó hír érkezett Milánóból, meghalt egy Inter-szurkoló a Napoli elleni mérkőzés előtti szurkolói összecsapás közben. A 35 éves Daniele Belardinelli volt az áldozat, akiről sem akkor, sem később nem tudtunk meg sokat, akárcsak arról, mi is történt pontosan abban az ominózus ütközetben.
Most viszont Jones elmesélte nekünk a teljes történetet az Ultra – Az olasz futball sötét oldala című könyvében, amely egyrészt árnyalja a képet, másrészt ezer és egy oldalról világítja meg az ultrák rejtélyes, egy kívülálló számára igencsak visszataszító, bűnözői életét.
Tobias Jonest, bár szerette a focit, mindig is a szurkolói lét és lélektan érdekelte elsősorban, így merész húzásra szánta el magát: közel akart kerülni egy ultracsoporthoz, hogy megértse őket, a tetteiket, a motivációjukat. Azt mondja,
a szurkolókon keresztül nem a futballt lehet megérteni, hanem azt, miért rajonganak annyian és annyira ezért a sportágért, és egyben egy társadalmi kórképet is ki lehet állítani, ha ezen a szemüvegen át tekintünk a világra.
Az író végül Cosenzát választotta azért, mert kicsi és nem túl sikeres klub, viszont élénk és szenvedélyes az ultraélet, amely sokkal több mint szurkolás: társadalmi és szociális segítséget nyújtottak az elesettek, szegények, fogyatékosok és bevándorlók számára.
„Meghalnak a csapatukért. De akár ölnek is.”
Ultrának lenni Olaszországban vallásnak számít, azonban az ultralét nem feltétlenül egyenlő a bűnözéssel, bár a legtöbb csoport nyilván bőven nem makulátlan, drog- és politikai ügyek is előkerülnek az Ultraban. Jones remekül mutatja be az ultrák világát, akik azt állítják, ők lázadók, akik a rendőrállam és a modern futball ellen harcolnak. Viszont azt is tartják, ma már csak az ő köreikben van jelen a valódi összetartás, a közösség tisztelete és a sport nemes szelleme.
Ezek a fanatikusok persze helyenként túlértékelik a szerepüket, és túllépnek a törvényesség határain is, de azt nem lehet tőlük elvenni, hogy igazi lokálpatriótaként imádják a városukat, tartományukat, és tesznek is érte. Miközben persze a legtöbb városban, városrészben tapicskolnak a mocsokban, bűnben, lopások, késelések, verekedések kísérik az útjuk, nehéz velük azonosulni.
Az író természetesen Cosenzán kívül számtalan helyre elrepít minket a könyvében, néha időutazásra is invitálja az olvasót, hiszen tényleg elképesztő sztorijai vannak a múltból is, miközben bejárjuk Sienát, Torinót, Rómát vagy épp Genovát. Rettegünk, izgulunk, csodálkozunk és meghökkenünk.
De hogy is volt az a szerencsétlen eset Daniele Belardinellivel, azaz Dedével?
„...De ha a szalagcímek mögé pillantunk, a történet nem ennyire egyértelmű. Amikor a rendőrök megnézték a verekedésről készült felvételeket, amelyeket a környéken lakók, illetve a biztonsági kamerák készítettek, egyértelművé vált, hogy a két csoport valójában csak minimális mértékben konfrontálódott. Többnyire egymástól távol álltak, verbálisan inzultálták és vasrudakkal dobálták egymást. Figyelembe véve, hogy a mintegy száz interes éles és nehéz, az erdészek és kőművesek által használt eszközökkel fegyverkezett fel, a sérültek listája meglepően rövid volt. A haláleset sem szándékos cselekmény miatt, hanem teljesen véletlenül következett be. Több szemtanú azt vallotta, az Inter ultrái még meg is tapsolták a nápolyiakat, amiért átadták a haldokló férfit, mintha az egész agresszió egy rituális játék része lenne, amit bármikor félbe lehet szakítani, ha az élet – vagy a halál – közbeszól.”
Az Ultra – Az olasz futball sötét oldalát, amely 2020-ban megnyerte az év sportkönyve-díjat Angliában, itt tudod megvásárolni 3990 forintért.
(Fotó: a szerző)