Vannak emberek, akik szeretik a munkájukat, de vajon hányan vannak, akik annyira szeretik, hogy már attól is elszorul a torkuk, ha csak beszélnek róla? Tom Burns, az Ohio Wesleyan Egyetem professzora és a Perkins obszervatórium igazgatója egész biztosan közéjük tartozik - ahogy ő beszél a csillagászatról, az még azoknak is meghozza a kedvét, hogy este felnézzenek az égre, akiket az ilyen dolgok egyáltalán nem érdekelnek.

A professzor egyébként arról beszél, hogy bár az univerzumhoz képest borzasztóan kicsik vagyunk, ugyanakkor mi vagyunk azok is, akik tudják, hogy milyen hatalmas a minket körülvevő világegyetem – mi vagyunk az univerzum agya. És aki ezt a csodát képes másoknak is megmutatni, az már biztosan nem élt hiába.

Szerintünk fogadd meg a prof tanácsát, és ma este, amikor feljön a Hold, próbáld meg elképzelni, hogy valójában nem azt látod, ahogy a Hold feljön, hanem azt, ahogyan ez a gömbölyű kődarab, amin élsz, óránként ezer mérföldes sebességgel pörög a tengelye körül a világűrben. Mert hogy ezt látjuk, még ha ebbe nem is szoktunk belegondolni.

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Színes egyéniség a középkategóriában a Google Pixel 10a

Mutatjuk, hogy festenek zöldre egy folyót Szent Patrik napja alkalmából

Épp egy filléres veterán rakéta nyugdíjazza a méregdrága légvédelmet

További cikkeink a témában
A Player kérdése: Az Egyik csata a másik után kapta az Oscar-díjat. Te láttad?
17% Igen, nagyon bejött.
35% Igen, de nekem annyira nem adta.
31% Nem láttam, de megnézem.
17% Nem láttam és nem is tervezem.
Miért maradnak meg az emlékezetben bizonyos ajándékok?
Hirdetés