Minden összetevő ott van a gázóriás egyik holdján.
Húsz éve, a Cassini küldetés során fedezték fel, hogy a Szaturnusz apró jeges holdja, az Enceladus felszíne alatt mély óceán rejtőzik, ami gejzíreken keresztül anyagot lövell az űrbe, létrehozva a gázóriás egyik gyűrűjét, az E gyűrűt.
A legújabb kutatások pedig most ténylegesen bebizonyították, hogy ezek a kilövellt anyagokban komplex szerves molekulák, köztük az élet alapköveiként számon tartott aminosavakhoz hasonló vegyületek is megtalálhatóak.
Érdekesség, hogy a Cassini műszerei eredetileg nem erre a célra készültek, de a gondos adatfeldolgozás révén kimutatták a szén-, oxigén- és nitrogénalapú összetett molekulákat.
„Most először sikerült ezeket a molekulákat valóban mélyen a gejzírekben kimutatni. (...) Ez pedig azt jelenti, hogy immár valódi bizonyítékunk van arra, hogy az Enceladus óceánjában összetett prebiotikus molekulák vannak”
– mondta az ESA szóvivője, Dr. Jörn Helbert az IFLScience-nek.
A Cassini űrszonda megfigyelései már korábban kimutatták, hogy az Enceladusnak mély óceánja van, működnek benne hidrotermális aktivitások és kémiai folyamatok, valamint most már azt is tudjuk, hogy összetett molekulák is jelen vannak – ez utóbbi pedig rettentően fontos felfedezés a hold óceánjának esetleges lakhatósága szempontjából.
„Lényegében minden adott az élet kialakulásához. Hogy valóban létrejön-e élet, az már más kérdés, de legalább minden összetevő ott van. Ez teszi az Enceladust a legfontosabb célponttá, ha a Földön kívüli lakható világokat akarjuk vizsgálni.”
Az ESA tervei között szerepel, hogy újra visszatérjen az Enceladushoz, a küldetés során egy űrszonda a hold körül keringene, egy leszállóegység pedig a déli póluson érne földet, azon a területen, ahonnan a gejzírek feltörnek – más jeges holdakkal ellentétben itt a gejzíreknek köszönhetően közvetlenül hozzáférhetünk a vízhez anélkül, hogy több tíz kilométert kellene lefúrni a felszín alá.
A küldetés jelenleg még tervezési szakaszban van, és várhatóan csak az 2050-es évek közepén érkezhet a Szaturnuszhoz. Ezúttal azonban nem pénzügyi vagy bürokratikus akadályok miatt kell várni, a sikerhez ugyanis a leszállóegységnek bőséges napfényre lesz szüksége, és a hold megvilágítása szempontjából a legkedvezőbb időszak akkorra esik, amikor kevesebb a napfogyatkozás.
A küldetést még tervezik, de a Szaturnuszhoz csak az 2050-es évek közepén érkezne meg – és ezúttal nem a finanszírozás vagy a bürokrácia késleltet. A sikerhez a leszállóegységnek bőséges napfényre van szüksége, a kevesebb napfogyatkozással járó legjobb időszak pedig csak akkor esedékes.
(Forrás: IFL Science, fotó: Getty Images)
Ez is érdekelhet:
Az űrből is láthatóak a vándorló „piramisok”
Monumentális képződmények.
Kiderült, mikor áll helyre a Föld létfontosságú védőpajzsa
Jó hír: nem kell sokat várni rá.
