Az argentinok 1978-as világbajnoki címe

A FIFA-val és a futball-világbajnokságokkal kapcsolatosan sokszor felmerül a bunda, a korrupció gyanúja, és sajnos sokszor többről van szó szimpla gyanúnál. Az egyik leghíresebb sötét sztori az 1978-as argentin világbajnoki cím. És ez a sztori rögtön egy általunk is jól ismert meccsel kezdődött. Ezen a vb-n szerepelt a magyar válogatott is, amely nagyon erős csoportba került, a házigazda argentinokkal, a franciákkal és az olaszokkal.

Az első meccsen a házigazdával játszott a magyar csapat, és végül a meccs nem pozitív példaként került be a magyar sporttörténelembe: sokak szerint óriási hátszele volt Argentínának, leginkább a meccs bírója, Garrido miatt.

Csapó góljával hamar előnybe került a magyar válogatott, de előbb Luque egyenlített, majd az argentinok a 83. percben Bertoni góljával nyertek. Az igazi sokk a második hazai gól után jött magyar szempontból, a 88. percben Törőcsik András kapta meg a második sárgáját törlesztés miatt, majd egy perccel később Nyilasi Tibort is kiállították. Mindkét piros jogos volt, Garridót nem is emiatt kritizálták a meccs után, hanem azért, mert korábban az argentinok durva szabálytalanságainál nem adott lapot a hazaiaknak. Magyarország végül nulla ponttal kiesett, Argentína négy ponttal továbbjutott az olaszok mögött. A magyar sporttársadalomban úgy maradt fenn a '78-as argentinok elleni nyitómeccs, mint egy fájó seb, egy olyan torna első pofonja, amelyen előzetesen sokkal nagyobb volt az elvárás, mint ahogy végül szerepelt a válogatott.

Visszatérve Argentínára. Az akkori lebonyolítás értelmében egy második csoportkör következett, amelynek az utolsó meccsén Kempeséknek négy góllal kellett legyőzniük Perut, hogy megelőzzék a brazilokat, és bejussanak a döntőbe. Argentína 6–0-ra nyert, és végül meg is nyerte a tornát. Később kiderült, hogy a meccs bunda volt, a perui állam megegyezett az argentin juntával, amely mindent megtett azért, hogy hazai pályán világbajnok legyen az albiceleste.

Isten keze 1986-ból

Az egyik legismertebb vb-sztori Diego Maradona Isten keze gólja. Az isteni Diego az 1986-os mexikói világbajnokságon volt pályája csúcsán, sokan minden idők legdominánsabb vb-teljesítményének tartják a szereplését. A torna legvitatottabb és legzseniálisabb gólja is Maradona nevéhez fűződik, mindkettőt az Anglia elleni negyeddöntőben szerezte.

Az 51. percben a fejjátékáról legkevésbé ismert tízes az angol kapus mellett a kapuba fejelt. Gyorsan kinézett a játékvezetőre, majd rögtön indult ünnepelni, miközben rászólt a csapattársaira, hogy kövessék, ünnepeljék őt és a gólját. Eközben az angol válogatott 11 játékosa egy emberként reklamált, hogy a gól szabálytalan volt, Maradona kézzel ért a labdába. VAR akkor még nyilván nem volt, de így is szinte mindenki számára egyértelmű volt, hogy Maradona gólja nem szabályos, kivételt képezett a játékvezető, a tunéziai Ali Bin Nasszer ugyanis megadta a találatot. Négy perccel később aztán Maradona átszlalomozott a majdnem teljes angol védelmen, és megrúgta a világbajnokságok történetének legszebb gólját. A meccs után azonban nem erről, hanem az első góljáról kérdezték, és már ekkor beismerte gyakorlatilag a csalást:

„Maradona fejével és Isten kezével született a gól.”

Az argentinok végül meg sem álltak a világbajnoki címig, Maradona vezetésével felültek a futballvilág trónjára, de az Isten keze-gól miatt azóta is van egy soha el nem tűnő folt a sikerükön.

Egy meccsen három sárga és egy piros lap ugyanannak a játékosnak

A sárga lapok szabálya nem a futball legnehezebben megérthető része. Egy sárga még oké, kettő már magával vonja a piros lapot, a kiállítást. A 2006-os ausztrál–horvát meccsen azonban a játékvezetőnek, Graham Pollnak sikerült olyat hibáznia, amely a világbajnokságok történetének egyik legfurább és legismertebb tévedése lett. Poll a torna előtt arról álmodozott, hogy akár a döntőt is vezetheti, ebből végül nem lett semmi a már említett csoportmeccs után.

