Táblagép, notebook és monitor közt tanyázó hibrid az Acer új, fekete üdvöskéje. Öt napig teszteltük a formabontó masinát -  elmondjuk, milyen volt, és azt is, miért szeretnél te is bele.

Az Acer família legújabb tagját egyáltalán nem mondhatjuk átlagos versenyzőnek: már alapvetően a definiálása is okoz némi gondot. Ki is ő? Legegyszerűbben azt mondhatnánk róla, hogy átalakítható gép és tán ezzel járnánk legközelebb az igazsághoz. Az Aspire Switch 12 olyannyira hozza ezt a műfajt, hogy az első két napban meggyűlt a bajom az origamizgatással annak ellenére, hogy a gép bal felső sarkán matrica magyarázza el az ötféle felhasználási módot. Tehát Gróf Switch 12 többgenerációs titulusai: 1) Notebook (mikor függőlegesen áll a monitor és hozzá van csatlakoztatva a billentyűzet) 2) Touchpad, ha becsukjuk a 'lábtartóját' és az asztalra tesszük 3) Sátor alakban simán tabletként használhatjuk 4) Kijelzővé / képernyővé válik, ha a billentyűzet nélkül függőlegesbe toljuk 5) Végül pedig tud ő monitor is lenni, ha a billentyűzetet mondjuk az ölünkbe véve toljuk vele.

Ugyan sok multifunkciója ellenére nem sörbiztos a szerkezet, de megesküszünk, hogy nem öntöttük nyakon a képen látható ipával.

Kezelhetőség

Ehhez a vegyespályás használathoz eléggé hozzá kell szokni: öt nap alatt úgy érzem csak az utolsó napra sikerült végre úgy rendesen megjegyeznem, mi minden rejlik az alakíthatóság adta lehetőségekben. Például rendre elfelejtkeztem róla, hogy a billentyűzetet le lehet kapni (iszonyú erős mágnessel rögzül a kijelzőhöz, szóval kicsit érzékenyen rángatni kell, hogy leszedjük, csatlakoztatásnál ellenben példamutató erővel, azonnal cuppan) pedig jó dolog ez. Egyrészt én még vagyok annyira analóg, hogy sokkal jobban szeretek igazi, “hús-vér” billentyűzeten pötyögni, másrészt tíz méterrel arrébb is simán fogja a billentyűzetet a gép. Ez rettentő kényelmes dolog, mivel nem kell a gépet használatkor feltétlenül az ölünkben tartani és távolról váltogathatunk hangerőt, csetelgethetünk meg minden egyéb, írott közösségi médiás aktivitásunkat is ölből tolhatjuk. Viszont ehhez szintén hozzá kell szoknunk a billentyűzet közepén kacsintgató trackpoint pöcköt plusz a lenti jobb- és bal gombot az egerészéshez: hogy őszinte legyek ez még a végére sem ment teljesen. De valamit valamiért: ha lusta vagyok a képernyőhöz érni, akkor marad az ide-oda cikázó egérgombocska.

Külcsíny és tudás

A pszeudo-táblagép elsőre minden jóérzésű, monokróm dizájnt kedvelő nörd és civil számára egyaránt szimpatikus lesz: letisztult minimalizmus jellemzi a vékony, lekerekített gépet. Súlyra egy kissé nehezebb a vártnál – vagyis hé, mit is vártunk? Ez nem egy tablet, hanem egy notebook-monitor-táblagép multitech eszköz, így a kijelző mérete és súlya is meghaladja a normál tabletekét (1,1 kiló magában, 1,4 billentyűzettel). A némi súlytöbblethez hozzájön, hogy a billentyűzettel ellentétben a dokkoló nem lecsatolható, csak a kijelző hátuljára felhajtható, szóval ez extraként mindig ottmarad. A kijelző tizenkét és fél colos mérete szintén hozza magával a plusz grammokat, de mindezt hálásan köszönjük neki: ugyanis elképesztő vizuális dolgokat tud, ha bekapcsoljuk.

A Switch 12 Full HD felbontásban nyomja, úgyhogy akár a touchpaden pötyögünk, akár távolabbról nézünk filmet rajta, be fogunk sírni a fantasztikus képminőségen és a széles betekintési szög nyújtotta élvezeteken. A fájdalmasan részletgazdag kijelzős multitouch képernyő is brilliánsan működik: minden érintést azonnal vesz, nem hagy ki egyet sem az egyszerre több ujjal adott parancsok közül. Operációs rendszerét tekintve Windows 8.1-et élvezhetünk rajta, ami teljesen rendben van, ha egyszer megtanulja az ember (leszámítva az Internet Explorert, amit lehet, hogy nem kéne erőltetni, mivel az utóbbi években a lassúság globális mémszimbóluma lett). Emellett az Acer saját alkalmazásait és programjait is használhatjuk: érdemes elböngészgetni köztük, például a Filmkészítő és a Fresh Paint appok kifejezetten a kreatív szelleműeknek kedveznek (csak ne meló közben kezdd el felfedezni, mert annyira rá fogsz csavarodni, hogy garantáltan zavarni fog a munkavégzésben).

Egyéb technikai tudnivaló, hogy Intel Core M processzor támogatja gépet, ami már alapból garancia a gyors, sokat elbíró, zökkenőmentes teljesítményre – és külön öröm, hogy ennek köszönhetően egyáltalán nem melegszik fel vagy kezd el idegesítően búgni, mikor rendesen járatjuk. Ezen felül fontos megemlíteni, hogy egy micro USB 3.0, egy normál méretű USB 2.0, egy jack hangkimenet, egy micro HDMI továbbá egy microSD kártyaolvasó van a gépen, ami több mint elég – főleg, mert adott a négy gigás memória, valamint a hátlapba beépített sztereóval olyan jó minőségben rongyoltathatjuk rajta a kedvenc számainkat, hogy nem kell extra hangszórót bedugni. Az akksija szintén nyert a teszten: az elegáns tabletmutáns, ha csak simán böngészel rajta és valami playlistet nyomatsz, akkor bőven bírja 8-10 óráig. Az akár függőlegesen otthagyott gép a hozzá-nem-érést teljesen kikapcsolásnak éli meg akksi szempont: nem fogyaszt szinte semmit, ha elsötétült.

Összességében azt kell mondjuk, hogy több mint rendben van az elsőre különcnek ható és némi tanulást igénylő Acer Apsire Switch 12 – főleg, hogy egyáltalán nem drága. 219.000 forintért már be is szerezhetsz egy olyan gépet, ami egyszerre notebook és tablet; plusz a billentyűzet és ez az elegáns bőrtok is benne van az árban:

Öt röpke nap alatt én nagyon megszerettem a mindenttudó gépet: amint rááll egyszer az ember agya, nehéz lejönni róla. Úgyhogy ha bírod a formabontó koncepciókat, a multitech eszközöket és szereted az eleganciával kevert technikai kreativitást, akkor szerintünk a Switch 12-be tuti bele fogsz szeretni.

És ezt olvastad már?
Így néz ki egy Boeing 747-es felszeletelve