A régészek csaknem fél évszázada találták a kőbe vésett rajzolatot a Kasmírban lévő Burzahama lelőhelyen, ahol időszámítás előtt 4300 körülre tehető a legrégebbi település léte.
A rajzolaton két vadász, egy bika és az égen két sugárzó korong látható. Utóbbiakról korábban azt feltételezték, hogy két napról van szó. A rajzon látható két égi objektum azonban felkeltette indiai csillagászok érdeklődését, akik úgy vélik, a Himalája kasmíri térségében talált kőkarcolat egy szupernóva, vagyis egy haldokló csillag utolsó robbanásának ábrázolása.
Erről lenne szó:
A káprázatos robbanásokkal haldokló csillagok, vagyis szupernóvák olyan jeleket bocsátanak ki, amelyek évezredeken át sugároznak az univerzumon át, így lehetővé teszik a csillagászok számára, hogy kövessék őket.
Így Mayank Vahia, a mumbai Tata Kutatóintézet munkatársa, valamint indiai és német asztrofizikusokból álló csoportja átvizsgálta a csillagászati jegyzéket az ősi leírás alapján. Olyan jelenséget akartak találni, amely az éjszakai égbolton fényesebb a Holdnál, valamint nappal is látható. Így bukkantak rá a HB9-jelű szupernóvára, amely az időszámítás előtt 4600 körül robbant fel.
Kasmírból nézve a szupernóva az Orion csillagkép közelében jelenhetett meg, amely vadászjelenetként is ismert, amelyben Orion, a vadász éppen a Bikával küzd. A szupernóva éppen a Taurusz, vagyis a bika csillagkép felett jelent meg, amely szintén látható a kőkarcolaton, így a csillagászok már nem hiszik, hogy az ősi műalkotás egy különleges égi jelenség által megvilágított vadászjelenetet ábrázolna. Egyébként az eddig ismert legrégebbi, szupernóváról szóló feljegyzés Kínából származik az időszámítás előtti 800 körüli időkből.
Ez is érdekelhet:
(forrás: BBC, The Guardian, MTI)