A 7. percben Josip Simunic lerántotta Mark Vidukát, de nemhogy lapot nem kapott, de a játékvezető sípja is halk maradt. A 61. percben aztán egy szabálytalanság miatt megkapta az első sárga lapját a horvát. Poll óriási laposztásban volt, előbb a 85. percben Simicnek adta meg a második sárgáját, majd két perccel később Emertonnak is, mindkét játékost kiállította. A 90. percben Simunic aztán néhány másodpercen belül két ellenfelét is felrúgta, meg is kapta megérdemelten a második sárga lapját – de a pirosat egyelőre nem. Őt is meglepte, el is indult, hogy elhagyja a pályát, de amikor látta, hogy nem jön a piros, meggondolta magát, maradt. Ami késett, nem múlott. A meccs lefújásának pillanatában a két sárgás horvát odament a játékvezetőhöz, mondott valamit, amiért az angol bíró ismét elővetette a sárga lapot, majd rögtön utána a pirosat is. Josip Simunic összesen három sárgát és egy pirosat kapott a meccsen.

Poll később azzal magyarázta a hibáját, hogy Simunic erős ausztrál akcentussal beszélt angolul, ezért véletlenül az ausztrálok egyik játékosának könyvelte el a sárgát.

Brutális ütközés 1982-ből

Az 1982-es torna elődöntőjében Franciaország Nyugat-Németországgal találkozott Sevillában. A meccs azóta is emlékezetes a németek szenzációs fordítása és egy brutális ütközés miatt. 90 perc után 1–1 volt az állás, a hosszabbításban hat perc alatt kétszer is betaláltak Platiniék, de a németek előbb egyenlítettek, majd tizenegyesekkel bejutottak a döntőbe. A meccs végén azonban mégsem a fordítás volt a téma, hanem a németek kapusának, Harald Schumachernek kíméletlen szabálytalansága. A hosszabbításban a franciák játékosa, Patrick Battiston egy hosszúra sikerült indítás után sprintelt, el is rúgta a labdát, de közben érkezett Schumacher, és brutálisan leütötte. Battiston mozdulatlanul feküdt a földön, később Michel Platini azt nyilatkozta, azt gondolta, már nem kel fel a csapattársa.

A játékvezető nem látta szabálytalanságnak a durva belépőt, pedig Battistonnak két foga kitört, súlyos agyrázkódást szenvedett, és még hónapokkal az ütközés után is nyakmerevítőben járt. Schumachert a meccs után elnevezték Sevillai rémnek, eközben ő azt mondta, hogy nem látogatja meg a kórházban a sérült ellenfelét, de néhány hónappal később mégis felkereste Battistont, aki 30 évvel később azt nyilatkozta, megbocsátott a német kapusnak, és már soha nem derül ki, mennyire volt szándékos Schumacher mozdulata.

Masszív hátszél az egyik házigazdának 2002-ben

A rendezőnek járó hátszél nem egyedi a világbajnokságok történetében, de akadtak esetek, amikor a hátszél inkább egy kisebbfajta tornádó volt. Az 1978-as argentin esetet már említettük, most a 2002-esre emlékezünk vissza. A Japán és Dél-Korea által közösen rendezett tornán utóbbi nemzet válogatottja egészen az elődöntőig jutott – köszönhetően a jelentős játékvezetői segítségnek.

Története során először továbbjutott a csoportkörből Dél-Korea, de még így is szinte esélytelen volt Olaszország ellen. Az ázsiai házigazda azonban óriási meglepetésre kiejtette az olaszokat, de kellett ehhez egy teljesen szabályos olasz gól elvétele és Totti vitatható kiállítása is.

Az olaszok elleni bírói segítség kispályás volt ahhoz képest, amit a dél-koreaiak kaptak a nyolc között Spanyolország ellen. A negyeddöntőben már két szabályosnak tűnő gólt vettek el a társházigazdák ellenfelétől, és végül tizenegyesekkel jutottak a négy közé a dél-koreaiak, ahol előbb a németektől, majd a bronzmeccsen a törököktől is kikaptak. Az olaszok elleni meccs bírója, az ecuadori Byron Moreno és a spanyolok elleni játékvezető, az egyiptomi Gamal Al-Ghandour is visszavonult röviddel a torna után. Előbbit a meccs elcsalásával vádolták, utóbbit pedig azzal, hogy új autót kapott a negyeddöntőben nyújtott segítségért.

Ez is érdekelhet:

(Fotó: Getty Images)