Call of Duty (2003)

Minden a Ryan közlegény megmentésével kezdődött. Egy évvel az Oscar-díjas alkotás premiere után (1999) Steven Spielberg bábáskodása alatt megszületett a Medal of Honor, mely valóságos dömpinget indított el a világháborús játékok műfajában. A Call of Duty (továbbiakban: CoD) első része jelentős fáziskéséssel csak négy év múlva szállt be a bizniszbe, így radikálisabb kritikusaitól első körben meg is kapta a Medal of Honor-klón bélyeget. Az igazság viszont az, hogy a Medal of Honor rajongói épp ebben az évben szenvedték el a Rising Sun alcímű botrányos epizódot és kezdték megelégelni a sorozatot körüllengő enyhe rókabőr szagot, így számukra elfogadható alternatívát jelentett a CoD, mely több megtisztelő elismerést is bezsebelt 2004-ben. Bár a rivális sorozatban is munkálkodó Infinity Ward stúdió munkája minden dicséretet megérdemelt, akkoriban még nem sokan sejtették, hogy ez a sorozat a XXI. század első évtizedének végére hollywood-i szuperprodukciókat megszégyenítő diadalmenetbe kezd. A játék PC-n jelent meg, de ellátogatott a gyors és fájdalommentes halált halt Nokia N-Gage-re is és Finest Hour alcímmel némileg butított formában konzolokon is tiszteletét tette.

Call of Duty 2 (2005)

Az Infinity Ward a második résszel törölte le a klón feliratot a sorozat homlokáról. A folytatás erőlködés nélkül hozta az első rész színvonalát és immár változatlan formában jelent meg konzolon, Xbox 360-on is. A játék a szaksajtó egyöntetű lelkes fogadtatását élvezhette és masszív multiplayer rajongói bázist épített fel. A sztorit tekintve a program – csakúgy, mint az első rész – az amerikai, a brit és az orosz haderők náci Németország elleni erőfeszítéseit mutatta be és ezúttal úgy érvényesült a többet, nagyobbat, hangosabbat elv, hogy az nem ment a színvonal rovására. Big Red One alcímmel még egy vadhajtást is kaptak az ekkor már öregecskének számító előző generációs konzolok, vagyis a Nintendo Gamecube, a Playstation 2 és az Xbox.

Call of Duty 3 (2006)

A következő rész fejlesztését az Activision a Treyarch fejlesztőstúdióra bízta, mely egy olyan epizódot pakolt a rajongók elé, ami az egyre növekvő érdeklődés következtében az összes létező platformon megjelent, ám a bombasztikus második részhez képest egyfajta kötelező folytatás mellékízzel rontotta a játékosok szórakozását. Roads to Victory alcímmel még PSP-n, a kor high-tech kézikonzolján is kijött a harmadik rész, így egyetlen játékos sem maradt évi CoD-adag nélkül. Az elégedetlenebb rajongók azonban hamar követelni kezdték az Infinity Ward visszatérését a sorozatba. Mindennemű elfogultságtól mentesen azért meg kell hagyni, hogy semmi különösebb baj nem volt a harmadik Call of Duty-val, ám a zseniális előzmények által támasztott elvárásoknak nem tudott megfelelni és az is egyértelművé vált, hogy a sorozatnak vérfrissítésre van szüksége, ha nem akar a Medal of Honor sorsára jutni.

Call of Duty 4: Modern Warfare (2007)

Az Activison egyik stúdiója, az Underground Development közvetlenül az Infinity Ward bombasztikus alkotása előtt egy Devil’s Brigade alcímű epizódon dolgozott, melyet kilenchónapnyi fejlesztés után végül töröltek. Mindannyiunk szerencséjére így nem egy újabb második világháborús játék, hanem a zseniális stúdió Modern Warfare alcímű kasszasikere lehetett a következő CoD 2007-ben, mely egy csapásra az év(tized?) legintenzívebb játékélményével mentette meg az ellaposodó sorozatot. A Modern Warfare a sorozatban elsőként látogatott el a modern hadszínterekre egy adrenalin-bombával felérő egyjátékos kampány és egy olyan multiplayer képében, melytől még napjaink shooterei is vígan nyúlnak ötleteket. Itt találkozhattunk először az ikonikus John Price századossal, aki a generáció egyik legkeményebb karaktere és két feledhetetlen küldetéssel, a Pripjaty-ban játszódó orvlövészes és a meglepetéssel záródó közel-keleti pályával is gazdagabbak lehettünk. A játék a karácsonyi szezon legnagyobbat kaszáló címe lett.

