A penicillin 1928-as felfedezése hatalmas mérföldkő volt az emberiség történetében. A legelső antibiotikum rengeteg katona életét mentette meg a második világháború során, és olyan, addig végezetesnek vélt fertőzések váltak kezelhetővé, illetve gyógyíthatóvá, mint a szifilisz, a lepra, az agyhártyagyulladás, a tuberkulózis vagy a tüdőgyulladás.
Joggal gondolták tehát ekkor úgy, hogy a penicillin egy igazi szuperhős lesz a kórokozókkal szembeni háborúban, amellyel az oldalán az ember szinte legyőzhetetlenné válik. Még a 20. század végén is úgy tekintettek a Nobel-díjas Alexander Fleming felfedezésére, mint a 20. század egyik legnagyobb orvosi csodájára – és valljuk be: a penicilin vitathatatlanul kiérdemelte ezt a megtisztelő jelzőt.
A baktériumtörzsek azonban idővel egyre inkább rezisztenssé váltak a penicillinre – amely egyrészt egy természetes evolúciós „válasz” volt részükről, másrészt pedig a napjainkban alkalmazott felelőtlen, indokolatlan és túlzott antibiotikumkúra eredményének is tekinthető. És voilá, megjelentek az antibiotikumrezisztens szuperbaktériumok. Egyes szakértők szerint jelenleg ez
az egyik legnagyobb közegészségügyi kockázat a világon.
A veszélyeket az is jól tükrözi, hogy az antibiotikumrezisztencia évente 700 ezer ember haláláért felelős a világon, és a folyamat idővel odavezethet, hogy a legáltalánosabb fertőző megbetegedésekre sem lesz már hatékony gyógyszer.
A Zállatorvos nagyon szórakoztató és informatív animációs összefoglalója a szuperbaktériumokról és a frána antibiotikum-rezisztenciáról:
Szóval a háborút nem nyertük meg 1928-ban – a harc tovább folytatódik, méghozzá egyszerre két színtéren. Az egyik a laboratóriumukban, a másik pedig az emberek fejében zajlik.
- Olyan antibiotikumok kifejlesztése volt a cél már évek óta, amelyek a szuperrezisztens baktériumtörzsek ellen is fel tudják venni a kesztyűt – úgy, mint a penicillin szűk száz éve.
- De ez mit sem ér, ha az emberek egy része továbbra is
idiótamindentudó marad, és felelőtlenül nyomja magába az antibiotikumokat akkor is, amikor mondjuk épp egy vírusos fertőzésen esik át – ebben az esetben ugyanis annyit ér az antibiotikum, mint Uri Geller távenergiája. És sajnos az orvosok jelentős része is ebbe a csoportba értendő, mert puszta kényelemből, tudatlanságból vagy nemtörődömségből, de ők is szeretnek „vakon” antibiotikumokat felírni. (Elvégre jóval kényelmesebb, és a „gyors kezelésért” meg is fizeti őt Juli néni, aki pedig így nyugodtabban alszik. Szóval mindenki boldog.)
Szóval a helyzet az, hogy nyeljük az antibiotikumokat tonnaszámra akkor is, amikor azt se tudjuk, hogy mi a bajunk.
Mert nem csak a vírus jöhet szóba. Ha épp egy atipikus baktérium baszogat minket, akkor az „profilra szabott” kúrát igényel – manapság pedig egyre több van belőlük, ugyebár. A másik nagyon rossz, de sajnos hasonlóan elterjedt megoldás az, hogy az antibiotikumkúrát nem visszük végig annak rendje és módja szerint – néhány darabról elfeledkezünk, vagy úgy véljük, hogy már jobban vagyunk, így itt az ideje leállni vele. Megint csak borzalmas ötlet a megmaradt tablettákat odaadni ismerősünknek, barátunknak, családtagunknak.
A Zállatorvos kitér arra is, hogy azért nagyon rossz ötlet egy kúrát nem megfelelően végigvinni, azaz „aluladagolni” az antibiotikumokat, mert ilyenkor a gyenge rezisztens baktériumok is meg tudnak erősödni több lépcsőben.
