71 éve annak, hogy az Aranycsapat elszenvedte a magyar futball történetének legfájóbb vereségét.
1954. július 4-én játszotta második világbajnoki döntőjét Magyarország, az 1952-ben olimpiai bajnoki címet szerző Aranycsapat Svájcban, a berni Wankdorf-stadionban toronymagas favoritként lépett pályára az NSZK ellen, amelyet a csoportkörben 8:3-ra megnyert. Igaz, a németek akkor nem a legerősebb kezdőjükkel álltak ki.
A magyar válogatottat akkoriban a világ legjobbjának tartották, 1950 óta nem győzték le nemzetközileg jegyzett meccsen. A vb-n összesen 27 gólig jutott a magyar csapat, ez azóta is rekord. Óriási esélyesként érkeztek a döntőre Puskásék, és kilenc perc után már kettő volt a magyar előny, Puskás mellett Czibor talált be. A 19 percben azonban már döntetlen volt az eredmény, Morlock és Rahm góljával egyenlített az NSZK. A meccs hajrájában Rahm duplázott, három perccel később pedig nem adták meg Puskás Ferenc szabályos gólját. Az eredmény már nem változott, a német válogatott lett a világbajnok, Magyarország pedig a második és eddig utolsó vb-döntőjét is elbukta.
Az elveszített döntő után évtizedekig keresték a miérteket, az Aranycsapat kapusa, Grosics Gyula azt mondta, a vereségben közrejátszott a meg nem adott gól, hogy Puskás nem volt teljesen egészséges, hogy a németek öt új játékossal álltak ki a döntőre, és hogy a meccs előtt a csapat nem tudott megfelelően pihenni. Az eredményen ez azonban már nem változtat.
Az MLSZ YouTube-csatornáján elérhető egy hosszabb összefoglaló a döntőről:
NSZK–Magyarország 3:2
Magyarország: Grosics – Buzánszky, Lantos, Bozsik – Lóránt, Zakariás – Czibor, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Tóth M
NSZK: Turek – Posipal, Kohlmeyer, Eckel – Liebrich, Mai – Rahn, Morlock, O. Walter, F. Walter, Schäfer
Gólszerző: Puskás (7.), Czibor (9.), ill. Morlock (11.), Rahn (19., 84.)
(Fotó: World Soccer)
