Ehhez fák évgyűrűit vizsgálták meg.
A fák évgyűrűiben lévő radioaktív szénen alapuló mérésekkel több mint ezer évre, egészen pontosan 969-ig visszamenőleg rekonstruálta a Nap aktivitását a göttingeni Max Planck Naprendszerkutató Intézet (MPS) nemzetközi kutatócsoportja.
A vizsgálatokhoz az angliai és svájci évgyűrűarchívumok adatait használták fel, a gyűrűkben, amelyek alapján kiszámítható a fák kora, a C14 radioaktív szénizotóp is megtalálható apró mennyiségben. Ebből lehet következtetni arra, mennyi radioaktív szenet tartalmazott az évgyűrű kialakulásának idején a Föld légköre.
A mérési adatok révén a kutatócsoport többek között egy 993-ban a Napon bekövetkezett különleges eseményt rekonstruált. Az úgynevezett szoláris energikus részecskeesemények (SEP-események) során a Nap különösen nagy energiájú részecskéket, például protonokat lök ki az űrbe. Amikor ezek elérik a Földet, ott a C14 izotóp túltermelődése figyelhető meg.
Az, hogy két korábbi, 1052-ben és 1279-ben történt, eddig ismeretlen esemény nyomát is felfedezték, arra utal, hogy az SEP-események jóval gyakrabban fordulnak elő, mint azt eddig feltételezték – ezek megzavarhatják a Föld elektromos áramköreit és a műholdakat is, ami mondanunk sem kell, hogy mennyire komoly problémát jelentene az emberiség számára.
És hogy ez miért is olyan fontos?
Az MPS kutatója, Sami Solanki szerint azért, mert...
„a múlt lehetőleg pontos és hosszú időszakra visszatekintő ismerete nemcsak a csillagok belső dinamikájának megértését segíti, hanem annak a becslését is lehetővé teszi, hogyan fog a jövőben viselkedni a Nap”.
Eközben...
(Forrás: Reuters, MTI, fotó: NASA)