Az ember szó szerint megváltoztatja a vadon élő állatok anatómiáját

Az agyar nélküli elefántok kifejlődése a legjobb példa rá.

Egy, a Science tudományos lapban megjelent friss tanulmányban azt vizsgálták a kutatók, hogy miért születnek gyakran agyar nélkül a mozambiki Gorongosa nemzeti park nőstény elefántjai. Elsőre könnyen lehet, hogy nem tűnik izgalmas témának, a kérdésre a válasz azonban az, ráadásul még sokkoló is:

miután rengeteg állatot öltek meg az agyaruk miatt, az agyar hiányát okozó, korábban ritka génváltozat nagyon elterjedt az afrikai elefántok egyes csoportjaiban – egyszerűbben fogalmazva:

az elefántokat az agyaruk miatt gyilkoló orvvadászat vezetett az agyar nélküli elefántok kifejlődéséhez.

A kutatók szerint a bizonyítékok azt mutatják, hogy az ember „szó szerint megváltoztatja a vadon élő állatok anatómiáját”

A mozambiki polgárháború (1977-1992) idején leginkább az agyaros elefántokat ölték az orvvadászok, a harcban álló feleknek sikerült is az állatállomány 90%-át kiirtani, hogy az elefántcsont eladásából befolyó pénzt a háborúra fordíthassák. Az agyar nélküli elefántokat azonban nem bántották, ezzel valószínűbb lett, hogy az agyartalan állatok szaporodnak, így a hiányt okozó génváltozatot örökítik tovább – ez így tök logikus.

Ez a hatás pedig néhány generációval később még mindig látható az ominózus nemzeti parkban élő, mintegy 700 elefántból álló csoportban, ami a tanulmány vezető szerzője és a Princeton Egyetem evolúciós biológusa, Robert Pringle szerint tökéletesen bizonyítja, hogy mekkora hatása van az emberi beavatkozásnak a természetre.

A kutatócsoport azt gyanította, hogy az agyarhiánynak genetikai oka van, és mivel ritkán fordult elő hímeknél, úgy gondolták, köze van az állat neméhez. Az elemzés az X-kromoszóma néhány génjére mutatott rá, amelyek közül az egyik a fognövekedésben játszik szerepet. A szóban forgó gének közül egynek vagy többnek a mutációja végül megvédte a nőstény elefántokat az orvvadászattól, de a hímekre végzetesnek bizonyult, mivel károsan befolyásolta a méhen belüli fejlődésüket.

Az agyar nélküli anyák hím elefántborjainak mintegy fele hordozza ezt a genetikai mutációt, ami azt jelenti, hogy az orvvadászattól erősen sújtott csapatokban jelentős hímhiány alakul ki. Idővel ez a probléma azonban megoldódik: az 1990-es években a kihalás szélére sodródott populáció két évtizeden át növekedett, és mára több mint háromszorosára nőtt.