Az expozíció több mint nyolc óra lehetett.
A fotográfia egyik feltalálójaként számontartott Joseph Nicéphore Niépce francia vegyészhez köthető a világ legelső fennmaradt fotója. Az ominózus, képrögzítésre alkalmas eljárást még 1822-ben fejlesztett ki, ennek lényegét anno ő maga így foglalta össze:
„A felfedezés, amelynek a héliográfia nevet adtam, arra vonatkozik, hogy miként lehet – a fény segítségével – a camera obscurában tükröződő, a valósághoz hű képet, az ember beavatkozása nélkül, a fekete-fehér minden árnyalatában rögzíteni. A felfedezés alapelve: a fény kémiai változásokat idéz elő, alkot és megsemmisít.”
Az eljárás egyik fő eleme a júdai aszfalt, ami alkalmas volt arra, hogy rögzítse a fény által rajzolt képet: fény hatására úgy keményedett meg, hogy ahol kevésbé, vagy egyáltalán nem érte napfény, ott lemosható maradt, így az árnyékok láthatóvá váltak.
Az eljárás eredményes, ugyanakkor igencsak nehézkes is volt, mivel az alacsony érzékenység miatt rendkívül hosszú expozíciós idővel készülhetett csak a felvétel, ráadásul a minősége sem volt tökéletes. Mégis ennek a kezdetleges megoldásnak köszönhetően született meg 1826 vagy 1827 júniusában vagy júliusában a világ első olyan fényképe, amelyik időtállóan fenn is maradt, ez:
A fotó a Kilátás a dolgozószobából (La cour du domaine du Gras, ismert még Point de vue du Gras címmel is) címet viseli, és Niépce franciaországi Saint-Loup-de-Varennes-ben levő házának ablakából látható látványt tárja elénk. A szakértők szerint az expozíció több mint nyolc óra lehetett, erre utal az is, hogy a képen a szembenálló mindkét épület oldalát érte napfény.
(Forrás: Wikipédia, fotó: Getty Images)
Ez is érdekelhet: