Két tavat sikerült találniuk a kutatóknak több mint 500 méterrel a kanadai jégtakaró alatt, ezen pedig néhány fejes eléggé ledöbbent. A tavak maximális hőmérséklete a becslések szerint mínusz 10,5 Celsius-fok, így nagyon sósnak kell lenniük ahhoz, hogy ne fagyjanak meg.
Valószínűleg hasonlóan hideg és sós lehet a Jupiter Európa nevű holdjának felszín alatti óceánja is, amelyben feltételezhető az élet jelenléte. A két állóvíz egyébként az északi Nuvanut területen lévő Devon-sziget Devon-jégsapkája radaros vizsgálata során tűnt fel a tudósoknak – az Albertai Egyetem szakértői által vezetett kutatás eredményeit a Science Advances című tudományos folyóiratban publikálták.
„Teljesen meglepődtem és kicsit zavarba is jöttem. Határozottan nem jég alatti tavakat kerestem”
– magyarázta kissé zavartan a furcsa felfedezést a kutatást vezető Anja Rutishauser. Mert bár egyre gyakoribb, hogy vízrendszerekre bukkannak nagy jégtakarók alatt, a felfedezés azért is meglepő, mert a Devon-szigeti jégsapkáról úgy vélték, hogy a talajig be van fagyva a terület.
Ezek az első jég alatti tavak, melyeket megfigyeltek a kanadai Északi-sarkvidéken, a becslések szerint egyenként 5-8 négyzetkilométeren terülnek el. A tavak vize nagyjából ötször sósabb, mint a tengervíz, és mintegy 120 ezer éve szakadhattak el a környezetüktől – egyes előrejelzések szerint egy egész tóhálózatot rejthet a régió. Fontos kérdés azonban, hogy ebben a környezetben lehetséges-e az élet: ezek a tavak ugyanis nagyrészt izolált mikrobiális életterek is lehetnek.
Alison Murrayt, a nevadai Sivatagkutató Intézetnek szakértője szerint nagy a valószínűsége, hogy ezekben a rendszerekben jelen lehet az élet, de az alacsony hőmérséklet miatt lehet, hogy a biológiai tevékenység nagyon korlátozott. A kutatók ugyanakkor remélik, hogy egy napon lefúrhatnak a tavak vizéig, hogy jobban megérthessék az abban lévő élővilágot.
Ez is érdekelhet:
(forrás: Gizmodo, BBC, MTI)