Az ugye a hét egyik legnagyobb csillagászati mutatványa volt, hogy rádióteleszkópok segítségével sikerült foszfint találni a Vénusz légkörében.
A foszfin egy szervetlen foszformolekula, amely akár arra is utalhat, hogy mikrobák élhetnek a szomszédbolygó légkörében, ugyanis
Hogy valamiféle élet hozhatta létre a foszfint a szomszédbolygó légkörében, azt közben egy magyar csillagász is megerősítette.
De az oroszok sem ültek a babérjaikon, hanem észbe kaptak, hogy ha a Vénuszon bármi ember számára használható vagy értékes dolog van, akkor az őket illeti. Merthogy ők szálltak le ott először, pontosabban egyedül, ami az űrverseny világában szerintük azt jelenti, amit a körbepisilés az anyatermészetben.
És ezt nem akárki mondta, hanem Dimitrij Rogozin, az Orosz Szövetségi Űrügynökség, azaz a Roszkoszmosz vezetője.
Tudniillik a szovjetek voltak az egyetlenek, akiknek sikerült már űrszondát eljuttatniuk a bolygó felszínére: a Venyera-program keretében
tizenhat űreszközt is a Vénuszra küldtek 1961 és 1983 között, de csak a Venyera–13 bírta két óránál tovább.
Két óra nem tűnik sok időnek, főleg, ha belegondolunk, mekkora költségekkel járt a hidegháború aranykorában egy ilyen volumenű program, de a Venyera-projekt következtében így is sok fontos mérési eredmény került a kezünkbe.
Például a talaj, a légkör és a felhőzet összetétele, hőmérsékleti adatok vagy megvilágítási viszonyok; de sikerült elektromos kisüléseket is észlelni – és az azokat kísérő hangjelenségeket rögzíteni –, valamint meghatározni néhány aktív vulkán pontos helyzetét.
De azért arra talán még az oroszok sem gondoltak akkor, hogy a Venyera-program „apropója” lehet szerintük arra, hogy ők birtokolják majd évtizedekkel később a pokoli bolygót.
Hát, ennek a napnak is eljött az ideje. De tényleg, mi lesz itt, ha egyszer intergalaktikus hódításba kezdünk?