1946. július huszonötödikén a csendes-óceáni Bikini-atollnál az amerikaiak felrobbantották ötödik atombombájukat, egyúttal az első tenger alattit. A robbanás hatósugarába (szánt szándékkal) elszórt távolságban hajókat hagytak a tengeren, hogy megfigyeljék, mit tesz velük a detonáció. Ezúttal pedig a Delaware-i Egyetem geofizikus búvárai visszatértek, hogy tanulmányozzák, milyen nyomokat hagyott maga után a tengerfenéken a hetvenhárom évvel ezelőtti robbanás.
Jogos a kérdés, miért éppen Bikini-atollt választották a robbantás helyszínéül? Nos elsődlegesen érintetlensége, illetve a szárazföldtől való kellő távolsága miatt. Bob Hope, a kor egyik komikusa keserédes humorral reagált a helyválasztásra:
Alighogy elcsitult a háború, de amint rátaláltunk a Föld egyetlen pontjára, amit valamilyen csoda folytán érintetlenül hagyott, odamegyünk, és porig romboljuk.
A Crossroad-hadművelet során két bomba robbant; egyiküket Helen névre keresztelték, robbanóereje pedig huszonegy kilotonnás volt, és huszonhét méterrel az óceán vízszintje alatt robbantották fel. A detonáció kétmillió tonna vizet, üledéket és tengeri élőlényt repített az égbe.
A kutatás vezetője, Art Trembanis abban a hiszemben volt, hogy hiába a hatalmas robbanás, az akkor keletkezett krátert ma már bizonyára ismét üledék fedi. Tévedett, ugyanis a nyolcszáz méter átmérőjű, tíz méter mély mélyedés még mindig pontosan kivehető a tengerfenéken, az elsüllyedt hajók roncsaival egyetemben.
A területre történő belépés a hidegháború végéig tilos volt, így addig átfogó kutatás sem készült az egykori atomrobbantás helyszínén. Trembanis és csapata most viszont az egész térséget végigszkennelték; a felvételeken a kráter szakadozott szerkezetűnek tűnik, mintha körkörös alakzatban virágszirmok borítanák. Mindez akkor alakulhatott ki, amikor az anyag először a levegőbe repült, majd visszahullott, és leülepedett a fenékre.
A hajók között amerikai, japán és német szolgálatból kivont járművek is akadtak, ezeket pedig úgy helyezték el a tengeren, mintha éppen összecsapásra készülnének. Az életszerűség kedvéért ráadásul dugig voltak üzemanyaggal és lőszerrel. A kutatók hozzátették, hogy még csak rá sem kellett nézniük a szonárképekre, hogy megleljék a hajóroncsokat, mivel a belőlük szivárgó gázolaj szaga az egész környéket elárasztotta. Éppen ezért a roncsok még évszázadokig szennyezhetik az óceánt.
(Fotó: Pixabay)
Elindult a Rakéta, a Player jövőmagazinja!
November elején startolt el új magazinunk, a Raketa.hu, melyben veletek együtt keressük a válaszokat az előttünk álló évek nagy kérdéseire.
Kiemelten foglalkozunk az autózás/közlekedés forradalmával, az okosotthonokkal, a klímakérdéssel, megújuló energiával, a legizgalmasabb, éppen zajló társadalmi változásokkal és rengeteg termékkel és szolgáltatással, ami pillanatokon belül ránk töri az ajtót!
Ha szeretsz jó időben jó helyen lenni, kövesd be a Rakéta Facebook-oldalát, hogy azonnal tudd, ha kilőttük a magazint!