Az Apple egyik munkatársa, Forrest Heller összehasonlította az Apollo–11-ben használt számítógép teljesítményét néhány mai USB–C töltőjével.
A három kiválasztott töltő a Huawei 40W SuperCharge, Anker PowerPort Atom PD 2 és a Google Pixel 18W Charger volt. Azt persze Heller is megjegyzi, hogy eléggé meredek dolog összevetni a NASA által kifejezetten erre a célra kifejlesztett Apollo–11-komputer potenciálját a sorozatgyártásban érkező, átlagembernek készülő modern töltőkével. De attól még nyilván megteszi, ettől érdekes a buli.
Az Apollo–11 központi számítógépe a kor szobanagyságú komputereivel ellentétben igen könnyű és kis méretű volt: 32 kilós volt, és nagyjából egy bőröndnyi helyen fért el.
További nagy durranása volt, hogy már integrált áramkörökből épült fel, és 5600 logikai kapuból állt, amellyel másodpercenként 40 ezer műveletre volt képes.
A processzora 1,024 megahertz órajelű volt, ami egy 2020-as átlagkütyü processzorához képest fasorban sincs, de még az említett USB–C töltőkkel sem veszi fel a versenyt.
A vizsgált akkumulátorok közül az Anker rendelkezik a legjobb számítástechnikai specifikációkkal:
- 48 Mhz-es processzor,
- 8 kB-os RAM,
- 128 KB-os tárolóhely.
Az Apollo–11 komputerében ugye egy nagyságrendekkel gyengébb processzor ketyeg, ugyanakkor mind RAM-ban, mind tárolókapacitásban nagyjából felét tudja annak, amit az Anker. Heller szerint egy átlagos mai USB–C töltő 563-szor gyorsabb az Apollo–11 központi számítógépénél.
Az Apple szakértője szerint ennek ellenére nagyjából négy ilyen töltőre lett volna szükség ahhoz, hogy az Apollo–11 központi számítógépének pótlására (elméletben) alkalmas legyen.
A történet egyik tanulsága vitathatatlanul az, hogy mekkorát fejlődött többek között a számítástechnika közel 4 évtized alatt – hiszen (erős túlzással) a hatvanas évek komputerizált űrtechnológiája lényegében egy jobbféle 2020-as USB–C töltőben is fellelhető. A technikai fejlődés ugyanakkor van egy másik tanulsága is a történetnek:
amíg az Apollo–11-nek kifejlesztett komputer a Holdig talpon maradt, landolt, majd hazajuttatta az űrhajót a kék bolygóra, addig az USB–C töltőnek csupán egy-egy laptoppal, táblagéppel, okostelefonnal kell megbirkóznia.
Úgyszólván a régi hardverekre írt kódok mintha hatékonyabban, energiatakarékosabban használták volna ki a rendelkezésre álló potenciált, mint a maiak.
Légy résen, mert épp valami fontos történik!
Elindult a Raketa.hu, a Player-csoport jövőmagazinja, melyben veletek együtt keressük a válaszokat az előttünk álló évek nagy kérdéseire!
Kiemelten foglalkozunk az autózás/közlekedés forradalmával, az okosotthonokkal, a klímakérdéssel, megújuló energiával, a legizgalmasabb, éppen zajló társadalmi változásokkal és rengeteg termékkel és szolgáltatással, ami pillanatokon belül ránk töri az ajtót!
Ha szeretsz jó időben jó helyen lenni, kövesd be a Rakéta Facebook-oldalát, hogy azonnal tudd, ha kilőttük a magazint!
(forrás: Forrestheller.com, Popularmechanics, Index)