Call of Duty: World at War (2008)

Az Infinity Ward megasikeres és egekig magasztalt epizódja után ismét a Treyarchon volt a sor, hogy a harmadik rész miatt zúgolódó – de azóta boldogan Modern Warfare-t nyüstölő – rajongókat meggyőzzék arról, hogy ők is tudják mi a csízió. Nem tanulva a hibájukból ismét visszakanyarodtak a második világháború felé és letettek az asztalra egy olyan CoD-ot, melyre a legnagyobb jóindulattal is csak azt lehetett mondani, hogy tisztességes munka. A kritikusok a megjelenést követő hónapokban annyiszor írták le, hogy a Treyarch nem Infinity Ward, hogy csoda, hogy nem ugrott ki valamelyik fejlesztő az ablakon. A játék jó iparos módjára mondta vissza a másik stúdió által tökélyre vitt elemeket, miközben nyúltak még egy izmosat az Ellenség a kapuknál című filmből is. Az Activision Playstation 2-re is kidobott egy átiratot Call of Duty: World at War: Final Front címmel. A játék leginkább dícsért elemei a naturalisztikusan ábrázolt erőszak, illetve az egyik multiplayer-mód voltak, melyben zombik ellen kellett felvenni a kesztyűt egy romos házban. Ez utóbbi játékmód szinte külön életre kelt, hiszen World at War Zombies címmel iPhone-on is feldolgozták, mely vadhajtás később még egy folytatást is kapott.

Call of Duty: Modern Warfare 2 (2009)

Az Infinity Ward a Modern Warfare 2-vel folytatta a modern hadszíntéren játszódó előző rész eseményeit. A játék ismét robbantott a kasszáknál, de néhány helyen már pedzegetni kezdték, hogy a stúdió nem igazán tett hozzá túl sokat az egyszer már működő képlethez. A hagyományosan erős multiplayert tovább csiszolták, és bár az egyjátékos kampány valóban nem forgatta ki a négy sarkából a sorozat hagyományait, de nem is vett el abból semmit. Ismét egy epikus pillanatokkal dugig tömött CoD-ot tettek le a játékosok elé, melyben ezúttal végérvényesen elszabadult a pokol és az egymásnak eső USA és Oroszország konfliktusa nyomán sétálhattunk kicsit a romba döntött Washington utcáin is, hogy a világégést kirobbantó reptéri merényletről ne is beszéljünk. A készítők ezúttal is kőkemény harcosokkal öregbítették a sorozat hírnevét, melyek közül a halálfejes maszkban aprító Ghost még egy hat részes képregény-sorozatot is kapott. A játék a kasszáknál két vállra fektette az év végi hajrá összes szereplőjét; X360-on például szűk 13 millió, PS3-mon pedig kis híján 10 millió példány talált gazdára.

Call of Duty: Black Ops (2010)

