Egy marsi év nagyjából 687 földi napból áll.
Az Amerikai Szeizmológiai Társaság (SSA) idei éves találkozóján a Zürichi Műszaki Egyetem munkatársa, Savas Ceylan beszámolt az InSight földi csapatának, a The Marsquake Service-nek a marsrengések észlelése során végzett munkájáról, a bolygó szeizmológiai katalógusának készítéséről.
Marsrengések
Kezdjük a marsrengésekkel. Az úgynevezett marsrengések számos dologban különböznek a földrengésektől. A legnagyobb különbség, hogy jóval kisebbek, mint a Föld rengései, a legnagyobb rögzített esemény például 3,6-es magnitúdójú volt.
A SEIS képes észlelni ezeket a kis rengéseket is, mivel a Marson jóval kisebb a háttér szeizmikus zaja az óceánok hullámzása által generált állandó remegés hiányában.
A marsi év jelentős részében napnyugtától a kora hajnali órákig nagyon halkká válik a bolygó légköre, ezért ilyenkor helyi zajok sincsenek. Ráadásul a szenzorok optimalizálva működnek. Szélsőséges marsi körülmények között, például extrém alacsony hőmérsékletben és a szélsőséges napi ingadozásokat elviselve is ellátják feladatukat.
A marsrengések kétféle változatban fordulnak elő: az alacsony frekvenciájúak a bolygó köpenyének változó mélységeiben terjednek, a magas frekvenciájúak pedig a kérgen keresztül terjednek.
A rengések döntő többsége magas frekvenciájú volt és a marsjárótól több száz kilométeres távolságban következett be.A szakértő elmondása szerint az események frekvenciája a marsi év során változik, ezt a mintázatot pedig nem lehetne a Földről megismerni. Bár törekedtek arra, hogy leárnyékolják a SEIS-t a nem szeizmikus zajok elől, mégis zavarta az adatgyűjtést az időjárás és a marsjáró keltette zörej.
Az alapokból kiindulva kellett megértenünk a Mars hangjait, felfedezni, hogyan működnek szeizmométereink, hogyan befolyásolja a Mars légköre a szeizmológiai felvételeket, és alternatív módszereket kellett találnunk az adatok megfelelő értelmezéséhez.
mondta a szakértő.
MTI; kiemelt kép: Illusztráció/Getty Images