Amikor az ember a középiskolában vagy az egyetemen keresi az igazit, akkor igazából nem az igazit keresi. Hanem valakit, akivel el tudja képzelni a sulit, meg azt, ami utána van. A közös netflixezést, a közös dolgozatírást, a bárhol megjelenést, a bárhova elkísérést. Az Acer Swift 1 nagyjából ezt tudja. Simán járnánk vele.
Az Acertől kapott gépet egy hétvégén át teszteltük, ami arra nem elég, hogy minden jó és rossz tulajdonsága kiderüljön, de arra bőven, hogy legyen róla egy első benyomásunk. A kölcsönkapott laptop egy 1,1 Ghz-es, alacsony teljesítményű Pentium Silver processzorral, 8 GB RAM-mal és egy 512 GB-os SSD-vel érkezett. Ezt a konfigurációt már nem forgalmazzák, de hasonló Acer 1-eket kétszázezer forint környékén találni. Kikapva a gépet az átlagosnál nem rosszabb, de nem is jobb csomagolásból, az első meglepetés az volt, hogy könnyű. Nem annyira könnyű, hogy észre sem vesszük, hogy a táskánkban van, de annyira könnyű, hogy nem fog zavarni minket, ha a táskánkban van. Nincs másfél kiló, körülbelül másfél centi vastag, és a tapintása sem annyira olcsó, mint az ára. Ráadásul unalomszürke helyett sminkrózsaszín, tehát egy SUV-kkal körbeparkolt iskolában sem kell majd szégyenkezni miatta.
Mert ez a laptop leginkább a padokba való – hogy az épp egy iskolaépületben, a gyerekszobában vagy egy kollégiumi sarokban van, az részletkérdés. Játszani senki nem fog a Pentium Silver processzorokkal és az integrált grafikus kártyákkal, ahogyan valószínűleg egy egyszerűbb tervezőszoftver is megfektetné a Swift 1-et, épp ezért ilyesmivel nem is próbálkoztunk. Viszont böngésztünk rajta, írtunk rajta, netflixeztünk és videókonferenciáztunk, és a ventilátor még csak be sem kapcsolt, valószínűleg azért, mert nincs benne. Az ilyen alacsony teljesítményű processzorokhoz ugyanis elég a passzív hűtés, így ha űrhajókat nem is fogunk indítani a gépről, nem is lesz olyan hangja, mintha épp felszállna.
Szürkének nem szürke, egérnek egér
Ahhoz, hogy a Swift 1 ne kerüljön annyiba, hogy a nem létező középosztályt képviselő szülők évekre eladósodjanak, a konfigurációk leginkább átlagosak. A tizennégy hüvelykes LCD képernyő full HD, azaz 1920 x 1080 képpont felbontású, és a laptopon csak egy USB-C csatlakozó van a lassan nyugdíjba vonuló USB A-k, és a kivetítéskor praktikus HDMI mellett. Ugyanakkor wifiből a legújabb, hatos szabvány kapott helyet a gépben, és egy ujjlenyomat-olvasó is jutott a billentyűzet alá, ami a tapasztalataink szerint teljesen megbízhatóan léptet be minket a Windows 10-ről automatikusan frissülő Windows 11-be.
Két területen a Swift 1 biztosan meghazudtolja az árát: az akkumulátoridőben és a billentyűzetben
Márpedig ez a két tényező adja a nem professzionális laptopok élvezeti értékének a javát. A klaviatúrát jó használni, ezt a cikket is javarészt azon írtuk, pedig ha nem lenne ennyire jól eltalálva a gombok mérete, a keménységük, az útjuk, a háttérvilágításuk, akkor valószínűleg az első bekezdés után dezertáltunk volna. Léteznek kényelmesebb billentyűzetek a szakdolgozatíráshoz; a nyilak, az oldalváltók és a delete kissé esetlenek, a gombok anyaga is lehetne talán eggyel prémiumabb tapintású, de ebben a kategóriában ilyesmik miatt nem illik panaszkodni. Ugyanez a trackpadről nem mondható el, nem a legkényelmesebb sem a mérete, sem a működése, gyakran nyomtunk bal klikk helyett jobbat, de egy külső egér sokkal kisebb kompromisszum, mint egy külső klaviatúra. És annyira nem tűnik problémásnak a trackpad, hogy ne lehetne megszokni néhány hét alatt.
Az akkumulátoridő még ennél is jobb benyomást tett ránk: ha nem használtunk volna Apple processzorral dolgozó MacBookokat, amelyek gyakran több mint tíz óra munkát is lehúznak töltés nélkül, akkor nagyon kéne keresgélnünk az emlékeink közt, hogy mikor mertünk ugyanilyen bátran otthon hagyni töltőt. Pedig rögtön fel akartuk adni a gépnek a leckét: elindítottuk a Netflixen a Forma–1-ről szóló sorozat egyik korábbi epizódját, maximális fényerőn és hangerőn, és vártuk, hogy merüljön. Nem akart. Huszonöt percnyi videózás alig tíz százalékba került, ami utazáskor, vagy a konnektortól távol lévő padokban elképesztő előny. A gyártó által írt tizenöt óra túlzásnak tűnik, de a nyolc-tíz órás hétköznapi üzemidő kifejezetten reális a közös hétvége alapján, ami egy teljes iskolai nap, és hazafelé a HÉV-en még belefér egy rész az Eufóriá-ból.
A két kompromisszum, amire fel kell készülni videónézéskor vagy zenehallgatáskor, az a kijelző fény- és a hangszórók hangereje. Egyik sem okoz gondot ideális, vagy akár az ideálisnál kissé rosszabb körülmények között: napfényben is remekül látszik a kép, egy zajos irodában is nagyjából hallani a zenét vagy a filmet, de házibulit és házimozit csak egy bluetooth-hangszóróval együtt fog tudni kiszolgálni a Swift 1.
Az első közös hétvége bizonytalan ismerkedése tehát kifejezetten jól sikerült. Lehet, hogy vannak vonzóbb opciók, de nem panaszkodnánk, ha végül úgy döntenénk, hogy néhány tanévet együtt fogunk lehúzni.
A cikk elkészítésében együttműködő partnerünk volt az Acer.