A váltógazdálkodásnak megfelelően 2010-ben ismét a Treyarch kapott lehetőséget a bizonyításra és bár pénzügyi szempontból ez az epizód is elképesztően teljesített, egy elég csúnya fiaskó árnyékolta be a játék sikerét. A Treyarch ugyanis borzalmas minőségben portolta a játékot a Sony konzoljára. A PS3 verzió mind vizuális megjelenés, mind technikai megvalósítás szintjén jelentősen elmaradt a többi kiadástól. A legnagyobb pofont az online játékot látva kapták a játékosok, mivel a játék elképesztő akadásokat, belassulásokat, gombreakció-késéseket, szerver-instabilitást mutatott, a később kiadott frissítések pedig megoldás helyett tovább tetézték a bajt. Ennek ellenére a játékot több mint tizenegymillió (!) PS3 tulaj rakta be a kosarába, de ezek a vásárlók hangot is adtak elégedetlenségüknek. Az egyébként is forró hangulatot Dov Carson, az Activision szóvivője támogatta meg egy kis lángszóróval, amikor azt találta válaszolni az egyik felháborodott játékos levelére, hogy a kiadónak bármikor jogában áll leállítani az online játékot és az ingyenes PSN-en ez egy elképzelhető lépés lehet. Magyarul: Ha a felhasználók túl sokat rinyálnak, lelövik a PS3 szervereket. Ez a jelenség szerencsére példa nélküli a sorozat történetében. A játék egyébként végre felcserélte a világháborús érát a hidegháborús évekre, és eladásait tekintve szokás szerint elképesztő számokat produkált. A legjobban a Microsoft konzoljára fogyott, melynek tulajdonosai összesen több mint 13 millió példányt vittek haza a játékból.

Call of Duty: Modern Warfare 3 (2011)

Az Activision és az Infinity Ward közötti nézeteltérések miatt a fejlesztőstúdió eredeti létszáma súlyosan megcsappant. 2010-ben nem csak kreatív vezetők (pl. Jason West, Vince Zampella), hanem designerek, animátorok és programozók is otthagyták a céget. Szépen lassan az Activision a Black Ops körüli botrányok és a legendás stúdió szétverése miatt az egyik legjobban utált cégóriás lett a játékiparban. Ez persze nem akaszthatta meg a CoD-gépezetet, melynek így vagy úgy, de tovább kellett dübörögnie. Tavaly tehát a csonka Infinity Ward az újonnan szerződött Sledgehammer Games-szel karöltve a boltokba küldte a Modern Warfare trilógiát lezáró fejezetet, mely pontot tett Price százados és a harmadik világháború történetének végére. A játék természetesen hatalmas siker. Eddig Xbox360-ra majdnem 14 millió, PS3-ra pedig szűk 12 millió példányt értékesítettek. A fanatikusok között azonban egyre hangosabbak azok a játékosok, akik hiányolják az igazi fejlődést (a CoD 4 óta az Infinity Ward alapvetően ugyanazt a grafikus motort használja, persze minimális csinosításokkal) és szeretnének a pénzükért valamivel hosszabb sztori-módot kapni, hiszen a Modern Warfare 3 akár hat óra alatt kényelmesen végigjátszható. Mindenestre a játék szépített a Black Ops-botrányon, hiszen többé-kevésbé azonos színvonalon mutatta meg magát az összes platformon. Az Activision elindította továbbá a Call of Duty Elite nevű rendszert, melynek előfizetői különleges statisztikákat böngészhetnek, exkluzív versenyekben vehetnek részt és hozzáférhetnek az összes letölthető tartalomhoz. Az Elite sikere a játékok eladásaihoz képest mérsékelt, ámde töretlen.

Call of Duty: Black Ops 2 (2012)

Az Activison a tegnapi napon rántotta le a leplet a Black Ops második részéről a TNT csatornán közvetített NBA rájátszás félidejében. Persze már ezt megelőzően megindult a mocorgás, amikor egyes online áruházak előrendelői kártyákat raktak fel a honlapjukra Black Ops 2 felirattal. Ismét a Treyarchon a sor, hogy bizonyítson és a jelek szerint a felemás megítélésű stúdió ezúttal egy hasonlóan merész lépéssel szeretné felpezsdíteni a sorozatot, mint azt anno az Infinity Ward a negyedik résszel tette. Az idei CoD a közeli jövőbe küldi a játékosokat, hogy egy futurisztikus harcmezőn adjon a kezükbe még alig létező halálosztó eszközöket. Novemberben kiderül, hogy mit szólnak a viszonylagos realizmushoz szokott CoD-hívők a sci-fi környezetbe pakolt lépegetőkhöz és robotszitakötőkhöz.

Hardcore gamer vagy, vagy csak hébe-hóba ragadsz kontrollert? Nézz körül játék rovatunkban!