Arról az eshetőségről pedig már ne is beszéljünk, amikor a beteg magától is legyűrné a nyavalyát, mint tették azt öreganyáink évtizedekkel ezelőtt – azért valljuk be, ez még ebben a veszedelmes, csúcsbaciktól hemzsegő mocskos 21. században is lehetséges. Szóval a felelőtlen antibiotikumterápia amellett, hogy a hazavágja a bélflóránkat – és a szervezetünkben leledző, velünk baráti kapcsolatot ápoló bacikat –, hosszútávon gyengíti a természetes ellenálló-képességünket, és a minket megtámadó dögöket is ellenállóbbá teszi. Szóval itt tartunk most. Vagyis nem egészen...
Ideje új alapanyag után nézni
Néhány napja jött a hír, hogy a baktériumokat új módon megölő antibiotikum-csoportot fedeztek fel, amely ígéretes megoldást nyújthat az antimikrobiális rezisztencia elleni harcban.
Az újonnan felfedezett corbomycin és a kevéssé ismert complestati korábban nem látott módon végez a baktériumokkal: blokkolja a baktérium sejtfalának működését.
A felfedezés a glükopeptidek nevű antibiotikum-családból származik, melyeket talajbaktériumok termelnek.
A kutatók egereken demonstrálták, hogyan képesek ezek az új antibiotikumok blokkolni az olyan fertőzéseket, amelyeket a gyógyszereknek ellenálló Staphylococcus aureus baktériumcsoport okoz. Eredményeiket a Nature című lapban mutatták be.
„A baktériumok sejtjeik körül fallal rendelkeznek, mely formát ad nekik és erejük forrását biztosítja. Az antibiotikumok, mint a penicillin, úgy végeznek a baktériummal, hogy megakadályozzák fala épülését. Az újonnan felfedezett antibiotikumok azonban ellenkezőképpen dolgoznak: éppen a fal leomlását akadályozzák meg. Ez kritikus a sejt osztódása szempontjából. Ahhoz ugyanis, hogy a sejt növekedni tudjon, osztódnia és terjeszkednie kell. Ha teljesen megakadályozzuk a fal leomlását, akkor a sejt, mintha csak börtönbe lenne zárva, nem tud növekedni”
– magyarázta el Beth Culp, a tanulmány vezető szerzője, a kanadai McMaster Egyetem kutatója.
A glükopeptidek már ismert tagjainak családfáját megfigyelve a kutatók tanulmányozták a kevésbé ismert rezisztenciamechanizmusokban részt vevő géneket. Arra számítottak, hogy talán megismerhetnek olyan antibiotikumokat, melyek más, új módokon támadják meg a baktériumokat.
„Azt feltételeztük, hogy ha az ezeket az antibiotikumokat alkotó gének eltérőek, akkor az is eltérő, ahogyan megölik a baktériumokat” – mondta Culp.
A tudósok sejtképalkotó eljárásokkal erősítették meg az elméletet. A munkában részt vett Yves Brun, a Montréali Egyetem szakértője és munkatársai is.
Culp kiemelte: az új megközelítés alkalmazható más antibiotikumok esetében is, és segíthet új, más mechanizmussal dolgozók felfedezésében.
„A kutatás során találtunk egy teljesen új antibiotikumot, de azóta ugyanebben a családban több másikra is bukkantunk, melyek ugyanezen új mechanizmussal dolgoznak.”
Szóval úgy fest, ezúttal ismét a mi térfelünkön pattog a labda az antibiotikumrezisztencia elleni harcban, már csak az emberek fejében kéne lassan rendet tenni. Mert ha a még piacra sem került antibiotikumokkal is hasonlóan felelőtlenül fogunk játszadozni, hamarabb lehúzhatjuk a rolóját, mint azt gondolnánk. És akkor majd jöhetnek a mega- és a gigabaktériumok, amelyeket végképp nem tudunk majd kipucolni magunkból – így pedig lassan elérkezünk a posztantibiotikus korszakba, amely nagyon, de nagyon nem fog nekünk tetszeni.
Kövesd a Rakétát, a Player jövőmagazinját!
Tavaly év végén startolt el a Player új magazinja, amiben kiemelten foglalkozunk a legérdekesebb technológiai és tudományos újdonságokkal, az autózás jövőjével, a megújuló energiával, a klímakérdéssel, és még számtalan olyan izgalmas trenddel, ami a következő években meghatározó lehet. Kövesd be a Rakéta Facebook-oldalát, hogy biztosan ne maradj le a jövőről!