– Egy EOS 6D mark II.-t kérek. Tükör nélkül lesz, köszönöm!
A Canon elvetette a MILC kockát és ami azt illeti, az EOS R után nem sokat várt, hogy nyomatékosan kifejezze a versenytársak felé, hogy ez a meccs még nincs lejátszva.
Korábban már értekeztünk róla, hogy mi a várhatóság, a mostani termékbemutatókon pedig igazán komoly cuccokat pakoltak az asztalra a japán fényképezőgép gyártó szakemberei. Nem egyedül mi lepődtünk meg, hogy az új RF bajonett előnyeit kidomborító, álomkategóriába sorolható prémium alap zoomot nem az EF vevőkör felé célozták be, hanem az új piaci szegmensbe helyezték át. Röviden: az eddigi tükörreflexes gyerekeket nem adják lelencházba a szüleik, de a tükör nélküli kisdedek pinyátája finomabb édességekkel lesz megtömve és akár évente többször is botot ragadhatnak bekötött szemmel.
A szerényebb tudással megáldott, lakossági Full-frame MILC mellé ugyanis akkora menőséget mutattak be, hogy a fal adta a másikat. A 28-70 mm F2 L USM olyan objektív, ami eddig nem létezett.
A portrétól a csoportképig mindent NAGYON tud.
Nem csak olyan tessék-lássék módon, hanem tényleg, valóban szépen. Persze senkinek sem kötelező ilyen ágyúval lövöldözni, de aki mégis szeretne, annak le kell mondania a tükörről, mert az objektívet az új, 12 pin-es RF bajonettcsatlakozóval dobták piacra.
Ami azt illeti, ha valami, akkor egy ilyen csábító, ennyire ultrapenge cucc már simán késztetheti a profik tömegeit, hogy mostantól hagyják a tükröt a fenébe, helyette a legújabb generációs vasakat nyúzzák.
Az EOS RP egy továbbra is Full-frame váz, ami sokkal olcsóbb, azonban nem tud mindent, amit az EOS R, meg aztán kicsit kisebb is. Annyira kompaktra sikeredett, hogy azonnal piacra dobtak hozzá egy markolatkiegészítőt, illetve inkább egy kiegészítő markolatot. Ezt itt ni:
Nagyon szokatlan dolog, hogy egy Full-frame gépvázra mindenféle plusz funkció nélküli kiegészítő markolatot kelljen gyártani, pusztán azért, mert sokan majd túl kicsinek találják a gépet, de itt azonnal meg is kell jegyeznünk, hogy átlagos méretű kézzel megfogva az EOS RP-t nem éreztük, hogy kiesne a kezünkből. Persze simán elképzelhető, hogy azért nem, mert a MILC világot kóstolgatva lassanként megszokjuk, hogy egy objektívet szorongatunk, a végére erősített kezelőszervekkel. Ebben nagy segítség az RF jelzésű lencsék objektívvezérlő tárcsája, ami az optikát megtámasztó kezünk ujjainak is funkciókat ad. Így egyben a MILC galaxis ergonómiai szempontból kiaknázza mindkét kezünket.
Az EOS RP tulajdonságait tekintve kísértetiesen hasonlít az egyébként méltán népszerű, másodgenerációs EOS 6D-re.
Mindketten ugyanolyan képességekkel felruházott 35,9x24mm-es (polgári nevén Full-frame, vagyis teljes képmezős) CMOS érzékelőt rejtenek, amik 26,2 Megapixel felbontással támadják a megörökítendő témát. Az EOS RP képfeldolgozó processzora DIGIC 8, míg a 6D Mark II egy DIGIC 7-re szorítkozik. Ez lehetővé teszi, hogy az RP akár 4K UHD felbontású videót is rögzíthessen, 25 képkockával másodpercenként. Ha azonban sorozatfotókat akarunk, az RP marad le, 5 képet lőhetünk vele másodpercenként, szemben a 6D Mark II 6,5 kép/másodperces teljesítményével. Az elkészült képeket viszont tök egyforma, hátsó kijelzőkön ellenőrizhetjük le, amelyeket mindkettőn ki is hajthatunk, ha úgy tartja kedvünk.
Autofókusz mezőkből több, mint százszor annyi van a teljes képmezős MILC-en, mint a tükrös tesón, nem tévedés, nem elírás, több, mint százszor annyi. Kell is ez az elképesztő mennyiségű, 4779 mező, hogy az ujjunkkal a kijelző bármely pontjára bökve állíthassunk élességet, mint egy okostelefonon.
Amiben lassan az élet minden területén visszafelé lépked az emberi civilizáció, az az egy töltéssel
- megtehető,
- lebeszélhető,
- elvégezhető
- letölthető
stb. dolgok összessége, és ami azt illeti, ez a tendencia a fényképezésbe is begyűrűzött.
Míg a 6D Mark II 1200 fényképet tud elkészíteni egy töltéssel, addig az EOS RP mindössze 250 fénykép elkészítését ígéri egy teljesen feltöltött akksival. Igaz, cserébe USB-ről tölthető és egy már bejáratott akkutípust, az EP-E17-et kapta meg, így könnyedén beszerezhető hozzá pótakku.
Az EOS RP tömegét sikerült fél kiló alá szorítani, mindössze 485 grammot nyom, míg a tükrös testvére a másfélszerese, 765 g. Jó kérdés, hogy szükséges-e a fotográfiában a kisebb és könnyebb eszközök fejlesztése, erről megoszlanak a vélemények, de annak, aki utazik, egész biztosan nem mindegy, mennyit cipel magával.
Az RP mellé gyári tartozékként hozzácsaptak egy EF-EOS-R adaptert, amivel az EF objektíveket (beleértve az EF-S szabványt is) szabadon csatlakoztathatjuk az EOS RP vázra, így egy rendszerváltás esetén nem kell azonnal egy fájdalmas búcsút inteni az eddig vagyonokért összevásárolt Canon objektívparknak.
A mostani RF bajonettes lencsekínálat nem fedi le a teljes fotós igényhalmazt, de annak egy jelentős szeletét igényes formában teszi, alkalmassá téve a két Full-frame MILC vasat akár munkára is. Az EOS RP-t nyúztuk beltéri bicajbemutatós akcióban, kávézóban és szabadban egyaránt hogy aztán a végén azt mondhassuk, nem maradt szégyenben.
Sőt, ami azt illeti, nem is merült le menet közben, szóval az ígért 250 képet csont nélkül hozza. A kezelése gyerekjáték, a menürendszer struktúrája nem hordoz drámai változtatásokat a megszokott canonos menükhöz képest. Sajnos a CR3 kiterjesztésű nyerseket a Camera RAW még mindig nem támogatja, így JPG-ben fényképeztünk, az viszont bizonyos, ha nem szorítkoztunk volna a tömörített fájlokra, az eredmény még tetszetősebb lenne.
Az EOS RP – ami szemből nézve laikusoknak simán összetéveszthető az EOS R-rel – igazán komoly ellenfél a kategória tükrös társainak, úgyhogy a CANON eddigi hű vásárlóinak egy újabb csoportját tarthatja vissza a márkaváltástól. Kíváncsian várjuk, mivel folytatódik a kisfilmes digitális fényképezőgépek evolúciója.