Nem kell félni a farkastól. Vagyis kell, de nem annyira.
Korábbi tanulmányok azt mutatták, hogy Közép-Ázsia belső térségeiben a farkasok étrendje főként haszonállatokból áll, ami egyre komolyabb konfliktusforrást jelent a nomád tenyésztők és a ragadozók, köztük a farkasok között.
A Mammalian Biology folyóiratban megjelent egy tanulmány, amit a Göttingeni Egyetem és a görlitzi Senckenberg Múzeum kutatócsoportja készített.
A szakemberek 137 farkasürüléket tanulmányoztak, amelyet 2008 és 2012 között gyűjtöttek terepmunkán Mongóliában.
Kimutattuk, hogy a farkasok étrendjének 89 százaléka patás vadállatokból, főként szibériai őzből állt. A maradék 11 százalékot kisemlősök, nyulak, egerek adták. Még rovarok és bogyósgyümölcsök maradványait is megtaláltuk a székletmintákban, de tenyésztett állatokét nem
mondta Nina Tiralla biológus
Tiralla szerint ez azért volt meglepő, mert korábbi tanulmányok azt mutatták, hogy a legelő állatok a farkasok fő táplálékforrásai. A kutatócsoport szerint a fő különbséget az állatok helyzete magyarázza. A mongóliai farkasokról készült korábbi kutatásokkal szemben a mostaniban a vizsgált minták természetközeli térségekből származtak, amelyek fajokban igen gazdagok és sokszínűek.
A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy csekély veszélyt jelent a legelő haszonállatokra a farkas, mivel természetes, fajokban gazdag környezetében, ahol elegendő zsákmány van, inkább vadállatokkal táplálkozik.
Ez nemcsak Mongóliára lehet igaz, hanem alapvetően más országokra is.
MTI; kiemelt kép: Getty Images