A vízmolekulák a hidrofób felület közelében csak egymáshoz, a felülethez viszont nem kapcsolódnak.
A jelenség a természetből is jól ismert, elég csak lótuszvirágra gondoljunk: a növény levelét és virágát a víz nem tudja benedvesíteni, ugyanis egy olyan csepp képződik a növény felületén, amely lepereg róla.
A jelenség is innen kapta a nevét (Lótusz-effektus), amelyről Wilhelm Barthlott és Nesta Ehler német botanikusok számoltak be először az 1970-es években végzett vizsgálataik alapján.
A Lótusz-effektus így tömör megfogalmazásban egy bizonyos mikrostrukturált, víztaszító felületeknek az öntisztuló képességét jelenti, amikor pedig egy kúpot vonunk be ilyen felülettel, majd arra különböző méretű és sebességű cseppeket ejtünk, majd előkapjuk a szupergyors kameránkat, na akkor jön aztán az igazi show:
Ez is érdekelhet:
Íme az állat, ami él, de nem lélegzik
Egy parazitáról van szó, amelyet néhány éve már állatnak tekintenek.
(via)
